![]() |
Az egész olyan mint egy profin felépített marketingstratégia: előbb egy olvasói levél, aztán másnap interjú a tulajjal. Hát egy fenéket. Nem kerestem sajnos semmit az ügyön, sőt ez az első poszt amelyért komoly költségekbe verem magam. A helyzet az ugyanis, hogy Lesley, a 8ker bloggere még nyáron készített egy anyagot a tulajjal, ha már ott működött egykor az ő felségvizein a WestBalkán, na meg kapott pár képet is. Csak mivel ebből kiderült, hogy nem marad a szórakozóhely a Józsefvárosban, hanem a Skála Metróba költözik, az egész poszt tárgytalanná vált. Úgyhogy most, amikor felröppent a téma, két sörért felajánlotta az anyagot az Urbanistának, amit örömmel elfogadtam (titokban remélve, hogy az egyik sört én ihatom meg). Íme:






Ma már nem kerül sokba egy sátor, sőt akár ingyen is beszerezhető (és itt nem a "teherautóról leesés" esetére célzok, hanem arra, hogy van egy csomó külföldi, aki nem vesződik azzal, hogy hazavigye a filléres betyárbútort). Ez eléggé átalakította a hajléktalanok életét is, én kapásból 4-5 helyet tudok ahol a közelmúltban sátrat vertek (egy időben a Pillangó utcai metrómegállóval szembeni parkban volt egy kis tábor, aztán elég sokan tanyáznak a Szentmihályi út melletti erdőben és még sorolhatnám). 

A magyar kaszinóváros ügye kezd olyan lenni mint valami atomhulladék-temetőé - egymás után bukkannak fel újabb helyszínek, a helyiek pedig mindenhol tiltakoznak, pedig úgy tűnik, tetszik nem tetszik, egy ilyennek épülnie kell. Mint az az