A kép illusztráció, nem az érintett úszakaszon készült
(Fotó: pdave/Indafotó)
Az, hogy nemrég bevallottam: van autóm és parkolási gondjaim, olyan ellenszenvhullámot váltott ki a kommentelők egy részénél, mint ha azzal coming outoltam volna, hogy idült heroinista lennék. (Amúgy az nem vagyok, mi több, életemben heroint filmvásznon és képernyőn kívül még csak nem is láttam.)
Fenntartom, hogy Budapesten a legtöbb családos embernek az autó szükséges rossz és nem luxus. Kiváltani (pl. gyakori taxizással) valójában csak a rendkívül gazdagok engedhetik meg maguknak. Az a szájkarate, hogy 15-20 kilós nagybevásárlás simán megoldható biciklivel, nos, hmm… Csináltam már bicajjal nagybevásárlást, sőt barkácsáruházból falazóhabarcsot is hoztam bringán.
Egyszer-kétszer, ha muszáj megoldható, no de rendszeresen? Szóval, aki ezt fennhangon hirdeti, az szerintem az a kategória, mint aki azzal villog, hogy minden reggel derékig meztelenül, hideg vízzel mosakszik, vagy kizárólag tudományos-ismeretterjesztő tartalmat és magaskultúrát néz tévén, olvas neten, aztán meg valójában…










Mondjuk ennek nem kellene hírnek lennie. Olyan ez mintha azt mondnám, hogy milyen nagyszerű, hogy a közös képviselő megengedi, hogy oda tegyem a fotelt a lakásomban, ahova akarom. (Esetleg még beugrik
De lehet, hogy Mitnyán-szikláknak is nevezhetnénk ennek a kis magyar Stonehenge-nek az elemeit, mert hogy már az ő idejében is álltak a Kútvölgyi úton. Mostanában azonban újabb menhirek kerültek ki. Kétségtelenül olcsóbb parkolásgátló megoldás, mint a fémoszlopok leásása. És izlésesebb is, kiváltképp hegyvidéken (de például Újbudán is előszeretettel alkalmazzák). Ráadásul a sziklákat senki nem akarja ellopni (sőt megmozdítani is legfeljebb Obelix bírná), és baleset után sem kell kicserélni azokat. Más kérdés, hogy a kórház előtti parkoló (amelyet még joval szerényebb forgalomhoz méreteztek), ettől függetlenül zsúfolt marad.