DJ egy látszólag elég hétköznapi célt tűzött ki maga elé: adják meg neki az elsőbbséget ott, ahol az a KRESZ szerint jár neki. Mivel magam is BKV-zó vagyok, csak örülni tudok, hogy valaki ismét felveti a kérdést! Hogy valóban egy gyalogos CM szervezése-e a legjobb megoldás, abban már nem vagyok ilyen biztos... Döntsék el a Drága Olvasók, hogy támogatják-e, segítenek-e szervezkedni, vagy ez annyit ér szerintük mint a Júdeai Nemzeti Front öngyilkos kommandójának akciója. De persze bárhogy is javul a gyalogosközlekedés, annak csak örülni fogok.
Az Urbanista levelesládájában ragadt Péter levele múlt csütörtökről, pedig nagyon friss infókat rejt. Olyannyira, hogy még most is aktuálisak. Íme egy kis beszámoló fotókkal a BKV új wifis buszáról!
Érzem én ám, hogy drága szeretett olvasóim már kezdik felhúzni magukat, mint a Lánchíd árnyékpuncis posztján, hogy aszongya nem városblogba kéne ám ezeket megírni dá, hanem elmotyogni hanyatt dőlve egy pszichológus kanapéján. Most azonban tökéletes mentségem van. Azt ugyanis, hogy a BKV zseniális bajszos bácsijának guminénire emlékeztető párja van, nem én, hanem helikopter szúrta ki: "a bkv-s guminéni csak nekem tűnt fel? ő azért már kicsit erős, nem?" Nekem becsszó nem állt rá a szemem, pedig nagyon tetszik -mint az egész bácsidizájn, úgy, ahogy van.
Ezzel a metróval jöttem haza a minap. Ugye, hogy nincs rajta látszólag semmi érdekes? Csak a matrica, amelyik átélt minimum bő két évtizedet, meg kitudja hány vezető- és arculatváltást. Még jó, hogy a vörös csillagot kivágták a közepéből. Tényleg nem bezzegezni, szimbólumozni, meg azérttartittozni szeretnék. Nekem végül is tetszik. Lassan olyan mint az a sok évtizedes plakát a Logodi utcában.
Mi van akkor, ha egy utca egyik vége még egy fejlesztésekben élen járó budapesti kerülethez, a másik meg egy agglomerációs nagyközséghez tartozik, amelyik az adott területtel egyáltalán nem foglalkozik? A lakók a közvilágítást kiépítették önerőből, az utakat már érthetően nem szeretnék. Tamás levele alant (kérem, ne morogjatok az ékezetek hiány miatt, akit zavar, ugorjon a következő kereteshez - ott a lényeg kevésbé személyesen, viszont ékezetekkel).
Tipikus jelenet filmben, könyvben, zenében, amikor száz évvel ezelőtt felkerül valaki egy kis faluból a nyüsgő nagyvárosba és elámul azon, amit ott lát. Nos a száz évvel ezelőtti San Francisco nyüzsgésén én ma is elámulok, és alighanem ugyanúgy nem találnám a helyem, ha odacsöppennék, mint egy prériről belovagolt cowboy. Eszméletlen, hogy villamosok, lovaskocsik, autók, kerékpárosok, gyalogosok jönnek-mennek keresztbe-kasul, gyerekek csimpaszkodnak a haladó járművekbe, hogy szaladjanak velük, míg mások a villamosok előtt cikáznak keresztbe, esetleg csak úgy ácsingóznak az utca közepén. Na persze a megoldást a sebességben kell keresni: egy mai pesti villamos előtt nem futhatnék perceken keresztül és egy buszba se kapaszkodhatnék bele, hogy vele rohanjak egy megállót. Mindezzel együtt hihetetlen, lenyűgöző felvétel. (Via: terkepem.blogspot.com, tipp: Tamás)
Frissítés:A kommentekbe két nagyon érdekes videólink is érkezett. Az egyiken párhuzamosan mutatják a fenti filmet, meg azt amelyik a négy nappal később bekövetkezett földrengés után mutatja a várost.
A másikon 2005-ben követték végig a századfordulós útvonalat.
(Kösz: Zerido és westbalcan!)
Az Urbanista elköltözött! Ha nem akarsz lemaradni a friss posztokról, katt ide:
A metrón futottam bele a a BKV-s parasztbácsi reinkarnációjába. Jön a karácsony, az öreg úgy is tudja, hogy mindenki ajándékokkal megrakott nagy pakkokal rohangál. Ezért megenyhült, és piros mikulássapkát öltve kíván kellemes ünnepeket a BKv-s tájékoztatón. Szerintem aranyos.
Az LCD-s HÉV-kijelzők olyanok voltak, mint az orosz kakukkos óra a viccben, amelyikből időnként kiugrik a kismadár és megkérdezi mennyi az idő. A méregdrága elektronikus táblákon ugyanis elég gyakran csak annyi volt kiírva: Kérjük figyelje a menetrendet! Most meg már ennyi sem. Attila (aki már korábban is adott tippeket az Urbanistának) ugyanis észrevette, hogy eltűntek, ráadásul meg is próbálta megfejteni a köddé válás okát. Íme:
Néhány hete arra kértem az Urbanista olvasóit, hogy írják meg, mire kíváncsiak a főpolgármester-jelölteket indító pártok programjából – én pedig felteszem a kérdéseket nekik. Nem politikáról, nem ideológiáról és nem kritikákról szólnak az interjúk, hanem szigorúan városfejlesztési és -üzemeltetési kérdésekről. A Jobbik programjáról Staudt Gábor, főpolgármester-jelölt nyilatkozott az Urbanistának.
Amikor néhány napja azon dohogtam, hogy milyen mostohán bánnak az önkormányzatok a sajtóval/blogokkal, nem véletlenül emeltem ki ellenpéldaként többek közt a fővárost. Azt viszont elfelejtettem hozzátenni, hogy nem csak a sajtósaik nagyon fürgék, de ott van Bojár Iván András, városarculati tanácsnok, akivel sok kérdésben lehet egyetérteni vagy nem, de az tagadhatatlan, hogy dicséretes módon a blogokban is jelen van: posztol, kommentel vagy - mint most is - ír egy normális hangvételű, vitatkozó levelet. Ezúttal a balesetveszélyes plakátok témájában - melyről nem is gondoltam, hogy hozzá tartozik:
Már a tavaszi választásokkor is szó esett az életveszélyes ideiglenes választási plakátokról. Már akkor sem értettem miért kivételeznek a politikai pártokkal, ha köztéri reklámokról van szó, hogy miért olyan randák a táblák, mint a BKV jegyárusbódéi (mondjuk, ha carrarai márványlapokat tennének ki valószínűleg idegesebb lennék), illetve hogy miért muszáj őket életveszélyesen kihelyezni. Ez utóbbi Maxot is bosszantja, aki akárcsak tavasszal, most is levelet küldött, pár mobilfotóval:
Néhány hete arra kértem az Urbanista olvasóit, hogy írják meg, mire kíváncsiak a főpolgármester-jelölteket indító pártok programjából – én pedig felteszem a kérdéseket nekik. Nem politikáról, nem ideológiáról és nem kritikákról szólnak az interjúk, hanem szigorúan városfejlesztési és -üzemeltetési kérdésekről. Elsőnek a Lehet Más a Politika két szakértőjével sikerült asztalhoz ülnöm. Az LMP fővárosi listájának harmadik helyén szereplő Somfai Ágnes és Pongrácz Gergely, a párt közlekedési munkacsoportjának vezetője válaszolt az olvasók kérdéseire.