Jó, oké tisztázzuk az elején, hogy aljas voltam a címadással, bár egy szót sem hazudtam. Tényleg Orbán nevét vésték épp a Tisza-emlékmű kőtáblájára hétfő délelőtt, mikor ott jártam, de nem a miniszterelnökét, hanem Orbán Antalét. Ő volt ugyanis a Tisza-emlékmű egyik alkotója - Zala György szobrász és Foerk Ernő építész mellett. Na de ne szaladjunk annyira előre, mert a tegnapot nem a pesti Kossuth téren, hanem a hatvani cukorgyárban kezdtem.

A Kossuth téri emlékművekről sokan sok mindent leírtak már, de épp a legmenőbbről nem esett eddig szó. Az 56-os sortűzről ugyan már van egy nagyszerű alkotás a téren (a Vidékfejlesztési Minisztérium falába helyezett szimbolikus golyók), de most jelzésként egy másik is felkerült.

Oda, ahová valóban lőttek.

Ráadásul valódi lövésekkel!

Forrás: Váralja Szövetség

A Regnum Marianum helyének rendezéséről már volt egy poszt az Urbanistán, a legutóbbi önkormányzati választásokon ugyanis a Jobbik rukkolt elő az újjáépítés ötletével. Már akkor is leírtam a véleményem: a Rákosi által felrobbantatott gyönyörű templom újbóli felépítésének nem sok értelmét látom (ahogy a katolikus egyház sem), viszont az biztos, hogy a jelenlegi emlékhely nem igazán szép megoldás.

Az 56-os emlékmű nem könnyű műfaj, egy az egyben idézhetném rá, amit az utcanevekről írtam, úgyhogy idézem is:

a béna Trianon-emlékmű vagy a pocsék holokausztfilm felette áll a kritikának, mert aki rosszat mond rá, az egyből hazaáruló vagy náci lesz. Vagyis egybemossák az alkotást a "modellel"

Valóban kevés a jó forradalmi emlékmű, de ez tulajdonképpen minden műtípusra igaz. Az 56-osok nagyjából három fő csoportra oszthatók:

A Szabadság tér Budapest legellentmondásosabb tere. Nevével ellentétben van rajta ugyanis egy szovjet hősi emlékmű, plusz a tér egy részére be se lehet menni, mert ott az amcsi nagykövetség. Ami az emlékművet illeti, elég régóta tart a huzavona, mert hogy nemzetközi egyezmények miatt nem lehet kitenni a Belvárosból. Most talán változhat  helyzet, ugyanis - mint a Magyar Nemzet megtudta - Tarlós István tárgyalásokat kezdeményez Moszkva polgármesterével az áthelyezésről.

A képeket Csaba készítette, de túl sokat ő sem tudott róla. Mint írta:

"egy fal, talán teniszezéshez készült, az egyik oldala le van betonozva, a másik nincs. A vmajorban, a játszótér és a kosárpálya mellett. A festmény elég újnak tűnik, 1988-2010 a felirat, tehát most készülhetett, és elég nagy, úgy 5x2,5 méter, impresszív."

Elkezdődött az őszi kampány, ami ráadásul jóval közvetlenebbül érinti majd az Urbanistát, mint a tavaszi. A legérdekesebb választási ígéreteket természetesen követni fogjuk, itt van máris az első: a Jobbiknak ugyanis

"célkitűzése, hogy az Országgyűlés, a kormánnyal a Magyar Katolikus Egyházzal, a Fővárosi Önkormányzattal, az érintett budapesti kerületi önkormányzatokkal és civil szervezetekkel együttműködve a jelen országgyűlési ciklus végéig tárassa fel, és építtesse újjá a Rákosi Mátyás utasítására leromboltatott templomot."

Természetesen a Városliget szélén állt Regnum Marianumról van szó. Akit részletesebben érdekel a templom története, az ebből a remek cikkből tájékozódhat. Dióhéjban annyit érdemes tudni róla, hogy 1931-ben szentelték fel és bár a világháborút különösebben súlyos károk nélkül megúszta, húsz évvel később Rákosi porig romboltatta. (A vasbeton szerkezetet nem tudták egykönnyen hagyományos módon elbontani, így felrobbantották.) Helyére - közhiedelemmel ellentétben nem a Sztálin-szobor, hanem - az a lobogóval rohangáló tanács-köztársaságos figura került, amely most a Memento Parkban van. A szobor talapzatán most egy kereszt és egy felirat hirdeti a pusztítás emlékét.

Bár azt már tudjuk, hogy a világválság nem kímélte meg a művészetet sem, arra nem számítottunk, hogy a street-artba is ilyen hamar belopja magát. A wooster collective-en megjelent síremlék az elhunyt gazdasági boomot gyászolja, melyet a koszorúk számából ítélve sokan szerettek. Természetesen az Urbanista egész szerkesztősége nevében ezúton fejezzük ki őszinte részvétünket, bár személyesen sajnos nem volt szerencsénk ismerni az elhunytat. (Olvasható felbontásért katt a képre!)

Mint arról korábban hírt adtunk, a Google Maps tervezett egy új budapesti utcát és még el is nevezte. Hétvégén kiderült, hogy erős jóstehetsége van a cégnek, mert szombaton valóban átadták a Szurmay Sándor sétányt. Sőt még domborműves emléktáblát is avattak a bárónak, aki nem csak hadvezér meg háborús hős volt, hanem hadászati művek mellett könyvet írt a hüllőkről, az okkultizmusról és a horgászatról is. Az útvonal persze nem arra vezet, amerre a GM mutatja (vagyis keresztülvágva egy színházon meg egy főiskolán), hanem, ahogy mi gondoltuk, arra merőlegesen. (A hóesős éjszakai kép feltételezem nem az átadáson készült, de nem találtunk mást hirtelen.) Amúgy tud még valaki olyan nem létező utcát, amely rajta van a Google Mapson? Az Urbanista-olvasók már küldtek párat, lásd alább:

Ha valakit Los Angeles környékén baleset ér, arról azonnal megemlékezik Luther Thie tervezett emlékműve. Az installáció egy óriási szökőkút lenne egy forgalmas autópálya-csomópontban, amely közvetlen kapcsolatban áll a Kaliforniai Autópálya-felügyelet online adatbázisával. Valahányszor balesetről érkezik hír az adatbázisba, a gigantikus szökőkút kilövell és egy kijelzőn megjelennek a legfontosabb adatok (hely, dátum, idő, a baleset típusa). Ha halálos szerencsétlenség történik, a szökőkút a legmagasabbra lő és kék színt ölt. A szökőkút körül kis park lenne, bár mondjuk nem tudom ki ücsörögne szívesen egy ilyen emlékmű tövében. (Esetleg morbid módon fogadásokat kötnének a polgárok a következő áldozatra, mint a Monty Python tetőről lepotyogós jelenetében.) További részletek, modellek a tervező honlapján, bár azért nem tűnik túl kidolgozottnak az elképzelés...