Kibérelni valószínűleg csilliárdokért lehetne, ha lehetne egyáltalán, viszont bekuckózni be lehet ide is ingyen és bérmentve (bár felteszem az ilyen helyek is fel vannak osztva a hajléktalanok közt, nem feküdhet akárki akárhova). Mármint ide:
Lehet utálni a négyes metrót, meg azt is ahogy készült, de azt mindenkinek el kell ismernie, hogy pompásak lettek a megállói. És ez nem csak az én véleményem, hiszen az Architizer A+ Awardson a finalisták közé került a 4-es metró két állomása is. Mégpedig a Gellért téri (fenn) és a Fővám téri (lenn) - mindkettőt a sporaarchitects tervezte (de természetesen sokan közreműködtek a mű létrejöttében, itt az összes alkotó listája).
Ez egyszerűen zseniális! Tényleg muszáj lesz megcsinálni! Budapest összes parádéját és látványos felvonulását, légi, vízi, földi és földalatti attrakcióját szívesen becserélném egy lebegő Kockásfülű nyúlra.
Bár Mikrobiért soha nem voltam oda, azért az is nagyon jól néz ki az Országház előtt lebegve, egy suhanó Grabowski lufi pedig egyszerűen fergeteges lenne a Dunán.
Mivel helikopterrel, repülővel röpködni nem annyira lehet Budapest felett kis magasságokban, az egyetlen lehetőség eddig a papírsárkány volt. Ami persze lutri, hiszen nehezen irányítható és csak fényképeket lehetett vele inkább készíteni - más kérdés, hogy megvan a szépsége annak is.
A quadcopter viszont egészen más. Olyan mintha tényleg fecskekeként röpködnél a Szabadság-szobor előtt, sirályként szárnyalnál a Duna felett, vagy galambként szedegetnél elejtett sültkrumplidarabokat a Liszt Ferenc téren a csikkek közül, míg egy hülyegyerek fel nem zavar és kénytelen vagy elszárnyalni a Zeneakadémia előtt.
Amúgy meg pirospont a témaválasztásokért: a Clark Ádám téri körforgalom, a Nagyszikla, a Nemzeti Színház spirálkilátója remekül mutat légifelvételeken!
"Ismeretlenek megrongálták a Gellérthegy Jubileumi parkban található Ülő nő szobrát, és a lefűrészelt szoborrészeket eltulajdonították. A szobornak levágták a fejét, az egyik kezét és lábát is. A keletkezett kár felbecsülése folyamatban van. A Főkert ismeretlen tettes ellen tett feljelentést." - írja a Főkert nyomán a főváros honlapja, mely a képet is közzé tette.
Van ugye a sima falfirka. Szoftosabb verzióban mondjuk mohával, ha keménykedünk, akkor falbavéséssel. A meg nem kötött betonba kéznyomkodás még akár nemzeti sportnak is tekinthető, na de a gerilla-graffitihegesztés? Ilyenről még nem hallottam. Márpedig Balázs, a Vörösfenyő frontembere (aki nem először örvendeztet meg városi furcsaságokkal) ilyenbe szaladt bele a Gellérthegyen:
Egy hónapja posztoltam azt a street-art alkotást, amit MrPaperDog fedezett fel a Gellért-hegy odlalában. Egy oylan festményről van szó, amellyel kicsit belekukucskálhatunk a hegy gyomrába, ahol a Sziklatemplom is működik. Ő fedezte fel azt is, hogy az Új Ember nem sokkal később megkereste az alkotót - László Dániel festőművészt -, aki névvel vállalta "tettét". Ami persze természetes, ha tudjuk, hogy a mű kihelyezése előtt megereste a pálosokat, azután az önkormányzatot is és az ő beleegyezésükkel került ki a kép a falra.
Mivel a különös kép nagyon sokakank tetszett (Index-címlap nélkül is több mint négyszázan lájkolták), gondoltam idézek belőle néhány sort:
A fenti képet tegnap lőtte Miszter Papírkutya, a MrPaperDog bloggere a Gellért-hegy oldalában. Egészen pontosan itt. Nem csak az meglepő, hogy valaki egy szentélyt rak ki a falra, mintha csak belátnánk a sziklatemplom belsejébe, de legalább ilyen fura, hogy a Gellért-hegy mennyire vonzza a színvonalas street-art alkotásokat. Már magán a helyszín Street View képén is ott egy dobókocka, meg kukucskált ki innen már barlangi troll is, aztán ott voltak a ragasztott ablakok, és egyszer Szent Gellért emlékművére is ragasztottak két aranyos szemet, amit ugyan kiposztoltam az Urbanistára, de most sehogy nem találom... (Frissítve: megtalálta viszont defter: ez az. Rosszul emlékeztem, nem csak szemei voltak, hanem fogai is.)
Az Urbanista elköltözött! Ha nem akarsz lemaradni a friss posztokról, katt ide:
Nem is olyan rég morgott Tarlós, hogy 180 millió mozaikdarabkát építettek be a metrómegállókba, ami elsőre soknak tűnik, de hát a képen úgy látszik, Budapesten a hajléktalanszállókat is ezzel rakják ki. Vagy várjunk csak. Ez nem hajléktalanszálló, hanem egy leendő metrómegálló?
Ám a felszín alatt még mindig áldatlanok az állapotok. Kérdés, hogy közterület-felügyelet nélkül nem jut-e hamarosan ugyanerre a sorsa, a sok - amúgy tök jó - fejlesztés. Azt hiszem a legérzékenyebb lelkű, Blaha Lujza téri kordonokat bontogató civileket sem zavarná, ha kitessékelnék a zord áprilisi levegőre az itt lakókat.
Elsőre talán fel sem tűnik az embernek, hogy mégis mi itt a street-art a képen. A SBAGLIATO fedőnevű olasz csoport ugyanis arra specializálódott, hogy telenyílászárózza a nagyvárosi felületeket. Köztük a budapestieket is. A Mr. Paper Dog blogon láttam először egyik-másik alkotásukat, majd egyet én is megosztottam Facebookon. A fenti a legújabb. Ha valakit bővebben érdekel, mi mindent csinálnak, nézzen utánuk itt: Facebook, Flickr, Tumblr.
Az Urbanista elköltözött! Ha nem akarsz lemaradni a friss posztokról, katt ide:
Amikor megláttam a fura kompozíciót, amit Szórádi Balázs fényképezett a Móricz Zsigmond körtéren, azt hittem Harry Houdini, a nagy szabadulóművész kap végre szobrot, mely munka közben ábrázolja őt. Ám kiderült, hogy csak Móricz Zsigmond az, aki ebben a védőfelszerelésben igyekszik túlélni a tér átalakításának utolsó lépéseit:
Kedves Urbanista!
A Móricz Zsigmond körtéren sétálva, a metróépítés területén lettem figyelmes a képeken látható objektumra. Móricz Zsigmond szobra a Villányi és a Fehérvári úti villamosvágányok összekötése miatt kóborolt el. Most visszahozták? Hol lesz az új helye?
Kerényi Zoltán, aki nem is olyan rég két albumban jelentette meg az elmúlt két év kollázstermését, márciusban is alkotott pár nagyszerűt az Ablak a múltra sorozatban. Van köztük pár olyan téma, ami az Urbanistán is felbukkant, mondjuk a Római part vagy a folyton új alakot öltő 56-osok tere. Ám képeinek többségén nem is annyira az épületek változása vagy állandósága az izgalmas, hanem a hétköznapi kis események, amelyek pont ugyanolyanok voltak régen mint most. Pont ugyanolyan megismételhetetlenek.