![1078111_one_young_rat_in_the_corner_of_a_chair[1].jpg](https://m.blog.hu/ur/urbanista/image/1078111_one_young_rat_in_the_corner_of_a_chair%5B1%5D.jpg)
Apám mesélte, hogy náluk gyerekkorában - egy szegény angyalföldi munkáscsaládról van szó a háború utáni évtizedekben - téglát kellett a vécétetőre tenni, hogy ne jöjjön föl a patkány. Mielőtt az ember felhajtotta volna, illedelmesen bekopogott, hogy most ő jön, a rágcsálók addig legyenek szívesek visszahúzódni a csatornába. Mindez csak arról jutott eszembe, hogy megjelent a Helyi Témában egy írás Budapest patkányhelyzetéről.
A rövid visszatekintő szerint:
"A hatvanas évek végéig patkányirtási munkák csak Budapest bizonyos részein történtek, a patkányfertőzöttség jelentős közegészségügyi veszélyt jelentett, és komoly gazdasági károkat okozott. A Fővárosi KÖJÁL 1970-ben körülbelül 2 millióra becsülte a patkányok számát Budapesten. A vizsgálat megállapította, hogy a fővárosban átlagosan az objektumok 30 százaléka, ezen belül a belváros majdnem 100 százalékban volt patkánnyal fertőzött. Budapesten 99 százalékban a vándorpatkány (Rattus norvegicus) fordult elő, a házipatkány (Rattus rattus) csak a raktárakban és a kikötőkben bukkant fel szórványosan. A rendkívül súlyos helyzet miatt 1971-ben a Fővárosi Tanács VB. elrendelte, hogy Budapest 525 km2–es területét patkánymentesíteni kell."
