A véletlenek különös összjátékának köszönhetően a héten egy cseh gépipari vásárra keveredtem. Mindez azért furcsa, mert a kétkarú emelőnél bonyolultabb berendezések működését nem értem, használatukat kerülöm. Viszont Brünn a "fehér modernizmus" fellegvára a régióban, aminek ékes példái a vásárváros épületei is. Gondoltam tehát, ha már így alakult, írok egy rövid postot azoknak, akiket érdekel a húszas-harmincas évek vagány építészete, meg a közép-európai vásáristand-divat. (Szinte látom lelki szemeim előtt elvonulni az érintett olvasók miriádjait.)
Egy hónapja furcsa hírről számolt be a Prague Post: a brnói örökségvédelmi intézet műemléki védelemre javasol egy ma is működő, húszas években épült villamosmegállót. Ez azért annyira nem mellbevágó azoknak, akik tudják: bár Brünnek van gótikus vára, vannak reneszánsz házai, barokk templomai, világszerte legismertebb épülete mégis egy XX. században épült kégli. A világörökség részét képező Tugendhat-villa Mies van der Rohe 1928 és 1930 között épült alkotása, "a múlt század építészetének egyik mérföldköve", ahogy mondani szokták. (A Tugendhat házaspár szegény nem sokáig élvezhette a csodálatos miliőt: 1930-ban költöztek be, de 1938-ban már menekülniük is kellett a nácik elől Dél-Amerikába, a háború után meg ugye a kommunisták nem akarták visszaadni nekik az otthonuk.)
Na de nem erről akartam írni, hanem a vásár épületeiről. Most így hirtelen nem tudom, hogy a Hungexpónak van-e valami jellegzetes, markáns és szép épülete (bár azon, hogy ezen elgondolkozom egyáltalán, azt sejteti, hogy nincs). Igen tudom, ott az Expo Hotel, meg az alig egy hónapja átadott új épület, de azért csak szerencsésebbek a morvák, hogy így megmaradtak nekik kerek nyolcvan éven át a zseniális vásárépületeik. No meg, hogy később is eredetiek épültek melléjük, még az 50-es 60-as években is. És hogy mennyire határozzák meg a vásár képét? Nagyon. Gyakorlatilag a vásár logója az egyik "katedrálisos" boltívből van.
Gondoltam csinálok fényképeket, de nem lettek valami szívderítőek (vesd össze a kétkarú emelőről írtakkal), úgyhogy inkább felpakoltam egy galériába a hivatalos fotókat - a mai modernekkel együtt.
Különösen tetszett, hogy nem csak hogy a "régi, elavult" csarnokokat nem bontották le, hanem például a síneket sem szedték fel. Sőt ki-be lehet gurulni rajta az egyik csarnokból. Az egyiken egy gőzvillamos pöfögött, mint csodálatos vásári látványosság. (Tudom, hogy a "gőzvillamos" kifejezés - ha egy kicsit belegondolunk - talán az eddigi leghülyébb, amit alkottam az Urbanistán. De nem tudok rá jobbat: valami városi közlekedésre alkalmas motorvonatféle, amiben utasok is vannak, meg gőzgép is. Valaki tud jobbat?).
Elhatároztam, hogy körülnézek odabenn és lefényképezek pár izgalmas standot. Izgalmas azonban alig volt. Igaz hatalmas, emeletes, fél pavilonokat megtöltő óriások voltak ugyan, de olyan igazán szellemes talán egy-kettő. A legszebbnek egy olyan cégét tartottam, amelyik a saját narancssárga arculatához igazított egy csöpp magányos pavilont, amelyben egyedül állított ki. A legizgalmasabb viszont kétségtelenül egy kuplerájhangulatú megoldás volt, bár ezt nem annyira a tervezők, inkább az ajtóban strázsáló szado-mazo rendőrruhás, bilincscsattogtató macák tették azzá (nem vicc, ott vannak a fotók). Nem mertem bemenni, így nem tudom mit gyártanak (mintha valami szivattyúkat vélnék felfedezni a képen), a neten sem találtam meg őket. Pedig kíváncsi lennék a honlapjukra...
Ha már az élvezeteknél tartunk. A standokon nem ám keksz, meg céglogós savanyúcukrok vannak, amelyeket évről évre kiraknak az érdeklődőknek, mert úgysem fogy el, hanem szinte minden standnál komplett büfé van. Az üzletkötők vígan söröznek, meg becherovkáznak(!). Hiába no, jó dolog cseh gépipari salesesnek lenni.
Aki ide akar költözni, az persze nem tud, mert sem a vásárvárosban, sem a világvédett Tugendhat-villában nem árulnak lakásokat, viszont a "fehér modernizmusnak" sok más képviselője van városszerte. Találni hivatalt, bankot, hotelt, kávézót és persze lakóházat meg villát is hasonló stílusban. No de természetesen egy kis Poirot-életérzésért nem kell Morvaországba költözni, elvileg Budapesten is van egy pár hasonló stílusú kiadó vagy eladó épület. Mondjuk például a pasaréti bauhaus-villák közt, vagy épp Zuglóban, de ha irodát szeretnénk egy ilyen házban, azt is találni.
Nyájas Olvasók, bocsánat a hétvégi laza postért. Hétfőtől jönnek a komolyabb, valódi urbanista témák forgalomcsillapítással, lakóparkokkal, labirintusokkal, citrompofozókkal. Addig is kellemes pihenést!
