Nem mondom, hogy ez a legégetőbb probléma a városban, egy közepes lakógyűlésen súlyosabb panaszokat adnak elő a szomszédnénik. Ám Attilának (akinek posztjait már csokorba gyűjtöttem) igaza van: semmiből nem állna odafigyelni rá. A járdán a lenyírt fű ugyanúgy hulladék, mint egy eldobott almacsutka. Arról nem is beszélve, hogy a füvön hagyott nyesedék a gyepnek se tesz jót...
Fű, de meleg...
Itt a nyár, itt a kánikula, itt a fővárosi közterületeken a fűnyírás szezonja. Jönnek zöld kezeslábasban a fűnyírók, vonyító hangon maguk előtt tolják a gépet, a fű pedig repül, amerre a fizika (centripetális?...) kényszeríti. Többnyire a szomszédos járdákra. A kezeslábasosok pedig jól ott hagyják a komposztálni valót, ahogy az a mellékelt fotón is látszik. Elvégre ők fűvágók, nem takarítók...
Csak egy kérdés: biztos, hogy a munkaköri leírásban csak a vágás van, az esemény utáni takarítás nincs? De ha nincs is benne, a szakit nem zavarja a félbe hagyott meló?
Hogy én anno mit kaptam volna azért apámtól, ha a nyári lak gyepén hagyom a levágott zöldet, és mint aki jól végezte dolgát, elrohanok bringázni vagy csajozni...
