Az ember a Boráros térről betakarított tarlórépáját betárolja a 76-os troliba, aztán mire hazaér a Garay utcába, addigra az asszony is megjön a Városligeti tórol a libákkal. Vagy Önök szerint milyen lehet egy parasztház jellegű lakás a hetedik kerületben? Van benne egy tisztaszoba? Vagy a húsz négyzetméter felét egy traktor foglalja el? Esetleg az egészet egy kombájn? A hétfői parasztházas cikkünkhöz kerestünk anyagot, amikor belebotlottunk ebbe a hirdetésbe:

Idd a kakaót, te impotens állat. Ez kell neked, nem a p*na. - ezekkel a szavakkal kínálta férjét reggelente egy ismerősöm szomszédja, amit a vékony falaknak köszönhetően az egész ház hallott. A luxuspanelről szóló bejegyzésünkhöz legtöbben arról kommenteztek, hogy mit is hallanak át a szomszédból. Az alábbiakban ebből adunk egy kis válogatást, és kiváncsian várjuk a további zajokat!

Ígéretünkhöz híven pár külföldi példa után a magyar lakáspiacon is körülnéztünk, milyen átalakított templomok és zsinagógák vannak. Az Urbanista-olvasók tippjeit is felhasználva készítettünk egy kis körképet. Mindössze egyetlen kápolnából kialakított nappalit találtunk Budapesten, igaz vidéken több eladó is van. Viszont kaptunk képeket cseh hotelről és holland diszkóról is. (Egyébként eladó zsinagógát is találtunk, de azokról majd a holnapi folytatásban írunk bővebben).

Mindig is izgatott, milyen lehet egy luxuspanel. Pezsgőfürdő a babakocsi-tárolóban?  Bungee jumping a szemétledobóban? Az ajtó elé kitett cipőket kipucolja a közös képviselő? Vagy esetleg ő a liftes fiú?

Aztán két-három éve láttam egyet. Az így hirdetett lakás egy viszonylag emberléptékű zöldövezeti társasházban volt, egy szokásos panelkecóhoz képest viszonylag tágas belső térrel. Volt benne sok stukkó, meg légkondi és rejtett világítások. Körülbelül ugyanazt tudta, mint egy nem panel, de nem is luxuslakás. Azóta sem tudom pontosan, hogy akkor ez a fogalom most mit is takar. Nézzük meg mondjuk ezt a luxuspanelnek hirdetett lakást, ahol az extrák, idézem:

Nem tudom, van-e elnevezés az állatorvosi ló ellentétére. Végül is tökéletesen egészséges állat, ember az életben sincs, valahogy modellezni kell azt is. Az azonban biztos, hogy a várostervezésben az ilyet úgy hívják Wekerle-telep. Idén éppen száz éves.

A hét elején az ingatlanos sajtó lelkesen vette át a Napi Gazdaság cikkét , hogy folytatódik az országos plázaláz: 2011-ig összesen tíz épül fel belőlük csak Budapesten. Azt viszont sehol nem írják, melyik ez a tíz, úgy tűnik ez senkit sem érdekel. Kivéve az Urbanistát! Mi összeszedtük és bemutatjuk őket. Adatok, látványtervek, céldátumok és szavazás!

Mit keres egy kandeláber egy lakótelepi ház előtt? - tehetnék fel a kérdést, ha nem tudnánk, hogy helyesen úgy szól: mit keres egy betonsorház a budai várban? Az őrült tudós rejtélyes Donáti utcai lakásáról szólva már említettük, hogy gyönyörű kilátás nyílt belőle a Dunára. Egészen a hatvanas évekig, amikor odaépítették elé ezt.  Végül is nem tájidegen, sőt illik is a várhoz, amennyiben a tervező egy várfalat akart modellezni vele. Azóta a lakók jóvoltából egymaga megtölthetné az Árnyékolástechnika magazin összevont nyári számát. Külön felhívnánk a figyelmet a teljesen logika nélkül váltakozó kör és négyzet alakú szellőzőrácsokra. Komolyan, mintha amőbáztak volna egymással a kivitelezők a házfalon.

Aki ide akar költözni, annak nincs nehéz dolga, legalábbis ami a kínálatot illeti: Donáti utcai lakásokat nagyon sokat találni a neten. (Hogy pont ezt megleljük, ahhoz persze kell egy kis szerencse, mert a csúsztatott zsalusat minden épeszű ember téglának ikszeli be.) Igaz, az árak olykor az amúgy sem túl alacsony I. kerületi átlag dupláját is elérhetik az utcában (780 ezer/nm), de találni lakást már potom 420 ezer/nm körül is.

Xotifan az Áron alul ingatlanos bloggere írt egy ingatlan-újságírást elemző postot, amelynek a végén csak úgy mellékesen feltett egy számunkra is érdekes kérdést:

Éveken keresztül rengeteg 1+1 ill. 2 szobás ún. csúszózsalus lakást lehetett találni a II.-XII. kerületben 20 MFt alatt, sőt, olykor 17-18 MFt-ért is. No, ezek a lakások pár hónapja szőrén-szálán eltűntek a piacról. És mégis, ezt most hogy? Miért? Kinek jó ez? Nekem pl. nem, mert ezekre a lakásokra mindig volt egy stabil felvevőpiac, jellemzően 25-35 éves jócsajok formájában. Most meg... Pedig mennyi örömöm volt nekem azokban a mutatásokban!

Tudja valaki a választ? Minket is érdekelne...

Mit kapni 3 millió alatt, ha az ember igényes, és ragaszkodik a téglaépítésű lakáshoz? - tettük fel a kérdést, aztán pár perc keresés, és tudtuk, hogy a válasz a pesterzsébeti Pirók Gyula utcában lakik. Csupa-csupa szívderítő dolog derül ki a pecóról: egészséges kertvárosi környezetben áll, a parkolás az utcán ingyenes, a panoráma pedig kertre néző. Ráadásul nem kell nyüglődni az ablakok szigetelésével, ablakok ugyanis nincsenek, amit józanul ellensúlyoz a konyha és a fürdőszoba hiánya. De ne legyünk negatívak, kinti vécé ugyanis jár hozzá, és van gázkonvektor is, meg mosdókagyló és egy szép piros asztalka, ha tényleg otthagyják. Ha pedig kiállunk az ajtóba, buja virágparadicsomba csöppenünk. Ennyi pozitívum mellett érthető a környékhez képest izmos, 300 ezer forintos négyzetméterár.

Ebben a lakásban egy kertész él. Vagy egy kert. Ha se nem kertész, se nem kert, akkor alighanem egy őrült tudós lakott ebben a budavári lakásban, aki elvesztette uralmát teremtménye felett. A húsevő növény indái most kifesztik az ablakot és lehömpölyögnek a Franklin utcán, hogy a Batthány téren felfalják a 41-es villamost. Esetleg még az is elképzelhető, hogy valaki annyira szereti ezt a virágot, hogy átengedte neki nyárra a szobáját. Úgy benőtte ugyanis az amúgy gyönyörű, rendezett ház ablakát, hogy azt egyáltalán nem lehet tőle becsukni. Kívülről csodálatos - milyen lehet belülről? További képek alább. (Ja és hiába kerestettem a virágot a Dísznövény Enciklopédiában, nincs benne, ami szintén az őrülttudós-elméletemet támasztja alá. Ha valaki tudja milyen növény, írja meg!)

Volt egyszer egy szürreális élményem Iglón (ma úgy hívják Spišská Nová Ves. Persze már akkor is úgy hívták, mert nem vagyok olyan öreg.) Este, sötétben érkeztünk meg a szállásunkra, egy tízemeletes panel kilencedikére. Aztán amikor reggel kimentem az itthonról megszokott szabványkonyhába (ugyanaz a lámpa, linóleum, beépített szekrény stb.), nagyon megdöbbentem. Az ablakot teljesen betöltötték a Tátra hófödte csúcsai. (Budapesten akkoriban pont ilyen posztereket tettek ki a pont ilyen lakásokba.) Mostanában azonban már fordított élményben lehet részünk. Az ember felébred egy ízlésesen berendezett, modern, fullextrás, jó fekvésű lakásban, kinéz az ablakon és mit lát? Egy lakótelepet. Na ilyen mondjuk a Marina Part nagy része.

Azt gondoltam, hogy az Urbanista első, olvasók által küldött anyaga egy fénykép lesz egy különösen szép erkélyről vagy egy különösen randa lakóparkról. Ehelyett kaptunk ajándékba egy korábban nem publikált, két kolumnás, hátterezős cikket, amelyben megszólal a ferencvárosi, a fővárosi és az ex-fővárosi főépítész is. A téma pedig a Duna City projekt, illetve ennek kapcsán a Duna parti fejlesztések és a budapesti felhőkarcolók. Az anyag eredetileg a Budapesti7Napnak készült, de mire megszületett, a lap megszűnt. Így hát Jucika elküldte nekünk az írását, amiért örök hála. A tovább gombra kattintva a vágatlan verzió olvasható:

Venne Ön a képen látható házban 70-150 millió forintért lakást? Ha véget érnek a játékok, ennyiért lehet majd apartmanokhoz jutni az olimpiai faluban, ami azért pekingi mércével mérve is igen borsos. Míg a lenyűgöző csarnokok, stadionok képei körbejárták a világot, az olimpiai faluról (hogy pontosan miért hívják "falunak" azt nem tudom) inkább csak olvasni lehetett, hogy mennyire kényelmes és milyen díjakkal tüntették ki mint követendő környezetkímélő projektet. Mindez persze dicséretes, egyetlen hibája csupán, hogy a megjelenése alapján le lehetne forgatni benne az Utánam srácok folytatását. (fotó: Osrin)