Tipikus jelenet filmben, könyvben, zenében, amikor száz évvel ezelőtt felkerül valaki egy kis faluból a nyüsgő nagyvárosba és elámul azon, amit ott lát. Nos a száz évvel ezelőtti San Francisco nyüzsgésén én ma is elámulok, és alighanem ugyanúgy nem találnám a helyem, ha odacsöppennék, mint egy prériről belovagolt cowboy. Eszméletlen, hogy villamosok, lovaskocsik, autók, kerékpárosok, gyalogosok jönnek-mennek keresztbe-kasul, gyerekek csimpaszkodnak a haladó járművekbe, hogy szaladjanak velük, míg mások a villamosok előtt cikáznak keresztbe, esetleg csak úgy ácsingóznak az utca közepén. Na persze a megoldást a sebességben kell keresni: egy mai pesti villamos előtt nem futhatnék perceken keresztül és egy buszba se kapaszkodhatnék bele, hogy vele rohanjak egy megállót. Mindezzel együtt hihetetlen, lenyűgöző felvétel. (Via: terkepem.blogspot.com, tipp: Tamás)
Frissítés: A kommentekbe két nagyon érdekes videólink is érkezett. Az egyiken párhuzamosan mutatják a fenti filmet, meg azt amelyik a négy nappal később bekövetkezett földrengés után mutatja a várost.
A másikon 2005-ben követték végig a századfordulós útvonalat.
(Kösz: Zerido és westbalcan!)