Hölgyeim és Uraim ez lenne hivatalosan az uccsó selejtezője az ELMŰ-ÉMÁSZ és az Urbanista közös játékának, a Városkapcsolónak, de olyan mennyiségű anyagot küldtetek be, hogy még két pótselejtezőt iktatunk be (amelyekben lesznek fényképek, mixed media alkotások, versek, haikuk és egyperces novellák is, na de ne szaladjunk előre). Az alábbi fotókra a már megszokott módon szavazhattok: kattintás+lájkolás technikával, október 19-ig. A részletes szabályok itt olvashatók, a legutóbbi irodalmi selejtezőben pedig még holnap délig folyik a véres küzdelem - hajrá!

Mindig is erős volt Budapest a szépen elkészített közterek utólagos elbódésításában, mely talán több posztot is megérdemelne itt az Urbanistán. Ennek legdurvább példája mindenképpen az Erzsébet tér (mint arra egy fél mondattam utaltam is a Habitat akciója kapcsán).

Korábban Budapestnek talán ez a területe volt leginkább élettel teli, most már gyakorlatilag nincs tér, mindent elleptek a különböző bódék. Ezek funkciója kettős, egyrészt ne máshonnan hozott ételt/italt fogyassz, másrészt ne is legyen helyed hol elfogyasztani azt. Nagyrészt ugyan ideiglenes tákolmányokról van szó, de az ideiglenesség Magyarországon elég sokáig szokott tartani. Sőt, míg az ilyen építmények többsége ősszel a lombokkal együtt eltűnik, az Erzsébet téren most álltak neki egy új építésének. Merthogy a Fő utca felőli rész egyelőre érintetlen volt.

Felháborító, hogy az kis pár centis vacak növényzet semmi pénzt nem termel, nosza telepítsünk rá egy mobil kávézót - csak szépen, igényesen. Májki tegnapi levele és fényképei alant:

Most pottyant be a leveles ládámba az A4 Építészstúdió sajtóközleménye, hogy egy nemzetközi versenyen nyert elismerést Kendik Géza, Papp Zoltán és Maza Orsolya fémhomlokzatterve a Vasas vívócsarnokára. Tetszik, remélem meg is valósul. A kurta sajtóközlemény szerint támogatást nyert rá a csapat, szóval szurkoljunk. Sok kép és a közlemény alant.

Fotó: Intzoglu István

Nohát véget ért a Városnegyed-bajnokság, az Urbanista és az Ottontérkép két hónapig tartó játéka, megvan Budapest 2012-es városnegyedbajnoka! A négyes döntő végeredménye (zárójelben a leadott lájkok száma):

Mindig azt hittem, hogy a "felnőttek által kedvesnek tartott, gyerekszemmel sokkolóan ijesztő, vörös hajú figura" műfajában a McDonald's bohóca verhetetlen. Egészen addig, amíg nem találkoztam a Lehel téri metrómegálló Pumuklijával!

Ha egy menő építész egy letűnt kor stílusában alkotna valamit, akkor a kritikusok azon nyomban agyérgörcsöt kapnának. Szerencsére a falképek alkotói nem félnek a kritikusokról. Nem csak technikában (sgraffito) és stílusban alkottak tökéletes hatvanas éveket, de a témaválasztás is ezt tükrözi: Kárpáti Anna Néger fiú című szobra mögött a tűzfalra viszik fel a művésznő legkiemelkedőbb alkotásait.

Három fiatal képzőművésztől ennél kevésbé eredeti alkotást nehéz elképzelni. Na de ennél szerényebbet és nagyszerűbbet is! Gratulálok az ötlethez és a megvalósításhoz, nekem nagyon tetszik. Akit érdekel, ma egy kisebb rendezvény keretében részt vehet a megnyitón, részletek alant, a kis kép pedig kattintásra megnő! (Fotó: Dörögdi Ádám - adamdorogdi.com)

Van az a klasszikus eset, amikor hipermarketek elkezdik kommunikálni, hogy az ő áruházuk azért zöld/öko/bio, mert természetes napfényt alkalmaz és ezzel energiát takarít meg. Magyarán van ablakuk. (Nem vicc, olvastam már ilyen közleményt!) Elsőre ilyennek tűnt nekem "Budapest legökóbb parkja" is, amit "svéd vállalatok által támogatott Green Sweden/Symbio City 2012 program keretein belül" újítanak meg.

Nem egészen értem ugyanis, mi az az ökopark. Nincsenek benne műanyag fák? A virágok 99%-ban szerves anyagból épülnek fel? Gyöngykavics helyett katicabogarakkal van felszórva? A sajtóközlemény is elég homályos. Azt mondja:

A BKK Futárról (FUTÁR = Forgalomirányítási és Utastájékoztatási Rendszer) már hónapok óta keringenek hírek: azt ígérik, ez lesz "az évtized egyik legjelentősebb tömegközlekedési fejlesztése Budapesten". Kiindulva az előző évtized "fejlesztésdömpingjéből", azért ez még önmagában nem jelent olyan hú de nagy dolgot, de legyünk optimisták. Ugyanis tényleg vannak klassz dolgok a tervben. A linkelt BKK-s anyag szerint ráadásul az egész projekt fővállalkozója, a Synergon olyan alvállalkozókkal dolgozik, akik részt vettek pár hasonló fejlesztésben nyugaton - vagyis nem kell valami házi buherától tartani. Ráadásul a 6,7 milliárd forintos fejlesztésből 4-et az EU áll, vagyis jó eséllyel meg is valósul.

A legtöbb utasnak a leglátványosabb változás a fent látható FUTÁR-kijelzők megjelenése lesz (a képet egy kedves olvasó küldte a múltheti BKK-konferenciáról - kösz). Összesen 257 darabbal szórják meg a várost az alábbi helyszíneken:

Van egy jópofa útikalauz, a Use-It. Ez városonként egyetlen lap, amit pdf-ben le lehet tölteni, vagy ki lehet nyomtatni. Helyi fiatalok mondják el benne, hogy mit érdemes megnézni náluk nem helyi fiataloknak (valamint hol találnak szállást, kaját, wifit, koncertet miegymást). Az egész nonprofit, nincsenek rajta hirdetések és a készítők is ingyen dolgoznak. Lőrincék elhatározták, hogy elkészítik a budapesti verziót és azzal kerestek meg, hogy segítsek nekik. Ez igazán megtisztelő, mert nem igazán esem a fiatal kategóriába, utoljára egy fehér lovas vidéki fószert igazítottam útba, hogy merre van a Gellért tér.

Apám mesélte, hogy náluk gyerekkorában - egy szegény angyalföldi munkáscsaládról van szó a háború utáni évtizedekben - téglát kellett a vécétetőre tenni, hogy ne jöjjön föl a patkány. Mielőtt az ember felhajtotta volna, illedelmesen bekopogott, hogy most ő jön, a rágcsálók addig legyenek szívesek visszahúzódni a csatornába. Mindez csak arról jutott eszembe, hogy megjelent a Helyi Témában egy írás Budapest patkányhelyzetéről.

A rövid visszatekintő szerint:

Még több kép a galériában.

Ladiszlai Gábor - akivel már volt egy mókás kalandunk, legutóbb pedig az utólagos erkélyráépítésekről írt egyizgalmas posztot - most egy ferencvárosi játszótérről küldött fotókat. Ráadásul nem is akármelyikről, hanem a Ferenc tériről.

Ez a játszótér ugyanis nagyon jól néz ki, kifejezetten dögös a csempedombja, tele van eredeti megoldásokkal, csak... csak én még nem hallottam soha pozitív véleményt róla a használóktól. Egyesek kifejezetten annak a példájaként emlegetik, milyen amikor elmarad a közösségi tervezés és egy olyan játszótér születik, ahol mondjuk táblák tiltják meg bizonyos elemekre a felmászást, mert balesetveszélyesek. Pedig akkor még új és szép volt az egész - nem úgy mint most. Ahogy Gábor írja:

Ami a kommunizmusban rossz volt, az nem feltétlenül csak a diktatúra miatt volt az. Teszem azt a természet és a környezet védelmére a fejlett nyugaton is nagy ívben tettek a háború utáni évtizedekben, de nekünk mégis a komcsik jutnak az eszünkbe, ha mondjuk Hanság kiszárításáról vagy komplett hegyek elbányászásról esik szó. Na valahogy így vagyunk az építészettel is. 

Hajlamosak vagyunk minden betonkockára azt mondani, hogy szocreál - pedig a többsége nem is az. Sőt, jó részük nem is tipikusan szocialista, hisz ugyanilyenek épültek akkoriban Európa nagy részén. Sőt a négyzeten: egy részük egyáltalán nem is rossz épület. (Persze a ló másik oldalára sem kell átesni. Mostanában egyre nagyobb divatja van a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek épületeiért lelkesedni - függetlenül azok minőségétől. Pedig semmilyen alkotás sem lehet jó pusztán attól, mert valamikor készült).

Amiről az egész eszembe jutott Feri alant olvasható levele (aki annak idején a lakók bútorait fenyegető néniről számolt be).

Remek poszt jelent meg a Timelord blogon (amelyen amúgy is azok szoktak megjelenni), mégpedig egy 1868-ban rendezett dalárdaversenyről. Igazi nyári fesztivál volt: belépővel, húzónevekkel (Erkel), az ország minden pontjáról érkezett fellépőkkel és nagy piálással. Ami azonban igazán meglepő, hogy mennyire hasonlóan épült fel a fesztivál infrastruktúrája is.