Mindenféle eldobott flakonokat, stanicliket és használt óvszereket talán elnéz az ember Budapest utcáin, de azért hűtőgépek lehetőség szerint ne úszkáljanak a Dunában. Akkor már inkább a vaddisznók. A képet sisy lőtte, aki posztolta is tegnap. Amúgy meg töltsetek fel urbanista cimkével képeket az Indafotóra, és egyből idekerültök a jobb hasábba, na meg az Index címlapjára!

Állítólag már az Antall-kormány idején akartak Lezsákék valami magyaros Disneyland-et építeni Lakitelken, amire Jankovich Marcell azt mondta egyszer, hogy az nem úgy megy, hogy az amerikai mesefigurákat kicserélem magyarra és kész. Valahogy úgy fogalmazott, hogy ezzel a lényeg vész el. Elsőre ez ugrott be mikor meghallottam az esztergomi Mesepark építésének hírét, de aki most nagy fikázást vár, annak csalódnia kell. Szerintem ugyanis egyáltalán nem rossz az ötlet.

Többen is szóltatok, írtatok, hogy nincs minden rendben a Rómain. A Népszabi júniusi cikkének linkje mellett a Ébert Ágoston, a Rómaifürdői Telepegyesület főtitkárának a levele is a postaládánkban landolt. Egy kis történelem és még több jelenlegi probléma alant:

Sőt, talán az átível szó sem a legtalálóbb, hiszen a képek alapján furcsán rogyasztott formájú lesz. De senki se valami boszorkányból épített tákolmányra gondoljon. A Kopaszi-gát déli csücskét és a Hengermalom utat összekötő gyalogos hidat a látványtervek szerint egy mutatós, S-formájú szerkezet feszíti majd. Lesz egy klassz kilátófélesége is a Duna felé, ahonnan egész biztos megcsodálhatjuk majd az Albertfalvánál épülő hétemeletes társát is. Sajnos ennél sokkal többet nem árul el a fejlesztésről az Öböl honlapja, csak annyit, hogy "a 150 méter hosszú híd építése 2009 tavaszán indul és előreláthatóan 2009 év végén fejeződik be." Aki arra jár, tudósítson, hogy elindultak-e már a munkák. Térkép és még több látványterv alant:

Emeletes lakóhíd a megújuló Albertfalva és Csepel között. Hatalmas vihart váltott ki tegnapelőtti posztunk, melyben az Ingatlanmagazin cikkére hívtuk fel a figyelmet. Egy törzsolvasónk kapta magát és levelet írt Zoboki Gábor építésznek, hogy "örömmel olvasnék Önöktől, első kézből, egy reflektáló kommentet a tervekkel kapcsolatban. Azok hátteréről, realitásáról, céljáról, megvalósíthatóságáról".  Az építész rögtön, "postafordultával" válaszolt neki, és a félreértések eloszlatása végett most mi is közzé tesszük levelét:

Szinte hihetetlen, hogy van egy Duna-sziget, amelyik nagyjából olyan messze esik a város szívétől mint a Margit, csak épp csodálatos fejlesztési potenciálja van. Ennél már csak az hihetetlenebb, hogy a főváros bölcs vezetése épp erre az eszményi területre helyezte a város iszaprothasztó tornyait, de még ezzel együtt is klassz lehetőség - főleg, ha megoldják a közlekedését, de ne szaladjunk előre. Zobóki Gáborék most elég merészet álmodtak erre a területre (ahova persze már álmodtak pár merészet korábban is hongkongi kis Manhattan-től kormányzati negyeden át budapesti olimpiáig.

A Margitszigetet a pesti parttal összekötő gyalogos-kerékpáros híd terve csak úgy mellékesen szerepelt a sziget sorsával foglalkozó híradásokban. A téma egy bloggal odébb heves vitákat váltott ki, és nem is foglalkoznánk vele, ha Sadia nem küldött volna már januárban egy levelet három linkkel, hogy:

Ezt láttátok már? Én tegnap bukkantam rá a Critical Mass oldalán:

Aki tud róla többet vagy személyesen ismeri a bringást, írja meg!

Meghökkentő alakú telkekről már korábban is írtunk, na de ez, azt hiszem túl tesz mindenen. Amikor megtaláltam a hirdetést az ingatlan.com-on, elsőre azt hittem egy Dunaszigetről van szó. Csak az ingatlanos honlapján derült ki, hogy bár végül is a Dunában van, mégsem az. Ez ugyanis a Csepeli-tavak egyikén található. Na de akkor is! Egy saját sziget? Egymillióért? Irányáron? Milyen pompás horgásztanyát vagy titkos lakot lehetne berendezni rajta!

Úgy tűnik, mintha folyton bántanánk szegény Google-t, hol egy furcsa utcanév, hol egy eltűnt Dunaág miatt. Pedig hát szeretjük: Readerrel szedjük a napi linkek többségét és a leveleinket is rájuk bíztuk. Csak hát a sok használat közben könnyebben vesszük észre a hibákat. De nem csak mi vagyunk így ezzel, hanem például a dallamos nevű Gáspár Norbert Pál as. Picasso aka Kessinger Pál, a Geo abc bloggere, aki a következőket írta:

Mellékletben küldök egy érdekes print screen-t a Google Earth-ből. Mintha egy kicsit hullámozna a Duna Pestnél... :)

És tényleg. Nagyításért katt a tovább gombra!

Nem is olyan rég írtunk egy komoly médiavisszhangot kiváltott postot a csepeli Fekete Pákó utcáról. Akkor valaki arra tippelt, hogy ilyen kis apróságokkal jelölik a térképészek saját fejlesztésüket. Most még egy „apróságot” vettünk észre a környéken: a G Maps szerint Csepel nem is sziget. Hm. Eltüntetni egy komplett Duna-szakaszt, azért nem az az „apró jel” kategória. Vagy csak egyszerűen pikkelnek a XXI. kerületre?

A fenti megjegyzéssel jutott el hozzánk az az aláírásra váró nyilt levél, amelynek címében körülbelül 35 "efvé kettőspont" szerepelt. Így aztán mire ideért, az ékezetes magánhangzók elenyésztek belőle, és olyan szavakkal volt tele, mint bszkk, mkdtetst, nhn. Ennek ellenére sikerült rekonstruálnunk az üzenetet, amit véleményünk szerint Demszky Gábornak címeztek, és a budai alsórakpart sétálósításáról szól. Ha rosszul dekódoltuk, és közben hadüzenet az USA-nak, akkor bocs. A levél alant olvasható:

Mit keres egy kandeláber egy lakótelepi ház előtt? - tehetnék fel a kérdést, ha nem tudnánk, hogy helyesen úgy szól: mit keres egy betonsorház a budai várban? Az őrült tudós rejtélyes Donáti utcai lakásáról szólva már említettük, hogy gyönyörű kilátás nyílt belőle a Dunára. Egészen a hatvanas évekig, amikor odaépítették elé ezt.  Végül is nem tájidegen, sőt illik is a várhoz, amennyiben a tervező egy várfalat akart modellezni vele. Azóta a lakók jóvoltából egymaga megtölthetné az Árnyékolástechnika magazin összevont nyári számát. Külön felhívnánk a figyelmet a teljesen logika nélkül váltakozó kör és négyzet alakú szellőzőrácsokra. Komolyan, mintha amőbáztak volna egymással a kivitelezők a házfalon.

Aki ide akar költözni, annak nincs nehéz dolga, legalábbis ami a kínálatot illeti: Donáti utcai lakásokat nagyon sokat találni a neten. (Hogy pont ezt megleljük, ahhoz persze kell egy kis szerencse, mert a csúsztatott zsalusat minden épeszű ember téglának ikszeli be.) Igaz, az árak olykor az amúgy sem túl alacsony I. kerületi átlag dupláját is elérhetik az utcában (780 ezer/nm), de találni lakást már potom 420 ezer/nm körül is.

A szigetmonostori gyaloghíd úgy néz ki megépül, na de mi van a budapestivel? Pontosabban a budapestiekkel, mert az elmúlt húsz évben rengeteg terv készült, egyik merészebb mint a másik. Valamelyiken park lett volna, valamelyiken a kisföldalatti ment volna át, valamelyiknek pedig egy virtuális fényhídpárja is lett volna. Lássuk sorra az álmokat!

Holnap kis időre átadják a Megyeri híd egy részét a kerékpárosoknak. Ennek örömére mi is megemlékezünk kicsit a Dunahíd-bringázás nagy múltra viszatekintő hagyományairól. Annál is inkább, mert rajongok a szép régi infografikákért. (Hát nem gyönyörű ez is? Katt a nagyításért!) A kép a Budapest folyóirat 1945/2. számában jelent meg A Dunahidak jelentősége a főváros életében címmel (aminek aktualitását kicsit árnyalta, hogy abban az időben éppen egy hidunk sem volt). Sajnos a cikk a zürzavaros időkhöz híven maga is elég zűrzavaros. Így nem nagyon derül ki, hogy az ábra hanyas állapotokat ábrázol. Mindenesetre látható, hogy a kifejezetten autós Lánchidat leszámítva minden hídon elég sokan (naponta sok ezren) kerekeztek át a Duna felett a negyvenes évek elején. Holnap ugyanezt a Megyeri hídon is megteheti, akinek kedve van hozzá.