Nagyításért katt a képre!

Pompás képet osztott meg minap Csiffáry Gabriella, az ország legismertebb levéltárosa, a Facebook-profilján. Az archív fotón látható épület elsőre úgy néz ki, mint egy félig kész víztorony - talán azért, mert tényleg az: egy félig kész víztorony. Nem mindenki tudja, de a különleges Nagyszikla egyik funkciója ugyanis az Állatkert vízellátása volt.

Aztán, amikor rákerült a burkolat, ilyen lett:

Fotó: Zoliber Ingyen című képe az Indafotóról.

Sajnos nem tudtam elmenni tegnap az V. kerületi önkormányzat sajtótájékoztatójára, ahol bejelentették a Váci utca nagy "rebrandingjét". Pedig szívesen megkérdeztem volna, hogy miért egy másik utca, sőt egy másik városrész borozójában tartják a rendezvényt, ha már... Na de nem leszek negatív, ugyanis alapvetően örülök a bevásárlóutcák erősítésének, Belváros-Lipótváros köztérfejlesztéseit pedig többször is méltattam. Lássuk hát a sajtóanyag alapján, miről is esett szó - ám előtte vegyük sorra az előzményeket és a helyzetet.

Amikor megláttam a fura kompozíciót, amit Szórádi Balázs fényképezett a Móricz Zsigmond körtéren, azt hittem Harry Houdini, a nagy szabadulóművész kap végre szobrot, mely munka közben ábrázolja őt. Ám kiderült, hogy csak Móricz Zsigmond az, aki ebben a védőfelszerelésben igyekszik túlélni a tér átalakításának utolsó lépéseit:

Kedves Urbanista!

A Móricz Zsigmond körtéren sétálva, a metróépítés területén lettem figyelmes a képeken látható objektumra. Móricz Zsigmond szobra a Villányi és a Fehérvári úti villamosvágányok összekötése miatt kóborolt el. Most visszahozták? Hol lesz az új helye?

Szórádi Balázs

A 2004-ben állított szobor amúgy (mely valójában a 79-es tiszacsécsei Móricz-szobor másolata) így nézett ki békeidőben:

Via: reddit.com

Az "ilyen csak Magyarországon fordulhat elő" és a "tipikus BKV/BKK" szövegeket megelőzendő szeretném leszögezni, hogy a példák a legkevésbé sem hazaiak, sőt nem is Indiából valók (ahol ki van írva, hogy hullát szállítani tilos a metrón és a vonatvécé-pucolók munkáját beválasztották a világ tíz legpocsékabb turisztikai állása közé). 

Az amerikai Buzzfeed ugyanis összeszedett 26 olyan furcsa dolgot, amit tömegközlekedésen tapasztalhat az ember - mindegyiket képpel illusztrálva. Van közte pár nagyon kamuszagú dolog, de a zöm teljesen hihető. 

Némelyikük egészen sokkoló, mondjuk ez a buli utáni csendespihi:

Fotó: solio: vasárnapi "mozi" című kollázsa a Normafáról 

A múlt héten több helyen is megírták a Pénzcentrum nyomán, hogy a kormánynak komoly tervei vannak a Normafával, mellyel kapcsolatban az "alpesi síparadicsom" kifejezés is felbukkant a cikkben. Mivel ilyen furcsaságot kormányzati körökből utoljára akkor hallottunk, mikor Szőcs Géza a konflisforgalom visszaállítását tervezte az Andrássy útra a Dózsa György úti alagút fölött, gondoltam az akkori tervekhez hasonlóan érdemes kicsit ezt is szétcincálni: mi az ami tetszik, mi az, ami nem.

A koncepció lényege, hogy "a Budapesten illetve a Hegyvidéken élők számára megpróbálják visszaállítani a környéken a 70-es évekig működő intenzív, egyedülálló síéletet". Ám tovább olvasva hamar kiderül, hogy ennél sokkal több kézzel fogható részlete nincs is, vagy ha van, azt épp oly hétpecsétes titokként őrzik, mint a Liget fejlesztéséét (melyről Smiló Dávidék már társasjátékot is gyártottak, Mutyipoly néven).

Édesanyánk - Pestszentimre, 2013

Budapest egykori temetőiről a halottak napja alkalmából ágyaztam be egy térképet, ám az elsősorban a belső kerületek hajdan volt temetkezési helyeit veszi sorra. Pedig a Hungária gyűrűn kívül is volt élet... és persze halál is. Az ottani temetők sorsáról azonban jóval kevesebb szó esik. Úgyhogy akár örülhettem volna is hatja levelének, hogy felhívja rá a figyelmet, ám ami a képeken látható, az néhol elkeserítő. Fotóin három egykori - ma Dél-Budapesthez tartozó - sírkertet mutat be, szerencsére nem mindegyiknél ennyire tragikus a helyzet. Vegyük sorra őket...

Mivel tegnap azt mertem írni, hogy nem jó ötlet felüljárót építeni a Blahán, sokan azt a következtetést vonták le, hogy én az autók esküdt ellensége vagyok, aki éjszaka dikiccsel járja a várost és kéjesen döfögeti ki gumiabroncsokat. Nos ez nem igaz, autóközlekedésre természetesen szükség van a városban is, az abroncsokat meg minek bántanám - megteszik azt helyettem mások. Például akik ilyen útburkolatokat és rámpákat építenek a Corvin-negyedben. Gábor levele és képei alant:

A Rákóczi út felüljáróra vezetve, a Duna felől nézve (támpontot a New York-palota tornya adhat) - forrás: Autó-Motor, 1965 via John Howard. Nagyításért katt  ide vagy a képre!

Néhány évtizede még az volt a trend, hogy igyekezzünk mindent külön szinteken, kereszteződés nélkül vezetni, úgy lesz igazán gyors a forgalom. Nagy forgalmú utaknál gyalogosokat leterelni az aluljáróba, a keresztbe hajtó autókat pedig vagy alagútba vagy felüljáróra, hogy ne zavarjanak. Nem szocialista vívmányról van szó, a motorizáció fellegvárában, az USA-ban még jobban ráerősítettek erre.

Persze ahogy ott is, nálunk is rájöttek arra, hogy ez a hozzáállás hülyeség. Nem véletlen, hogy a Rákóczi tengelyen egyszerre több helyen is gyógyítják a sebeket: a Ferenciek terén betömik az aluljárókat és az alagutat, a Keletinél (ahol ugye a felüljárót kicsit macerás lenne helyettesíteni), egyelőre csak az aluljárót zárták le.

Emlékeztek a Budapestet ellepő akasztófákról szóló bejegyzésre? A BKK tegnap kiposztolt néhány fotót, hogy kollégáik már szerelik fel az új Futár-kijelzőket, ráadásul épp az Örs vezér terén, ahol én is fényképeztem a tartóoszlopokat. (Még több kép itt, magáról a rendszerről pedig itt olvashattok bővebben). 

Ahogy írják, "a kijelzők egyelőre még tesztüzemben működnek, az éles rendszer – amikor már a valós idejű járatinformációk is láthatóak lesznek – várhatóan júniusban indul." 

Király! Akasszátok fel a királyokat!

Az ember bonyolult lény. Miközben egyre fejlettebb világot épít maga körül, lassan, észrevétlenül, de határozottan eltávolodik saját emberi természetének egyszerű, ám annál lényegibb vonásaitól, például a közösségi létezés törvényszerűségeitől, attól az igazságtól, hogy együtt biztonságosabb az életünk, hogy együtt minden cél könnyebben elérhető. Napjainkban azonban egyre jobban kirajzolódnak egy új, közösségi reneszánsz körvonalai. Mi lehetne ennek ékesebb bizonyítéka, minthogy mára már a pénzügyi világban is megjelent a közösségi gondolat, sőt 2010 óta magyar bank is van, amely a közös értékteremtést tűzte zászlajára? A MagNet Magyar Közösségi Bank a profitot új megközelítésben, az ökoszféra és a jövő generációk érdekeit szem előtt tartva értelmezi.