Gróf Balázs rajza - indafoto.hu/zpfoto
Small is Beautiful. Az ember olyan önzetlenül tud lelkesedni valamiért az elején, amíg még kicsi, legyen az politikai mozgalom, start up cég vagy zenekar. Én is így voltam a Zöld Pardonnal, amikor még csak le lehetett heveredni a fűbe a színpad, meg az egy szem pult közé és háttérzenének hallgatni valami tök ismeretlen bandát. Persze nem a „régen minden jobb volt” beszél belőlem, az sem zavart, amikor már más méretben és más közönségnek üzemelt, filléres belépővel és nagy nevekkel.
Persze voltak, akiket igen. És bár érthető a lakók panasza, nem értettem egyet a bezáratásával. Ha egy tányér koszos, akkor nem kidobni kell, hanem elmosogatni (vesd össze KÖKI). Nem tudom, hány ott élőt zavart a léte és mennyivel kevesebbet (?) a mostani helyszín.
Ha pedig nem a hangoskodás volt a fő szempont, hanem mondjuk az, hogy jelenthetne nagyobb bevételt is az önkormányzatnak a közterület bérbeadása, elkerítése, akkor ott egy remek példa, az általam igencsak kedvelt Sziget. Ők éveken át ingyen használtak egy igencsak értékes területet. Aztán a főpolgármester-váltás után kicsit rájuk szóltak, hogy irgum-burgum, majd rövid, de hangos alkudozás után megállapodtak. Aztán most mindenki boldog.