Ma már nem kerül sokba egy sátor, sőt akár ingyen is beszerezhető (és itt nem a "teherautóról leesés" esetére célzok, hanem arra, hogy van egy csomó külföldi, aki nem vesződik azzal, hogy hazavigye a filléres betyárbútort). Ez eléggé átalakította a hajléktalanok életét is, én kapásból 4-5 helyet tudok ahol a közelmúltban sátrat vertek (egy időben a Pillangó utcai metrómegállóval szembeni parkban volt egy kis tábor, aztán elég sokan tanyáznak a Szentmihályi út melletti erdőben és még sorolhatnám).

Bár az Urbanista-olvasók szavazatai alapján nem a legnépszerűbb szálláshely, azért sokan választanák a parkokat, ha hajléktalanok lennének. Na de a Tabánban egyelőre még nem találkoztam velük. Géza bácsi viszont igen:

Van nekem egy tuti biznisz ötletem, amit merő jófejségből megosztok a nyájas Olvasókkal. Kitaláltam, hogy nem légszennyezéstűrő fafajok kellenek az önkormányzatoknak - melynek pedig most nagy keletje van - hanem dőléstűrők. Ha még egy választópolgárt agyoncsap egy viharban kidőlő famatuzsálem, akkor biztos elkezdik keresni a megoldást. Az általam nemesített Bivalyerős-berkenye, Sziklaszilárd-szil és társaik soha nem dőlnek ki. Persze a nemesítés, minősítés miegymás hosszú és fáradságos munka, ezért ezt meg is spórolnám. Tök mindegy mit adok el. Mire évtizedekkel később kiderül, hogy az addigra nagyra nőtt fáim valóban viharállók-e, addigra már rég elfelejtetik, hogy ki és kitől szerezte be a suhángokat.

Miközben az egész belvárosban folyamatosan szigorítják a parkolás szabályait és a Nemzeti Múzeum mögötti Pollack Mihály téren egy nagy mélygarázst alakítottak ki, a Múzeumkert gyakorlatilag parkolóvá alakult át. A folyamatról már rengeteg blog írt, a Városképp, akiktől a képet nyúltuk például több mint egy éve figyelmeztetett: "A Múzeumkertben parkoló autók száma még 2008. április 19-én szombaton délután 4 órakor is 40 és 50 között mozgott. Most vagy elhisszük, hogy a dolgozók munkaversenyben vesznek részt, vagy nem. De ha nem, vajon kik parkolnak a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, és mi vagy ki jogosítja fel őket erre?" A helyzet azonban egyáltalán nem javult azóta. A helyi civilek most megelégelték a felháborító helyzetet és ma nyílt levéllel fordultak a miniszterhez:

Nem is olyan rég volt szó egy remek képes virágágyásról (Újpest címere az István úton), most egy újabbat fedezett fel aesculus a Táj-kert bloggere. A Harminckettesek teréről van szó, ahol egy tényleg mutatós magyar címert raktak ki virágokból az emlékmű tövébe. Nagyon jól néz ki, bár az még nekem, laikusnak is feltűnt, hogy meg kellett volna kicsit dönteni a felszínt: úgy jobban lehetett látni a képet. Aki viszont a botanikai és történelmi háttérre kíváncsi, az olvassa el az eredeti posztot!

Nyaralgatás miatt csak öt napos késéssel kaptam meg John levelét és fotóit. Ha azóta változott volna a helyzet és szalmakalapos, tengerészcsíkos pólós, vígan daloló legények evezői hasítják a tó vizét, akkor mindent visszaszívtam!

Hello!

Ezeket a képeket tegnap este készítettem a Városligeti "tónál". Nem tudom, mi lehet ez, de ha valaki román nyomortepnek nézné, akkor se lepődnék meg?

Esetleg tud valaki erről bővebbet? Ha gondolod, rakd ki a blogra,
elég horrorisztikus, nem épp turistacsalogató...


 John

Nem rég fedeztem fel a Táj-Kert blogot, ahol Aesculus néhány napja irredenta virágágyásokról készített összeállítást. Bár a poszt is nagyon izgalmas, de a kommentek közt szintén felmerül egy érdekes kérdés: hol van ma olyan szép, képes virágágágyás, mint egykor a Szabadság téren volt. Éppen ezért örültem meg, amikor Éva egy újpesti kiültetés fotóját küldte el az Urbanistának.

Újabb zöldfelület-pusztítás, újabb blog, de mégis teljesen más a helyzet, mint Pécsett. A Szilas-patak blog indítóit ugyanis az zavarja, hogy a patak partjának gyepét évek óta tiporják az autósok, mivel a csúcsforgalomban arra rövidítik útjukat. Az újpesti önkormányzat megunta a dolgot, ám a tilalom foganatosítása helyett legalizálja a forgalmat és leaszfaltozza a patakparti gyepet.

"Pécsett a Megyeri téren eddig egy park terült el, ahova a környékről bárki leugorhatott levegőzni. Játszótér is volt, ahol a gyerekek szórakozhattak. Erre most hétfőn a teret lezárták, a fákat kivágták, és építkezésbe kezdtek. Mint kiderült, az önkormányzat már 1994-ben eladta a területet, de azt továbbra is sajátjaként gondozta: füvet kaszált, kukákat, lámpákat telepített, fákat ültetett. A lakókat félrevezették: az építésről szóló tájékoztatást csak a polgármesteri hivatal bugyraiban függesztették ki. Az építtető nem mellesleg egy közép-amerikai offshore cég. Most tiltakozni próbálunk, hogy ne épülhessen meg az épület, és továbbra is helyén maradhasson a park."

A guerilla gardening (amit tök jó lenne karatekertészetnek fordítani, mert akkor olyan szépen alliterálna, mint az angol, viszont nem lenne semmi értelme) remek dolog. Az ember ahelyett, hogy nyavalyog - vagyis például blogot ír -, megy, azt se szó, se beszéd elültet ezt-azt, kertészkedik egyet a városban. Richard Reynolds a kettőt ötvözte és csinált egy gerillakertészeti blogot. A Guerrilla Gardenin a londoni kertész blogjából a téma globális fórumává nőtte ki magát. Ma már több csapattal dolgozik együtt a fickó: helyiekkel vagy akár utazik is az együttműködésért, így már gerillakertészkedett Líbiában, Berlinben és Montreálban is.

Aki egy kis Horthy-életérzésre vágyik és van némi pénze, már nem kell többé, hogy nyitvatartási időben tengerész-egyenruhában sétálgasson a Nemzeti Galériában. 500 millióért bárki vehet magának Horthy-villát a XII. kerületben, de Horthy-vadászházat már 110-ért is kaphatunk Óbudán.

Amikor megláttuk a Napi Gazdaságban az "új városnegyedet" beharangozó cikket, azt hittük, csak egy szokásos újabb lakóparkról van szó - ezúttal a XV. kerületből. Mitagadás, a távlati kép (katt rá!) sem győzött meg az ellenkezőjéről, de ha igaz, amit írnak, akkor ez végre nem egy hétköznapi projekt. A Szentmihályi út és a Páskom-liget térségében, az M3-as és az M0-s újpalotai szakaszának közelében épülő City Park ugyanis ígér oylanokat is, amik nem voltak általánosak korábban Budapesten.

Ha olyan lesz a világválság, mint nyolcvan éve, akkor a revolverboltok mellett a hajléktalanszállókban lesz a legnagyobb tülekedés. Nem árt eljátszani a gondolattal, hogy mit csinálunk, ha a főbérlő utcára tesz minket. Egy verőfényes nyári gazdasági összeomlás nem lenne rossz, de most épp a télbe gyalogolunk bele, szóval jó, ha fedél van a fejünk felett. Ingatlanblogunk felteszi a legingatlantalanabb kérdését: Ön hol telelne át ha hajléktalan lenne?

Mint arról korábban hírt adtunk, a Google Maps tervezett egy új budapesti utcát és még el is nevezte. Hétvégén kiderült, hogy erős jóstehetsége van a cégnek, mert szombaton valóban átadták a Szurmay Sándor sétányt. Sőt még domborműves emléktáblát is avattak a bárónak, aki nem csak hadvezér meg háborús hős volt, hanem hadászati művek mellett könyvet írt a hüllőkről, az okkultizmusról és a horgászatról is. Az útvonal persze nem arra vezet, amerre a GM mutatja (vagyis keresztülvágva egy színházon meg egy főiskolán), hanem, ahogy mi gondoltuk, arra merőlegesen. (A hóesős éjszakai kép feltételezem nem az átadáson készült, de nem találtunk mást hirtelen.) Amúgy tud még valaki olyan nem létező utcát, amely rajta van a Google Mapson? Az Urbanista-olvasók már küldtek párat, lásd alább:

Egy neve elhallgatását kérő olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a tíz új plázáról szóló posztunkban közölt látványterveknél már vannak újabbak is az Eiffel-ről, mégpedig a projekt honlapján. Az oldal azonban annyira friss, hogy az Eiffel teret beírva sem dobja ki a Google (ezért nem találtuk meg anyaggyűjtéskor), sőt a www.eiffelsquare.com-ra keresve sem jön ki egyetlen hivatkozás sem (leszámítva a fejlesztőkét). Szóval abszolút elsők vagyunk, hurrá! Akit érdekel, hogyan alakul a Nyugati pályaudvar szomszédsága néhány éven belül, kattintson rá. (Tudom, hogy ez a történet úgy hangzik, mint egy levajazott gerillamarketing, de most mit csináljunk, ha ilyen derék olvasóink vannak.)