Jó dolga van mostanában a budapesti épületek Lotz-termeinek (na jó, a Lotz-freskóknak nem mindig): felújították a Párisi Nagy Áruházét, a Keleti Pályaudvarét, tegnap pedig a Budapesti Gazdasági Főiskola Markó utcai épületében található helyiséget adták át. Ez utóbbi - mely alighanem a legkevésbé ismert - az 1876-ban átadott iskolépületben található. Trefort Ágoston kultuszminiszter felkérésére Lotz Károly és tanítványa, Than Mór festett klasszikus ókori témájú faliképeket. Részletek a felújításról itt, még több fotó pedig alant.

A háromszoros árkülönbség egy üveg sörnél is bosszantó tud lenni, de egy több százmilliós lakásnál kiváltképp. Egyszerűen nem értjük a RE/MAX CHERRY ingatlanosának logikáját, hogy miért gondolja, hogy valaki megveszi tőle 830 millióért azt a lakást, amiről már mi is megírtuk, hogy az IRI-H 240-ért kínálja (s amivel már szintén a legmagasabb négyzetméteráron kínált pecó volt egész Budapesten) .

Az "építek magamnak házat és a haverommal kifestetem" megoldások ritkán nyerők, de ez mondjuk pont ilyen. A lakást ugyanis a New York-palotát is tervező Hauszmann Alajos építette magának, a haverját meg úgy hívták, hogy Lotz Károly (aki meg pl. a Divatcsarnok báltermét festette). Jelen pillanatban ez a legmagasabb négyzetméteráron kínált kégli egész Budapesten, ami teljesen érthető - főleg, hogy a dizájner meg az Országház fafaragványait is készítő Thék Endre volt. További előnye a 119 nm-es, 2+2 félszobás pecónak - tehetné még hozzá az ingatlanos -, hogy nem panel, vagyis a szobák egybenyithatók, illetve a nagy belmagasság miatt az egész galériázható. A kedves vásárló fantáziájának semmi sem szabhat határt!

El tudják képzelni, milyen visszhangja lett volna, ha a WestEnd bejáratát Demján Sándor, TriGránit-vezér félmeztelen szobra díszíti kezében egy pénzeszsákkal. Márpedig a Párisi Nagy Áruház homlokzatán a megrendelő Goldberger Sámuel épp így van ábrázolva. Persze a szocialista időkben Divatcsarnoknak hívott épület felújítása nem ettől Budapest egyik legizgalmasabb ingatlanprojektje. Az Urbanista bejárta az egészet, és egy csomó fotóval illusztrálva elmeséli, hogy is néz ki.

Valamit megóvhatnak a lebontástól azért, mert régi, mert szép, mert érdekes, mert fontos kulturális emlékhely, mert természeti érték. Persze ezeket külön-külön nem nagyon szokták figyelembe venni (elég ha csak az elmúlt néhány hónapra gondolunk a Ferencvárosi malomtól a szigetközi kis szigetig), de azért az ritkán fordul elő, hogy több szempontból is értékes ingatlant tüntessenek el. A Tavaszmező u. 6. bontásra ítéléséről már többen cikkeztek a héten, mi az egyik művészkerti bérlő levelét tesszük közzé.