A loft és office szavakból mozaikolt Loffice elnevezés valószínűleg a legviccesebb épületnév a PeCsa óta. persze ez még kevés lenne ahhoz, hogy írjunk róla. A Paulay Ede utcában, a Divatcsarnok háta mögött található új irodaházat a dögös belső kialakítása teszi érdekessé. Úgy néz ki, mint amit külföldi blogokból, magazinokból megszokhattunk, de Magyarországon egyelőre teljesen szokatlan. Egy friss beszámoló itt olvasható róla az Építészfórumon, egy csomó kép meg a honlapjukon van, ahonnan mi is lenyúltunk párat - lásd alant:

Különös hely ez a Nyugati vidéke, nem először botlanak baráti blogok furcsaságokba a környékén. Legutóbb Géza a Budapest jövőjétől kért segítséget (sikerrel) ennek a beazonosításához , most pedig Kambekk a Városjárótól bukkant egy furcsaságra a felszínen.

Találtam egy fura kis sporteszközt a Nyugatinál. Jó hónapja árválkodik a lezárt gyaloglépcső alatt. Vajon mi lehet ez?

Hm... (Nagyításért katt a képre!)

Most épp a Nagymező utcában került terítékre a kérdés: életveszélyes biológiai bombák vagy védendő természeti értékek-e az utcasorfák? A kérdést nem lehet pusztán érzelmi alapon eldönteni és a város egészében vizsgálni kell, vajon szükség van-e az elöregedett faállomány frissítésére. Más kérdés, hogy a Nagymező utcában baromi egyértelműnek tűnik a helyzet.

Vajon melyik mai telekommunikációs központ helyiségeiből fognak évtizedek múlva luxuslakásokat kialakítani? Most úgy nagy hirtelen nem jut eszembe. Pedig a múlt század elején épült telefonközpontjainkat ma minden túlzás nélkül kínálják Palace-nak keresztelve. Az Urbanista először a Teréz Távbeszélőközpontban járt, amelyik felújítása és benépesítése lassan a végéhez közelít.

Papp Géza, a Budapest jövője bloggere csinált már több remek, nagy lélegzetvételű összeállítást a városról - áprilisra a hármas metrót szeretné feldolgozni tíz részben. Anyaggyűjtés közben akadt bele ebbe a különös képződménybe a Nyugati aluljárójában:

Ha az összes szobaajtót kinyitjuk, remek petanque- vagy tekepálya lehet a lakás, de mondjuk íjászversenyeket is rendezhetünk benne. Félrevonulni viszont csak a legutolsó szoba lakójának lehet, a többieken menthetetlenül átjárnak a családtagok és vendégek. A nadrágszíjlakások többsége alighanem a háború utáni darabolásokkal született (miként a hülye alakú lakások többsége), na de mi a helyzet a panellal? Mert hogy olyanból is akad, amelyiken csak több szobán átgázova juthatunk el a "cső" végébe.

Íme a nagypolgári modell a VI. kerületből 90 négyzetméteren 27 millióért, mely "rendkívül világos, mivel utcára és udvarra néz, és szinte minden helyiségén van ablak": 

Valószínűleg nem az első budapesti éveiben, de még a nagy bizniszek felfutása előtt lakhatott itt Pataky Attila - ha egyáltalán itt lakott, no de soha ne kételkedjünk az ingatlanreferensek szavainak igazságtartalmában. A lakás egyetlen különlegessége, hogy a fürdőszoba közepére tették a kádat, talán ez ihlette a Kör közepént. 

Íme a hirdetés:
 

El tudják képzelni, milyen visszhangja lett volna, ha a WestEnd bejáratát Demján Sándor, TriGránit-vezér félmeztelen szobra díszíti kezében egy pénzeszsákkal. Márpedig a Párisi Nagy Áruház homlokzatán a megrendelő Goldberger Sámuel épp így van ábrázolva. Persze a szocialista időkben Divatcsarnoknak hívott épület felújítása nem ettől Budapest egyik legizgalmasabb ingatlanprojektje. Az Urbanista bejárta az egészet, és egy csomó fotóval illusztrálva elmeséli, hogy is néz ki.

Tegnap megjelent az Urbanistán egy rövid szösszenet a felállványozás/reklámhálózás után is rondán maradt házakról. Azóta megszólalt a témában egy érintett is: BDzsH, aki nem csak egyik kedvenc blogunknak, a Városképpnek a bloggere, de épp ezen a területen is dolgozik. A teljesség kedvéért bemutatjuk az ő véleményét is a témáról, ami egy kicsit más. Íme:

Bocsánat, de szólnék! Én történetesen egy ilyen típusú homlokzatfelújításokkal is foglalkozó reklámipari cégnél dolgozom. Így van alkalmam rálátni ezekre.

Ha én lennék az Andrássy út 3., valószínűleg egyik éjszaka megszöknék a helyemről és átsétálnék mondjuk a Bazilika elé. Itt ugyan a Bajcsy forgalmának elzárásával elég nagy esélyem lenne, hogy rövid időn belül lebontsanak, viszont nem kapnám el azt a ronda bőr- (ne adj Isten nemi) betegséget, amit az Andrássy 1. Hogy fertőző, az tuti, mert nem ez az egyetlen foltos ház a környéken (lásd kép). Vagy más oka van a randaságnak?

Mélyen tisztelt Hölgyeink és Uraink! Új sorozatot indítunk az Urbanistán, ezúttal érdekes irodákról. Olyanokról, amelyek valamilyen szempontból különlegesek: nagyok, kicsik, furcsák, díszesek, nagyon régiek, nagyon modernek, elegánsak, minimalisták vagy épp egy bazi nagy cethal zuhant a padlásterükbe. Kezdjük mondjuk az utóbbi kategóriával: ilyen például a Grey Budapest irodája az Andrássy Palace-ban. 
 

Kambekk egy kérdést fűzött a Fidelio-reklámos postunkhoz. Sőt még nyereményt is felajánlott a helyes megfejtőnek. Mivel azonban nem érkezett rá válasz, gondoltuk, közzé tesszük itt is. Valami ugyanis szőrén szálán eltűnt az Operaház elől...

Mi hiányzik már vagy egy éve az Operaház elől? A helyes megfejtő nyereménye, hogy személyesen jelentheti be a hiányt a felelős Zrt-nél. :))

Egyúttal megkérjük, hogy ha 48 órán belül nem jön megfejtés, legyen már szíves megosztani velünk a helyes választ, mert szégyen szemre mi sem tudjuk. Köszönjük!

Frissítés: Kedves Kommentezők! Képünk csak illusztráció. Ez más sajtótermékeknél esetleg azt jelentené, hogy a fotón nem a budapesti operaház, hanem mondjuk a moszkvai nagycirkusz van, nálunk pusztán arra utal, hogy ez a dúskeblű szfinx bár ott van, nem biztos hogy köze van a rejtélyhez.

Frissítés 2.: Kambekk közzé tette blogján a megfejtést. Aki feladta a tippelgetést, kattintson ide!

Ahogy óvatlanul sétál végig az ember az Andrássy úton, hirtelen egy hatalmas betonfalba ütközik. Első pillantásra egy újabb street-artos Fidelitas demonstrációnak tűnik, de aztán kiderül, hogy a felirat valójában Fidelio. És nem a kormány ellen, hanem az Operaház mellett (illetve előtt) tüntet. Valami kongós könnyű anyagot (furnér?) betonosítottak, aztán ráfújták az opera címét és kikötötték a dalszínház elé a járdára. Ennyi. Jó reklám. Akinek mond valamit a címe, az még talán jegyet is vesz rá... (Több fotó a képre kattintva)

Aki ide akar költözni, az bármelyik webes ingatlanoldal szabadszavas keresőjébe írja be, hogy "operára" (értsd rálátással), és ez garantáltan közeli helyeket dob ki. (Az "operánál" és az "operától" is sok eredményt hozhat, mármint hogy x percre, de akkor számoljunk az ingatlanhirdetések kötelező percszorzójával.) Vehetünk ide nyíló 260 nm-es óriáslakást 390 millióért, de 78 nm-es már negyvenmillióért is az ölünkbe pottyanhat. Nyitott ablaknál minden évben más repertoárt tanulhatunk meg kívülről - idén például a Fideliót. Tényleg, aki ott lakik, az mennyire hallja az előadásokat?

"Ja és mielőtt felvetné valaki, hogy bénán nézne ki a Teréz körút porban tollasozó gyerekekkel, leszögezem, hogy természetesen nem szeretnék földessé alakítani egy leaszfaltozott/lekövezett utat sem." - írtam könnyelműen ma hajnalban, de ígéretem rövidebbnek bizonyult, mint a magyar-jugoszláv örökbarátsági egyezmény. Megjelent ugyanis közben, hogy szombaton Budapesten is rendeznek PARKoló napot. (Senki ne fintorogjon, az elnevezés amerikaiul is ugyanilyen béna.) Az ötlet viszont jó. Nem autóellenésségről szól, pusztán esélyegyenlőségről, és tényleg csak néhány órára. Az ember kis fűvel-fával-virággal-kanapéval kitelepedik piknikezni egy parkolóba. Az, hogy pont a Teréz körúton lesz, az a sors szenyasága velem szemben. És ígérem ennél jobban már nem hippisedik tovább az Urbanista. Majd valaki mesélje el, milyen volt!