Ezzel a metróval jöttem haza a minap. Ugye, hogy nincs rajta látszólag semmi érdekes? Csak a matrica, amelyik átélt minimum bő két évtizedet, meg kitudja hány vezető- és arculatváltást. Még jó, hogy a vörös csillagot kivágták a közepéből. Tényleg nem bezzegezni, szimbólumozni, meg azérttartittozni szeretnék. Nekem végül is tetszik. Lassan olyan mint az a sok évtizedes plakát a Logodi utcában.

A dunai limes témáját két hozzászólással is gazdagította aeidennis. Az egyikben a fenti videó linkjét küldte el az alábbi szöveggel:

Remélem Dunaföldvár csökönyössége ellenére összejön majd a Világörökség cím. Megadatott nekem ugyanis, hogy néhány helyen részt vegyek a római-kori régészeti feltárásokban.
Annak is örülnék, ha végre nem csak romokat tudnánk mutogatni az idelátogatóknak, hanem visszaépítünk néhány őrtornyot és rekonstruáljuk a part menti út néhány szakaszát. A bejegyzésben említett Lussonium amúgy Dunakömlőd. Itt látható, hogyan rekonstruálták számítógéppel

A másikban egy különleges múzeumra hívja fel a figyelmet:

Van valami bájos abban, hogy az első nagy, közös, összeborulós, fél Európán átívelő világörökség épp egy erőszakra épülő birodalom katonai létesítménye lehet. Amely ráadásul épp hogy nem az összetartozásról, hanem a szétválasztásról szólt egykor - ugyanis a római birodalom határvédelmi rendszerének, a limesnek a megmaradt elemeiről van szó. Mielőtt nekem támadnátok, gyorsan bevallom, hogy szeretem az antik kultúrát, sőt a hadtörténelmet is, a műemlékekről nem is beszélve. Szerencsére vannak, akik még nálam is jobban rajonganak a témáért, van ugyanis Magyar Limes Szövetség is, mégpedig www.ripapannonica.hu címen, mivel hogy nálunk folyami határa volt a birodalomnak, aminek pedig ripa a neve. Na de persze mindez azért került szóba most, mert valami nincs rendjén a dologgal...

Tipikus jelenet filmben, könyvben, zenében, amikor száz évvel ezelőtt felkerül valaki egy kis faluból a nyüsgő nagyvárosba és elámul azon, amit ott lát. Nos a száz évvel ezelőtti San Francisco nyüzsgésén én ma is elámulok, és alighanem ugyanúgy nem találnám a helyem, ha odacsöppennék, mint egy prériről belovagolt cowboy. Eszméletlen, hogy villamosok, lovaskocsik, autók, kerékpárosok, gyalogosok jönnek-mennek keresztbe-kasul, gyerekek csimpaszkodnak a haladó járművekbe, hogy szaladjanak velük, míg mások a villamosok előtt cikáznak keresztbe, esetleg csak úgy ácsingóznak az utca közepén. Na persze a megoldást a sebességben kell keresni: egy mai pesti villamos előtt nem futhatnék perceken keresztül és egy buszba se kapaszkodhatnék bele, hogy vele rohanjak egy megállót. Mindezzel együtt hihetetlen, lenyűgöző felvétel. (Via: terkepem.blogspot.com, tipp: Tamás)

Frissítés: A kommentekbe két nagyon érdekes videólink is érkezett. Az egyiken párhuzamosan mutatják a fenti filmet, meg azt amelyik a négy nappal később bekövetkezett földrengés után mutatja a várost.

A másikon 2005-ben követték végig a századfordulós útvonalat.

(Kösz: Zerido és westbalcan!)

Nyilván az én hibám, hogy nem ismerem eléggé a városomat. Egyik nap Kőbányán jártunk (Kőbányai út - Kápolna u.), ahol már bizonyára többször is áthaladtunk autóval, jobbról tízemeletes panelházak sorakoznak. Mivel itt kellett keresni a megadott címet, bóklászni kezdtünk a házak között. És amikor a házak mögé kerültünk, akkor leesett az állunk, mert megpillantottuk ezt az épületet. Egyikünk azt mondta, zsinagóga, én, hogy nem valószínű, látva a keresztet. Aztán az interneten megnézve, kiderült, hogy mindkettőnknek igaza volt. (A dolog másik része, hogy ezen a téren, ahogy az internetes cikkből is kiderül, régi, alacsony házak is vannak, amelyeket a panelsor szintén eltakar.) Ez mindegy is, csak arra világít rá, hogy még a legszürkébb területeken is van egy-egy gyöngyszem, persze nem tudom, hogy elfeledve, vagy sem.

http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,386,0,0,1,0

Üdvözlettel: Hári Edit

Nem a nosztalgia hajt és a gyerekeim életét sem akarom kockára tenni egy pre-EU játszótérrel, de egy kedves fotós ismerősöm, Szaffi (koncertfotok.blog.hu) kért tőlem segítséget, hogy

kellene nekem egy olyan játszótér, ami még a régi típusú, színes vas mászókákkal stb. elvileg ilyen már nincs EU miatt, de pl. Szegeden láttam egyet, gondoltam talán Budapesten is maradt egy véletlenül. nem tudsz ilyenről?

Nos én nem tudtam segíteni, akinek van ötlete, esetleg kommentelje ide.

A budapesti zsidónegyed elég fura. Egyrészt nem olyan egyértelműen körülhatárolható sem kulturálisan, sem történelmileg, sem építészetileg, mint mondjuk a krakkói (soha nem is volt olyan), másrészt ma már nem is itt van a legpezsgőbb zsidó kulturális élet Pesten.

Ugyanakkor érezni, hogy van saját hangulata (ha nem is egész Belső-Erzsébetvárosnak, de néhány utcának mindenképp), amelyek megmentésre, továbbgondolásra, élesztésre érdemesek. (Pesti zsidónegyedekről egyébként Solaitid írt remek dolgokat előbb a Városképp blogon, majd a HG-n).

Nos erről városrészről rendeztek megbeszélést a héten, amelyre bár nem tudtam elmenni, az összefoglalót elküldték róla, íme:

A minap nagyon érdekes összeállítás jelent meg a Népszabadságban, Budapest meg nem épült felhőkarcolóiról, toronyházairól. Vannak köztük ismertek meg kevésbé érdekesek is, de ez a Madách téri elképzelés elég mellbevágó.  Illetve nem is igazán Madách téri, mert ugye ez épp a helyén van, maradjunk a Kiskörútiban. Bár imádom a Batman-es épületeket Budapesten, azért nem bánom, hogy ez nem épült meg - még ha a mostani sehova nem vezető Istár-kapu is igen fura a helyén. Valahogy a Fiumei útra jobban illett ez az amcsi felhőkarcoló-stílus, azt igazán visszaépíthetnék (a galéria uccsó képeit nézzétek).

Ki örülne, ha ez nézne farkasszemet a városházával?

Ami falba vésett huliganizmus pár évig, az száz év elteltével történelmi emlékké nemesül. Ezzel a papírdarabbal ugyanez a helyzet. Nem tudom, annk idején kinek lett volna kötelessége eltávolítani ezt a választási felhívást - mindenesetre kissé elkésett vele. Szerencsénkre. Mostanra ugyanis olyan klassz kortörténeti dokumentummá vált, amit tényleg védeni kellene - izgalmassá tenné az utcát!

Íme Attila felfedezése (aki a különös HÉV-kijelzővel együtt küldte el az Urbanistának ezt is).

A Paulheim névbe elég gyakran akadni Budapesten, mert egy valódi építészfamíliáról van szó. Ha hinni lehet az ingatlanosnak - márpedig nekik mindig hinni lehet -, akkor Paulheim Ferenc Budapest főépítésze volt. Tudom ciki, de én ezt nem tudtam róla.

Megjelent egy remek könyv két éve a két világháború közti magyar belsőépítészetről, lakberendezésről, most pedig itt a folytatása, amely 1970-ig mutatja be, milyen dögösek is lehettek volna a lakásaink. Mert hogy ugye ezek jelentős része - egy-két megvalósult beruházástól, kis szériában gyártott kollekciótól eltekintve rajzasztalon vagy modellállapotban maradt. Kár pedig pont erre az időszakra esett a honi formatervezés egyik fénykora. Ennek köszönhető, hogy nem csak kuncogósan ciki retró érzéssel vagy az idősebbek nosztalgiájával lehet élvezni ezeket a tárgyakat és tereket - hanem egyszerűen azért mert szépek, menők, praktikusak.

"Bedobnám a köztudatba, most találtam. Jó volt nézegetni, vannak benne érdekességek." - írta Retekblog a link mellé, s ennél többet én sem tennék hozzá. Legfeljebb annyit, hogy kösz!

Meghívott a Főkert a margitszigeti domonkosrendi apácakolostor (vagyis a dömés klastrom) parkosításának bemutatójára. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudok elmenni, mert eddig is tetszett ez a helyreállítás: hogy legalább itt-ott visszaállítottak valamit eredetiben, meg csináltak egy jó kis látogatói hidat. Gyerekeknek ideális jövő-menős, mászkálós hely lett belőle. Kíváncsi voltam milyen lett a parkja. Szóval nem tudtam elmenni, de Dzsilla, a kitűnő Budapest Kirakat blog szerzője igen. Ez bölcs döntésnek bizonyult részemről, mert így ő bőrig ázott, én meg nem.

Ötvösművészek egy csoportja úgy döntött, hogy kibérli a VII. Kerületi Önkormányzattól a Király utca 11. bolthelyiségét. Beadták a pályázatot. Logikus lépés, hiszen a Pollack Mihály tervezte Prandtner Házban kétszáz éve is ezüstművesműhely működött, az épület domborművei máig ezt idézik. Ráadásul a téma kitűnően illett volna a Király utca új tematikájához, ugyanis - mint arról az Urbanistán is többször volt szó - szeretnének belőle egy "dizájnutcát" létrehozni. Szóval a lelkes kis csoport terve remeknek tűnt, mint a Népszabadság nem is olyan rég írta:

Biztos mindenki elgondolkozott már azon, hogy vajon mi volt száz-kétszáz éve azon a helyen, ahol most él vagy amerre nap mint nap jár. Nos nem is olyan nehéz megtudni. Magyarországról három katonai felmérés készült, az első még az 1700-as évek végén, az utolsó Ferenc József idején. Mai ésszel felfoghatatlan, hogy tudtak ekkora területet ilyen pontossággal feltérképezni az akkori technikai felszereléssel. Mint most Balázs leveléből megtudtam, a II. katonai felmérés felkerült a netre (itt böngészhetitek) és ráhúzva a műholdas felvételekre, jól látszik, mennyire pontos.