A budapesti zsidónegyed elég fura. Egyrészt nem olyan egyértelműen körülhatárolható sem kulturálisan, sem történelmileg, sem építészetileg, mint mondjuk a krakkói (soha nem is volt olyan), másrészt ma már nem is itt van a legpezsgőbb zsidó kulturális élet Pesten.
Ugyanakkor érezni, hogy van saját hangulata (ha nem is egész Belső-Erzsébetvárosnak, de néhány utcának mindenképp), amelyek megmentésre, továbbgondolásra, élesztésre érdemesek. (Pesti zsidónegyedekről egyébként Solaitid írt remek dolgokat előbb a Városképp blogon, majd a HG-n).
Nos erről városrészről rendeztek megbeszélést a héten, amelyre bár nem tudtam elmenni, az összefoglalót elküldték róla, íme:
Egy párbeszéd kezdetén
Mi lesz veled zsidónegyed? – konferencia Belső-Erzsébetváros jövőjéről
Budapest, 2010. december 3. - Erzsébetváros élete, működése és jövője volt a témája annak a konferenciának, melyet a Negyed6Negyed7 fesztivál keretein belül tartottak december 2-án a Szimpla Kertben. A kerületben hatályban lévő szabályozási terv és annak pozitív, esetleges negatív hatásai mellett a negyed kulturális életével kapcsolatos koncepciókról is szó esett. A kerületben tevékeny civil szervezetekkel az önkormányzat képviselői vitatták meg álláspontjukat.
A konferencia leginkább vitatott pontja a hatályban lévő erzsébetvárosi városendezési és éptészeti szabályzat volt. Ezt a részt vevő civil szervezetek mindegyike kifogásolta. Amint azt az Óvás! Egyesület képviseletében Kemény Mária művészettörténész elmondta, az UNESCO-hoz már be is nyújtottak egy javaslatot, melynek célja a most hatályban lévő szabályozási terv átalakítsa oly módon, hogy az ne engedélyezhessen beépítéseket, ha azokat valamilyen bontási procedúra előzi meg. Dr. Bakó Katalin, a Nagydiófa Egyesület felszólalója a szabályozási terv bírálatán túl hangsúlyozta, hogy megállapításaik szerint Erzsébetváros a leginkább beépített kerületek közé tartozik, ahol az egy főre jutó zöld terület szinte kiszámíthatatlanul alacsony. A Nagydiófa álláspontja szerint a koncepció hiánya okozza azt az alapproblémát, hogy a beruházók nem érdekeltek abban, hogy a bontás helyett az épületek állagának megóvását, a rehabilitációt válasszák.
Susán Eszter, a Marom Egyesület képviselője a probléma megoldásának első lépéseként egy „helytörténeti integrált tér” létrehozását szorgalmazta, amely állandó vitafórumként szolgálhat a kerületet, a várost érintő kérdésekről. Véleménye szerint a 7. kerületet nem kizárólag zsidónegyedként kell értelmezni, annak ellenére, hogy történetében valószínűleg tényleg a zsidóság játssza a legnagyobb szerepet, hanem arra kell törekedni, hogy megértsük, miféle multikulturális közegnek ad otthont Erzsébetváros.
A már említett koncepciókhoz szorosan kötődik a kerület kulturális életének kérdése, melyben megkerülhetetlen szerepük van a romkocsmáknak. Ezek a közösségi helyszínek nemcsak funkciót adnak olyan tereknek, amelyek feltehetőleg egyébként az enyészeté volnának, hanem a kulturális központként is működnek.
Nagy Marianna, a VII. kerület Művelődési, Kulturális és Szociális Bizottságának tagja elmondta, hogy nyitottak a civil szervezetek kezdeményezéseire és készek tárgyalni az említett ügyekben. Lantos Péter, a VII. kerület főépítésze azonban már óvatosabban fogalmazott és kiállt a hatályban lévő szabályozási terv mellett, mert az bár ”merev”, de megléte óta alig-alig született építési engedély. Véleménye szerint az óvás, az állagmegőrzés, a bontások elkerülése lényegében gazdasági kérdés, amit csak úgy lehet megoldani, hogy ha kielégítik a beruházók igényeit.
Az álláspontok közelítésének érdekében Hatvani Ádám, a Kortárs Építészeti Központ képviselője egy fórum létrehozását sürgette, ahol az érdekelt felek konstruktív javaslataikat mutathatják be.
Fotó: Z. Szekeres.
