A kép illusztráció, az Árpád hídi aluljáróban készült
(Fotó: Urbanista)

A Corvin-negyed (lánykori nevén: Ferenc-körúti) metró-aluljárójában vettem volna automatából metrójegyet. Előttem egy magányos japán turistanéni bámulta áhítattal a masinát, de önálló jegyvásárlásba nem mert belevágni, megkért, hogy segítsek.

Két vonaljegyet vett és készpénzzel fizetett. Pénztárcájából kikotort egy ötszázas bankjegyet, de mondtam, hogy az nem lesz elég, érméje pedig csak egy húszforintos volt. Kivett egy barna kétezrest, mondtam, hogy az sok, majd rámutattam a "pénztárcájában" (valójában egy átlátszó, műanyag tok) lapuló kék színű ezer forintosra, hogy az pont jó lesz.

A nénit elbűvölték a forint bankjegyek, majd leesett neki a névértéket jelző számok alapján, hogy a két, összesen 700 forintba kerülő vonaljegyet a legcélszerűbb az 1000 forintos bankjeggyel kifizetni és elégedetten felnevetett, olyan japánosan, csodálkozva: "Aaaa!"

Gyönyörű térképet alkotott Airdace és egyből meg is osztotta blogján, a Metamorfózisokon. Az alapötletét az az oldal adta, amelyen Hollandia valamennyi háza rajta van, színekkel jelölve a koruk. Persze ilyen roppant vállalkozásba fogni Magyarországon nem lenne olyan egyszerű. Nem csak azért mert ehhez egy bloggernek kevés az erőforrása, de azért sem, mert nincsenek meg hozzá a szükséges adatbázisok. Kisebb léptékben azonban már el lehet kezdeni a munkát.

Mivel tegnap azt mertem írni, hogy nem jó ötlet felüljárót építeni a Blahán, sokan azt a következtetést vonták le, hogy én az autók esküdt ellensége vagyok, aki éjszaka dikiccsel járja a várost és kéjesen döfögeti ki gumiabroncsokat. Nos ez nem igaz, autóközlekedésre természetesen szükség van a városban is, az abroncsokat meg minek bántanám - megteszik azt helyettem mások. Például akik ilyen útburkolatokat és rámpákat építenek a Corvin-negyedben. Gábor levele és képei alant: