Bevezető mentegetőzés. Olyan szokott lenni, hogy valamit sokáig nem írok meg (most is posztba öntésre várakozó kiállításismertetők, könyvrecenziók, épületbejárások és más csudák nyomják a lelkemet). De olyan még nem volt, mint ezzel a poszttal, hogy megírtam, feltöltöttem az adminba, de aztán sosem volt időm képeket keresni hozzá, ezért két és fél hónapig nem élesítettem. No most határozottan nekiültem és negyedóra alatt befejeztem, jó szórakozást!
Egészen elképesztő sörös sajtóeseményen jártam a napokban. A rendezvény Prága arcait volt hivatva bemutatni, természetesen rengeteg finom sörrel és jobbnál jobb ételekkel, meg bele lehetett hallgatózni sörösüvegekbe, ahonnan a cseh főváros jellegzetes hangjai szűrődtek elő, és volt szórakoztató előadás a sörfőzés több ezer éves történetéről is. Szóval tele volt profi marketinges húzásokkal, ám...
A fő attrakciót Jiři Menzel jelentette, aki egyből leszögezte, hogy a maga részéről utálja a sört és nem is ért bennünket magyarokat, minek iszunk ilyet, amikor annyi jó borunk van. És még mielőtt feltette volna valaki a magától értetődő kérdést, hogy akkor mégis mit keres itt, gyorsan leszögezte, hogy pénzt, és természetesen pénzért máskor is örömmel jön ide. (Az eseményt szponzoráló Staropramen embereinek alighanem ez lehetett a rendezvény mélypontja.)
A milyen prágai helyszíneket, látnivalókat ajánl a Prágába látogató magyaroknak kérdésre annyit mondott, hogy maradjanak a belvárosban, akkor biztos nem éri csalódás őket, ami szerinte minden európai nagyvárosra elmondható. Nekem ennyi urbanisztikai apropó elég is lett volna, hogy mint illetékes blogger tele egyem-igyam magam - mert a Sörgyári capriccio Oscar-díjas rendezővel ellentétben én szeretem a cseh söröket - ám ennél több is volt.
