Fotó: thoroughlymodernmilly.com
Mielőtt az ellenkezőjével vádolnátok, nem tartom hülyeségnek a településmarketinget, az országimázs-építést. Szeretem, amikor a napi százezer példányban fogyó Independent online kiadásában szerepel fővárosunk (még akkor is, ha a szerző kicsit beszól az Országházra), vagy a hasonló olvasottságú Irish Times-ban a világ egyik legjobb kocogóhelyének tartják a Margitszigetet, esetleg az ezeknél nagyságrendekkel népszerűbb Telegraph ad útmutatót hozzánk és a sort hosszan lehetne folytatni.
Persze nem nem minden a nagy név és a nagy példányszám, már a marketingóvodában is az az első foglalkozás témája, hogy egy posztnak, FB- vagy Twitter-bejegyzésnek is óriási jelentősége lehet. Vagyis boldoggá tesz, amikor a külföldi közösségi média lelkesedik Budapest egy-egy részletéért, legyen szó a Terror Házáról vagy furcsa szexboltjairól.
Hogy a szerzők, hogyan vetődnek ide, nem tudom, de egyáltalán nem bánom, ha az ezzel foglalkozó szervek csábították őket hozzánk, fizették útjukat, szállásukat, fogyasztásukat. Örülök, ha a marketingeseink végzik a dolgukat. Ugyanakkor nagyon nem örülök, ha ilyeneket olvasok a magyar turisztikai sajtóban:
![IMG_6254-600x450[1].jpg](https://m.blog.hu/ur/urbanista/image/IMG_6254-600x450%5B1%5D.jpg)
![P1210984b[1].jpg](https://m.blog.hu/ur/urbanista/image/P1210984b%5B1%5D.jpg)


![pestipart[1].jpg](https://m.blog.hu/ur/urbanista/image/pestipart%5B1%5D.jpg)

![004k[1].jpg](https://m.blog.hu/ur/urbanista/image/004k%5B1%5D.jpg)

![var7[1].jpg](https://m.blog.hu/ur/urbanista/image/var7%5B1%5D.jpg)


A Budapest-könyv rázós műfaj. Először is, nem könnyű olyan embert találni, aki tényleg ismeri a várost. Még nehezebb olyat, aki írni is tud. (Bár azért