Azért jó, hogy Design Hét, meg Placcc van Budapesten, mert az ember óhatatlanul belefuthat óriás őshüllőkbe, hídlábfreskókba és csendautomatákba. Ez utóbbi bár izgalmasabbnak hangzik, mint amilyen valójában, roppant érdekes dolog. Az ember bemegy a Moszkva téren egy dobozba, amiben csend van. Ahogy a Placccosok közleményükben írják:

A múlt héten a kisfiamat kísértem el egy focibajnokságukra az újmátyásföldi Ikarus telepére, ahol meghökkentő élményben volt részem. Egy kisvárosi hangulatú sporttelepről van szó, amely azért elég nagy, mivel a hajdan világhírű buszgyáré volt, s bár az egyik fele magánkézbe kerülve hervadozik, a másik köszöni jól van.

Szóval egy Budapest I/B osztályú csapat pályájáról van szó, ahol az ember mégsem vár meglepetéseket - erre tessék. Véletlenül kell belebotlanom egy izgalmas épületbe, amelyik alig fél éve épült és sehol nem hallottam róla, pedig nagyobb visszhangot kaphatott volna - ráadásul nem is lakom messze tőle.

Lehet, hogy az elfogódottság is szerepet játszik abban, hogy megtetszett ez a lelátó, ugyanis nagyon szeretem a "Poirot-hangulatú" épületeket. Ezért bírom Brünnt, meg a Pasarétet. Érdekes, hogy nálunk ez a stílus valahogy a sportépületekhez kötődik (például ehhez a régi teniszpályához, vagy ehhez az egészen új sportkomplexumhoz). Na de lássuk a szóban forgó kis remeket.

Nem gondoltam volna, hogy 15-20 éve indult dinóláz máig kitart. Amúgy szeretem őket, még akkor is ha bosszant, hogy emiatt már senki sem használja a tisztességes nevüket (sárkánygyík) és egy alsós általános iskolás több őshüllőt tud felsorolni latinul, mint az utcájában élő állatot magyarul. Na de mint mondtam, én szeretem őket, ez a nagy fa monstrum az Erzsébet téren meg egész jónak ígérkezik - átmeneti jelleggel. Sajtóközlemény és korábbi fotók alant:

Néhány hete arra kértem az Urbanista olvasóit, hogy írják meg, mire kíváncsiak a főpolgármester-jelölteket indító pártok programjából – én pedig felteszem a kérdéseket nekik. Nem politikáról, nem ideológiáról és nem kritikákról szólnak az interjúk, hanem szigorúan városfejlesztési és -üzemeltetési kérdésekről. A Jobbik programjáról Staudt Gábor, főpolgármester-jelölt nyilatkozott az Urbanistának.

Amikor néhány napja azon dohogtam, hogy milyen mostohán bánnak az önkormányzatok a sajtóval/blogokkal, nem véletlenül emeltem ki ellenpéldaként többek közt a fővárost. Azt viszont elfelejtettem hozzátenni, hogy nem csak a sajtósaik nagyon fürgék, de ott van Bojár Iván András, városarculati tanácsnok, akivel sok kérdésben lehet egyetérteni vagy nem, de az tagadhatatlan, hogy dicséretes módon a blogokban is jelen van: posztol, kommentel vagy - mint most is - ír egy normális hangvételű, vitatkozó levelet. Ezúttal a balesetveszélyes plakátok témájában - melyről nem is gondoltam, hogy hozzá tartozik:

Már a tavaszi választásokkor is szó esett az életveszélyes ideiglenes választási plakátokról. Már akkor sem értettem miért kivételeznek a politikai pártokkal, ha köztéri reklámokról van szó, hogy miért olyan randák a táblák, mint a BKV jegyárusbódéi (mondjuk, ha carrarai márványlapokat tennének ki valószínűleg idegesebb lennék), illetve hogy miért muszáj őket életveszélyesen kihelyezni. Ez utóbbi Maxot is bosszantja, aki akárcsak tavasszal, most is levelet küldött, pár mobilfotóval: