A kép illusztráció, nem az érintett úszakaszon készült
(Fotó: pdave/Indafotó)
Az, hogy nemrég bevallottam: van autóm és parkolási gondjaim, olyan ellenszenvhullámot váltott ki a kommentelők egy részénél, mint ha azzal coming outoltam volna, hogy idült heroinista lennék. (Amúgy az nem vagyok, mi több, életemben heroint filmvásznon és képernyőn kívül még csak nem is láttam.)
Fenntartom, hogy Budapesten a legtöbb családos embernek az autó szükséges rossz és nem luxus. Kiváltani (pl. gyakori taxizással) valójában csak a rendkívül gazdagok engedhetik meg maguknak. Az a szájkarate, hogy 15-20 kilós nagybevásárlás simán megoldható biciklivel, nos, hmm… Csináltam már bicajjal nagybevásárlást, sőt barkácsáruházból falazóhabarcsot is hoztam bringán.
Egyszer-kétszer, ha muszáj megoldható, no de rendszeresen? Szóval, aki ezt fennhangon hirdeti, az szerintem az a kategória, mint aki azzal villog, hogy minden reggel derékig meztelenül, hideg vízzel mosakszik, vagy kizárólag tudományos-ismeretterjesztő tartalmat és magaskultúrát néz tévén, olvas neten, aztán meg valójában…