Tipp: Szilárd, kösz!

A fenti képet retekblog küldte be a budapesti városbloggerek levlistájára. A különös kompozíció nem Photoshopon készült, hanem az Eucharisztikus Világkongresszuson 1938-ban (ahol, mint azt a heti betonos Smiló Dávid éles szeme kiszúrta, az oltár a római Szent Péter Bazilikában található mása). Ami igazán érdekes, az a lelőhelye.

Néhány napja az Állatkertben jártam és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az utolsó simításokat végzik* a Kós-Zrumeczky féle Zsiráf- és zebra-, valamint a Bölény- és bivalyházon. Egyfelől marhára nem kellett volna meglepődnöm, hiszen féléve írtam, hogy a bontás/építés "a tervek szerint még az év első felében befejeződik", de sajnos nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valami ennyire gyorsan és (szinte) határidőre elkészül. Ráadásul nagyon pöpecül néznek ki, hiszen eddig csak fekete-fehérben ismerhettem a két épületet, most meg tessék, itt vannak színesben. 

A lebontott Bölényházért persze továbbra is sír a szívem, de most hogy látom a régi/újat, egyre kevésbé. Fotók és ismertető alant.

Lehet, hogy újszülött vagyok, de nekem is új volt az a párhuzam, amire Edit hívta fel a figyelmemet. Lássuk, miről is van szó:  

Elkezdődött az őszi kampány, ami ráadásul jóval közvetlenebbül érinti majd az Urbanistát, mint a tavaszi. A legérdekesebb választási ígéreteket természetesen követni fogjuk, itt van máris az első: a Jobbiknak ugyanis

"célkitűzése, hogy az Országgyűlés, a kormánnyal a Magyar Katolikus Egyházzal, a Fővárosi Önkormányzattal, az érintett budapesti kerületi önkormányzatokkal és civil szervezetekkel együttműködve a jelen országgyűlési ciklus végéig tárassa fel, és építtesse újjá a Rákosi Mátyás utasítására leromboltatott templomot."

Természetesen a Városliget szélén állt Regnum Marianumról van szó. Akit részletesebben érdekel a templom története, az ebből a remek cikkből tájékozódhat. Dióhéjban annyit érdemes tudni róla, hogy 1931-ben szentelték fel és bár a világháborút különösebben súlyos károk nélkül megúszta, húsz évvel később Rákosi porig romboltatta. (A vasbeton szerkezetet nem tudták egykönnyen hagyományos módon elbontani, így felrobbantották.) Helyére - közhiedelemmel ellentétben nem a Sztálin-szobor, hanem - az a lobogóval rohangáló tanács-köztársaságos figura került, amely most a Memento Parkban van. A szobor talapzatán most egy kereszt és egy felirat hirdeti a pusztítás emlékét.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. közvetlenül a választások második fordulója előtt írt ki ki pályázatot a budai várhegy városfejlesztési és építészeti koncepciójának elkészítésére. A tömör feladatleírás nem felesleges egyszerűsítés, a pályázóknak valóban a teljes vár felújítására kell terveket kidolgozniuk: a palota felújítására, a Várbazár fejlesztésére, a közlekedési rendszer megoldására, a lakóövezeti rész rendbetételére. A hatalmas és rendkívül értékes fejlesztési terület a Dunától egészen az Attila útig tart.

- írja ma az Index. Földes András cikkét mindenképpen érdemes elolvasni, mert elég fura sztori rajzolódik ki belőle a testre szabott pályáztatásról, amelynek végső befutója valószínűleg a Zoboki és Demeter építésziroda lehet, esetleg a Közti (akik egyébként vagy fél évszázada a jelenlegi állapotot tervezték).

Itt azonban foglalkozzunk kicsit azzal, hogy mi mindent kellene megváltoztatni a Váron. Akik most lendületből azt mondják, hogy semmit, meg hogy miért kell mindig mindent megváltoztatni, azok legyenek szívesek nézzék meg ezt a kisfilmet.

Hároméves küzdelem után sikerült elérni, hogy a Fehérvári kapu alatti 0,7 hektáros területre szőlőt telepíthessenek. - nyilatkozta a Népszabinak Bojár Iván András, a főváros városarculati tanácsnoka az ősszel kezdődő munkálatokról. Szívből örülök neki! Mint azt már korábban is leírtam, szerintem baromi jó ötlet, ami ráadásul sok évszázados hagyományt elevenít fel. A projektre elkülönített 14 millióból...

Hatvanöt  év elteltével újra eredeti szépségükben szólalhatnak meg a Mátyás-templom harangjai. Az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmus közel 320 ezer eurós támogatásával nemcsak a háborúban megsemmisült történelmi harangokat rekonstruálják, de egy olyan különleges lengéscsillapító szerkezetet is építenek a toronyba, amely megóvja annak szilárdságát. Jelenleg ugyanis statikai okokból bizonyos szélsebesség felett tilos harangozni Magyarország legismertebb templomában. - áll a Váti sajtóközleményében. Teljes szöveg alant.

Borvárost alakítanak ki Budafokon, a Záborszky pincében 2011. júliusáig, áll az MTI hírében:

A mintegy 300 millió forintos EU-pályázattal kihasználhatóvá válik a kerületben található, a Magyarországon egyedülálló, körülbelül 120 kilométer hosszú pincerendszer. Az egyik több hektáros összterületű pince funkcióváltásával valósul meg a Borváros. A projekt legfőbb eleme a borutca, amely egy-egy borvidék hangulatos utcájaként képzelhető el. Másik látványossága a kádár-, fafaragó és hajóépítő mesterségek múzeuma, panoptikuma, a harmadik pedig az egész országban egyedülálló pestiskápolna és a szabadtűzhelyes egykori barlanglakás bemutatása.

A főváros útfelújítós sajtóközleményeivel nem nagyon szoktam foglalkozni, de most kivételt teszek. Rendbehozzák ugyanis a Nagy Lajos király útját, amelyről Tankcsapda körút címmel volt már itt egy kisebb (hm.. természetesen befejezetlen, ráadásul a dizájnváltás miatt kissé szétesett) sorozat. Ebben épp az út állapota, na meg a tankokhoz fűződő városi legenda adta a címet, most viszont:

A munkák során a szakemberek teljes pályaszerkezet-átépítést végeznek, elbontják a kockaköveket, és helyette teljes aszfalt pályaszerkezetet alakítanak ki.

Miközben műemlékekkel - na jó, legalábbis műemlékek homlokzatával - elég sokan szoktunk foglalkozni, és egy-egy randa légkondicionáló vagy műanyag ablakkeret kiveri a biztosítékot a legjámborabb polgároknál is, a védett berendezésekre igen kevesen gondolunk. Sajnos olykor a tulajdonosok sem, akik egyre gyakrabban alakítják át vagy csak épp szakszerűtlenül szállítják (magyarul rongálják meg) azokat. A legfrissebb esetről épp a Műemléki Világnap hétvégéjén értesült a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal.

Mit szólnátok egy erdei vityillóhoz, amelyhez egy kétszintes, 200 négyzetméteres, 3 hálószobás, 2 fürdős luxuspince tartozik. Ja és van még hozzá egy 1850 négyzetméter beépíthető egyéb helyiség: egy rakétasiló kilenc emelet mélyen. Cakli-pakli 2,3 millió dollárért.

Hatalmas ovációval fogadtam a blog.hu tegnapi levelét a Gramofon Online indulásáról, mert nagyon szeretem a század első felének magyar könnyűzenéjét. Mondjuk az eszembe sem jutott, hogy az Urbanistán is használni fogom tudni. Pedig itt van ez a pompás kis kuplé, amelyik egyből szertefoszlatja a "régen minden sokkal klasszabb volt" illúzióját. Na nem azért, mert vacak a szám, hanem mert bemutatja, milyen volt a pesti tömegközlekedés 1911-ben. 99 éves korához képest baromi jól szól, bár azért nem hiszem, hogy ez lesz a himnusza a Villamost a Rákóczi útra! mozgalomnak.

A Bing Maps-ról megjelent lelkes cikk előtt kicsit értetlenkedve álltam, mert nekem nem tűnt annyival jobbnak a Google Térképnél. Azonban akár jobb, akár nem, valamire mégiscsak jó a Microsoft földfelszín-böngészője. A Budapestről feltett légi fotóik ugyanis valamikor az ezredfordulón készültek, vagyis nosztalgiázni, várostörténészkedni kitűnőek (Legalábbis egy darabig, mert gondolom, hamarosan azért frissíteni fogják). A felvételek pontos dátumát nem tudom, de 2000 tavaszára-nyarára saccolom az elkészültét.

A NAVA tegnap tette nyilvánossá a harmincas-negyvenes évek magyar filmhíradóit online, amire egy rakás blog lecsapott. Ha valahova, hát az Urbanistára illik ez a téma (hiszen itt is jó pár régi film szerepelt már), ám tegnap csak a Hüttére tettem fel posztot a 32-es mátraházi síbajnokságról. Ennek legfőbb oka, hogy egész egyszerűen nem tudtam választani a bőség zavarában: Budapest helyszínnel 1572 film van fenn, míg Építészet, építkezések címkével 319. Végül böktem egyet, de azt hiszem nem volt rossz választás...