Kambekk a Városjárón még tavasszal írt egy rövid bejegyzést arról, hogy a hármas metró Dózsa György úti megállójának falán hogyan pusztul Szász Endre alkotása. Ma viszont azzal állt elő, hogy "a posztot olvasva a minap megkeresett bennünket egy külföldön élő képzőművész, aki látna fantáziát az egyedi állomásdísz méltó kijavításában. Ehhez elsősorban a még meglévő pannó szakszerű (digitális és fotóalapú) felmérésére volna szükség, hogy annak alapján megvalósulhasson a hiányzó elemek újraalkotása. Keresünk tehát olyan lelkes, de hozzáértő embereket, akik ebben a lokálpatrióta munkánkban önzetlenül segítségünkre tudnának lenni, hogy egy nagyszerű művész nagy formátumú fővárosi alkotása újra eredeti állapotában lehessen látható."  Aki segítségükre tudna lenni e civil rekonstrukcióban, jelezze a varosjaro@freemail.hu emailcímen. (További részletek a Városjárón!) /Fotó: Nagy Attila/

Marhára kíváncsiak lettünk, hogy a tegnap bejelentett bontások-átépítések mégis mely épületeket érintik a belvárosban. Megkérdeztük hát az érintetteket. A Fashion Street fejlesztője egyelőre még korainak tartja a konkretizálás, az V. kerületnél meg azt mondták, még semmilyen kérelem nem érkezett az önkormányzathoz bontásról. Ugyanakkor az Urbanista olvasói már tudni vélik, hogy a Deák utca 10-et (a "dagadt prostit", ahogy thyles elnevezte) biztos, hogy eltolják.

Amikor megakadt a szemünk a „comon”, hogy két szobát kínálnak 365 négyzetméteren, elsőre egy teniszklubot vizionáltunk a Ráday utcai ház tetőterébe. Kaptuk magunkat és elmentünk megnézni az ingatlant. A helyszínen kiderült, hogy nem egészen ilyen egyszerű a helyzet, viszont egy nagyon izgalmas projekt első fázisába csöppentünk.

El tudják képzelni, milyen visszhangja lett volna, ha a WestEnd bejáratát Demján Sándor, TriGránit-vezér félmeztelen szobra díszíti kezében egy pénzeszsákkal. Márpedig a Párisi Nagy Áruház homlokzatán a megrendelő Goldberger Sámuel épp így van ábrázolva. Persze a szocialista időkben Divatcsarnoknak hívott épület felújítása nem ettől Budapest egyik legizgalmasabb ingatlanprojektje. Az Urbanista bejárta az egészet, és egy csomó fotóval illusztrálva elmeséli, hogy is néz ki.

Marad a kicsit abszurd nevű Dísz tér olyan amilyen. A nol.hu szerint első pillantásra úgy tűnik, mintha az I. kerület betartana a budavári palotanegyedben tervezett, kiemeltként kezelt, 10 milliárdos állami beruházásnak azzal, hogy változtatási tilalmat rendelt el a projekt egyik fő célobjektumára, a háborúban szétlőtt honvéd-főparancsnokságra.

Erre aztán Kambekk hirtelen felindulásból írt egy publicisztikát, hogy nem kell óránként világmegváltani. Elég ha egy márciusban felszedett díszburkolatot novemberre vissza bírunk állítani eredeti állapotára. De amíg ez nem megy (márpedig baromira nem megy), addig ne akarjuk már globálcsicsákra elszórni a milliárdokat. Ezzel nem érnénk ugysem a riválisaink lába nyomába se.

Egy biztos, az egykor szép kupolás, rommá lőtt Honvéd Főparancsnokság tetjére egy darabig tuti nem kerül rá a sok vitát kavaró bővítés. (A másik Zobóki-féle felfele fejlesztés eredményét meg kiváncsian várjuk.)

Tegnap megjelent az Urbanistán egy rövid szösszenet a felállványozás/reklámhálózás után is rondán maradt házakról. Azóta megszólalt a témában egy érintett is: BDzsH, aki nem csak egyik kedvenc blogunknak, a Városképpnek a bloggere, de épp ezen a területen is dolgozik. A teljesség kedvéért bemutatjuk az ő véleményét is a témáról, ami egy kicsit más. Íme:

Bocsánat, de szólnék! Én történetesen egy ilyen típusú homlokzatfelújításokkal is foglalkozó reklámipari cégnél dolgozom. Így van alkalmam rálátni ezekre.

Ha én lennék az Andrássy út 3., valószínűleg egyik éjszaka megszöknék a helyemről és átsétálnék mondjuk a Bazilika elé. Itt ugyan a Bajcsy forgalmának elzárásával elég nagy esélyem lenne, hogy rövid időn belül lebontsanak, viszont nem kapnám el azt a ronda bőr- (ne adj Isten nemi) betegséget, amit az Andrássy 1. Hogy fertőző, az tuti, mert nem ez az egyetlen foltos ház a környéken (lásd kép). Vagy más oka van a randaságnak?

Na persze aki kicsit is járatos földrajzban, az tudhatja, hogy Ipolyság közvetlenül a határ túloldalán fekszik. Vagyis a szenzációhajhász címünkben (és az ingatlan.com-os hirdetésben) szereplő, 3.032.000-es összeg szlovák koronában értendő. Igaz, átszámolva a 24,5 millió forint sem tűnik soknak a város központjában épült kétszintes, közel nyolcszáz négyzetméter alapterületű épületért. (A wikipédia szerint városnak egykor három zsinagógaépülete volt, ma kettő van - a másikban múzeum működik.) Itthon ugyan nincs eladásra hirdetett zsinagóga, de ígéretünkhöz híven (igaz, kicsit késve de) bemutatjuk azokat az átalakítási, újrahasznosítási példákat, amelyeket az Urbanista-olvasók ajánlottak figyelmünkbe egy korábbi cikkünk nyomán. Könyvraktárak, tévéstúdiók, kultúrközpontok.

Mélyen tisztelt Hölgyeink és Uraink! Új sorozatot indítunk az Urbanistán, ezúttal érdekes irodákról. Olyanokról, amelyek valamilyen szempontból különlegesek: nagyok, kicsik, furcsák, díszesek, nagyon régiek, nagyon modernek, elegánsak, minimalisták vagy épp egy bazi nagy cethal zuhant a padlásterükbe. Kezdjük mondjuk az utóbbi kategóriával: ilyen például a Grey Budapest irodája az Andrássy Palace-ban. 
 

Lakna Ön templomban? És zsinagógában? Európa szerte egyre több templom kap világi funkciót, mivel számtalan szakrális épület áll üresen. Elég hívő híján sem az egyház, sem az állam nem tudja vállalni a fenntartásukat. Mi a helyzet Magyarországon? Nekünk elsősorban új funkciót nyert, vagy épp használatra váró zsinagógáink vannak, de találkozni olykor átalakított kápolnákkal is. Az alábbiakban néhány külföldi példát mutatunk be Hollandiából és Ausztráliából, a folytatásig pedig kíváncsiak vagyunk, hogy Önök milyen épületeket ismernek idehaza. Mint ahogy arra is, mi a véleményük egy vallási célokat szolgált épület újrahasznosításáról. Beköltöznének? Zavarná Önöket ha más költözne be? Milyen funkciót kaphat egy ilyen épület és milyet nem? Vagy egyáltalán mi legyen a sorsa, ki tartsa fenn...