Tudom, hogy nem egyszerű dolog a csibor szó helyesírása. Amíg nem lett egy ilyen nevű zenekarom, én is biztos hosszú í-vel írtam volna. A II. Kerületi Önkormányzat azonban érezhette, hogy valami nincs rendben, csak nem tudták eldönteni mi a helyes. Úgyhogy a páros oldalon így írták, a páratlanon úgy. Salamoni döntés! [Kösz a tippet Dzsillának!]

Egy társas házat terveznek a Gül Baba utcába, nagyjából a türbe alá, ami Gabriellának nagyon nem tetszik. Mint írja:

Tisztelt Urbanista!Az oldalon nem találtam a Gül Baba utcára vonatkozóan semmit.Szeretném megtudni,hogy ki fogadta el ezt az ottani milliőbe szerintem nem illő épület trvét?Hogy  lehetséges a több mint 100 éves házak nagyjábóli összhangját ilyen durván megbontani ?A türbét se modern stílusban újították fel tehát az egész utca valamint a fölötte levő türbe elüt ettől a kockatervezésű háztól.Mondja már meg valaki ,hogy miért garázdálkodnak kedvenc városomban ami egyre kevésbé tetszik és nem csak nekem.Lehet a stílusokat keverni de nem árt a harmóniát megteremteni és akkor nem érzi idegennek az ember.Imádom a modern építészetet,de nem értem miért a város régi értékeit kell eldózerolni és miért nem lehet a külső kerületeket felhozni a mai színvonalra? Üdvözlettel Gabreilla

A 7ed7 TérFesztivál záróeseményeként holnap délelőtt ferde pályás focibajnokságokat rendeznek híres emberekkel a városligeti Királydomb lankáján. Kár, hogy csak egy napig tart, mert ez a "dombfoci" igen szórakoztató dolog lenne egész évben - a térfélcsere pedig úgyis kiegyenlítené az esélyeket. Amúgy szintlén holnap belga sörök fesztiválja lesz a Vajdahunyadvárban, vagyis minden adott az igényes futballhuliganizmushoz.

Akár képrejtvénynek is fel lehetne adni azokat a fotókat, amelyeket Peti, a Horánszky 1. bloggere küldött. Na de jöjjön inkább a megoldás:

Egész nyáron azt találgatta a sajtó, vajon hová költözik a leköszönő köztársasági elnök. Nem igazán kényeztették el Sólyomot, nővérszállót, volt drogambulanciát és romos villákat akartak rátukmálni. Nem is értem, miért nem ugrott be mindjárt az illetékeseknek az az ingatlan, amely állítólag a Sándor-palota hű mása - igaz egyáltalán nem hasonlított rá, viszont most csak 690 millió, a két évvel ezelőtti 730 helyett. Ha valamikor, hát most most eladhatta volna az ingatanos.

Vannak ugye a közhelyek, hogy ami az orrunk előtt van, azt nem vesszük észre, meg hogy csak egy kívülálló látja meg a bennünk rejlő értékeinket, blabla. Nos Aditya Dev Sood, a 3quarksdaily.com indiai-amerikai bloggere, most mindezt a közhelyt igazolja, mikor egy utcai jelzőlámpából levezeti népünk kultúráját. 

Azért jó, hogy Design Hét, meg Placcc van Budapesten, mert az ember óhatatlanul belefuthat óriás őshüllőkbe, hídlábfreskókba és csendautomatákba. Ez utóbbi bár izgalmasabbnak hangzik, mint amilyen valójában, roppant érdekes dolog. Az ember bemegy a Moszkva téren egy dobozba, amiben csend van. Ahogy a Placccosok közleményükben írják:

A múlt héten a kisfiamat kísértem el egy focibajnokságukra az újmátyásföldi Ikarus telepére, ahol meghökkentő élményben volt részem. Egy kisvárosi hangulatú sporttelepről van szó, amely azért elég nagy, mivel a hajdan világhírű buszgyáré volt, s bár az egyik fele magánkézbe kerülve hervadozik, a másik köszöni jól van.

Szóval egy Budapest I/B osztályú csapat pályájáról van szó, ahol az ember mégsem vár meglepetéseket - erre tessék. Véletlenül kell belebotlanom egy izgalmas épületbe, amelyik alig fél éve épült és sehol nem hallottam róla, pedig nagyobb visszhangot kaphatott volna - ráadásul nem is lakom messze tőle.

Lehet, hogy az elfogódottság is szerepet játszik abban, hogy megtetszett ez a lelátó, ugyanis nagyon szeretem a "Poirot-hangulatú" épületeket. Ezért bírom Brünnt, meg a Pasarétet. Érdekes, hogy nálunk ez a stílus valahogy a sportépületekhez kötődik (például ehhez a régi teniszpályához, vagy ehhez az egészen új sportkomplexumhoz). Na de lássuk a szóban forgó kis remeket.

Néhány hete arra kértem az Urbanista olvasóit, hogy írják meg, mire kíváncsiak a főpolgármester-jelölteket indító pártok programjából – én pedig felteszem a kérdéseket nekik. Nem politikáról, nem ideológiáról és nem kritikákról szólnak az interjúk, hanem szigorúan városfejlesztési és -üzemeltetési kérdésekről. A Jobbik programjáról Staudt Gábor, főpolgármester-jelölt nyilatkozott az Urbanistának.

Amikor néhány napja azon dohogtam, hogy milyen mostohán bánnak az önkormányzatok a sajtóval/blogokkal, nem véletlenül emeltem ki ellenpéldaként többek közt a fővárost. Azt viszont elfelejtettem hozzátenni, hogy nem csak a sajtósaik nagyon fürgék, de ott van Bojár Iván András, városarculati tanácsnok, akivel sok kérdésben lehet egyetérteni vagy nem, de az tagadhatatlan, hogy dicséretes módon a blogokban is jelen van: posztol, kommentel vagy - mint most is - ír egy normális hangvételű, vitatkozó levelet. Ezúttal a balesetveszélyes plakátok témájában - melyről nem is gondoltam, hogy hozzá tartozik:

Már a tavaszi választásokkor is szó esett az életveszélyes ideiglenes választási plakátokról. Már akkor sem értettem miért kivételeznek a politikai pártokkal, ha köztéri reklámokról van szó, hogy miért olyan randák a táblák, mint a BKV jegyárusbódéi (mondjuk, ha carrarai márványlapokat tennének ki valószínűleg idegesebb lennék), illetve hogy miért muszáj őket életveszélyesen kihelyezni. Ez utóbbi Maxot is bosszantja, aki akárcsak tavasszal, most is levelet küldött, pár mobilfotóval:

Néhány hete arra kértem az Urbanista olvasóit, hogy írják meg, mire kíváncsiak a főpolgármester-jelölteket indító pártok programjából – én pedig felteszem a kérdéseket nekik. Nem politikáról, nem ideológiáról és nem kritikákról szólnak az interjúk, hanem szigorúan városfejlesztési és -üzemeltetési kérdésekről. Elsőnek a Lehet Más a Politika két szakértőjével sikerült asztalhoz ülnöm. Az LMP fővárosi listájának harmadik helyén szereplő Somfai Ágnes és Pongrácz Gergely, a párt közlekedési munkacsoportjának vezetője válaszolt az olvasók kérdéseire.

Panaszkodom én itt az önkormányzatokra, hogy egy-két hete nem reagálnak, de egy olvasónk már három hónapja várja a válaszlevelet az illetékesektől. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én ugye a sajtósokat keresem, akiknek egyáltalán nem törvényi kötelességük válaszolniuk - sőt létezniük sem -, bár ahol vannak, ott elvileg azért vannak, hogy próbáljanak meg jó képet kialakítani a munkaadójukról.

(Egyébként ez a sajtós dolog nem feltétlenül függ össze azzal, hogy jól működik-e az önkori, bár azért erős jelzésértéke van. Személyes tapasztalatom szerint az V. és a XIII. kerületben, valamint a fővárosnál készségesek a sajtósok, gyorsan reagálnak az érzékeny kérdésekre is, a VII., a IX. és a XI. válaszra sem méltat. A legjobb persze a XVII. kerület, ahol a polgármester személyesen kommentel az Urbanistára - le a kalappal előtte.)

Na de kanyarodjunk vissza az eredeti témához (a kerületi sajtósok egy külön posztot érdemelnének), itt most A. problémája következik, aki megpróbálta szóra bírni a II. kerület önkormányzatát egy hajléktalanügyben - teljesen hiába.

Meghívott a Főkert a margitszigeti domonkosrendi apácakolostor (vagyis a dömés klastrom) parkosításának bemutatójára. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudok elmenni, mert eddig is tetszett ez a helyreállítás: hogy legalább itt-ott visszaállítottak valamit eredetiben, meg csináltak egy jó kis látogatói hidat. Gyerekeknek ideális jövő-menős, mászkálós hely lett belőle. Kíváncsi voltam milyen lett a parkja. Szóval nem tudtam elmenni, de Dzsilla, a kitűnő Budapest Kirakat blog szerzője igen. Ez bölcs döntésnek bizonyult részemről, mert így ő bőrig ázott, én meg nem.

Egyszer egy gyógyszergyár vezérigazgatója azt nyilatkozta, a magyar adórendszerrel nem az a baj, hogy ilyen vagy olyan, hanem hogy évente változik és lehetetlen előre tervezniük, miközben egy orvosság kifejlesztése akár egy évtizedig is eltarthat. Nos hasonló a helyzet a szórakozóhelyekkel is, meg a nyugalomra vágyó polgárokkal egyaránt.