Na tessék. Amikor Moszkvában jártam, még mindenki az olimpia miatt figyelt Oroszországra, most meg már azért, mert épp újraforgatják az 1956-os forgatókönyvet közös szomszédunknál. Kellett nekem hetekig húzni az egyhetesre tervezett posztsorozatot. Persze a nemzetközi helyzet nem változtat azon, hogy Moszkva érdekes város, és van egy csomó dolog ott, amit szeretnék megosztani veletek.

A budapesti szemmel igen csak furcsa T-alakú zebrához először a Vörös téren volt szerencsém. Lefényképeztem, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert bár a burkolat tele van jelekkel, gondoltam, itt úgyse nagyon van forgalom, ha igen, akkor is elég speciális (ottjártamkor épp egy hatalmas műjégpálya volt a téren, sok öltözővel, zenével, miegymással).

Aztán másnap élesben is találkoztam vele.

Láttok bármi különöset a fenti kávés dobozon? Pedig engem nagyon meglepett, amikor kézbe vettem. Elmesélem miért!

Elhatároztam, hogy veszek egy jegeskávét a moszkvai Balassi Intézettel szemben működő, egész rendesen felszerelt kisboltban. Miután egyik hűtőpultban sem találtam, végre észrevettem őket a pénztár mellett egy nagyjából félméteres élű kis üvegdobozban. Tudjátok, olyasféle volt, mint amiben az értékesebb piákat zárják el és csak külön kérésre nyitja ki a pénztáros.

Ez már önmagában elég fura volt, mert egy pár száz forintos fémdobozos kávén mégis mi a fenét őriznek annyira. Aztán kiderült, hogy kérni sem kell, bele lehet nyúlni. Belenyúltam, na és ekkor ért a meglepetés: ez egy fűtött üvegszekrény volt! A doboz ha nem is volt megfoghatatlanul forró benne, de határozottan meleg volt. Értelemszerűen nem biztonsági okokból volt épp a kasszánál, hanem, hogy még melegen ihasd meg fizetés után egyből.

A moszkvai metróról egy külön blogot lehetne indítani. Hiszen nem csak a világ legmenőbb jegykiadó-automatája, a mobiltelefonáló vöröskatona mozaikja, a számunkra szokatlan peronfelfestések, vagy pompás szocreál megállói és fura logikájuk érdekes.

Írhattam volna arról is, hogy milyen klassz a metróhíd, vagy hogy igazatok volt, ott tényleg mindig jobbra állnak az emberek a mozgólépcsőn, amelynek alján vagy tetején mindig ül egy kalickába zárt mozgólépcsőnéni, esetleg hogy ugyanazok a buboréklámpák bukkannak fel néhol a lejáratoknál, amelyek nálunk a metrókocsikban világítanak.

Legalábbis ezt mondják a moszkvaiak erre a fura figurára, amelyik a (szocreálos posztban is bemutatott) Kijevszkaja állomás egyik mozaikján szerepel. Aki azt hiszi, időutazásról van szó, nem téved.

Amikor kicsi voltam, a nagymamám azt mondta, nézzem a gumiszőnyegen, hol a kopás, mert ott szállnak ki-be az emberek a metróból. Vagyis oda érdemes állni, mert ott nyílik majd az ajtó.

Hogy így van-e ma is - a hármason természetesen - azt nem tudom, igazából már egyáltalán nem tartom fontosnak, hogy bevágódjak elsőként a szerelvénybe. De mindenesetre érdekes, hogy Moszkvában jelölik, hova érkeznek az ajtók.

Komszomolszkaja - Martin Deutch/Flickr

Moszkvában előadni egy Futurológus Kongresszuson? Ez már akkor is nagyon nagy élmény lett volna, ha nem azzal fejezhetem be az előadásom, hogy Punk's not Dead! Így még inkább az volt - kösz a Balassi Intézetnek a meghívásért!

Bár a néhány nap, amit Oroszországban töltöttem, elsősorban nem a városnézésről szólt, nem tudtam kikapcsolni a bloggert magamban. Szóval most kárpótlásul az utazás miatt megritkult posztokért, jöjjön egy Moszkva-hét az Urbanistán. (Ne ijedjetek meg, azért a megszokott témák sem maradnak el.) Először nézzük meg a legendás metrót!

Fotó: Ilya Varlamov - még több kép itt!

A szovjet, meg orosz dolgokra szakosodott magyar nyelvű naurale blog - melynek nevét persze stílszerűbb lenne így írni: на урале - egy rövid szösszenetben foglalta össze, hogyan is látják Budapestet az orosz bloggerek. Olyan tömör anyag, hogy ide is reblogolom az egészet:

(Az Antefixum blog rekonstrukciója az aquincumi Tharmae Maiores fürdőről. Még több remek kép és a mai állapot ebben a posztban.)

Már kihirdettük a lakótelep-bajnokság indulóit, akik valószínűleg most a körmüket rágják az öltözőben, arra várva, hogy elkezdődjék a verseny. Nos egyelőre kicsit várniuk és várnotok kell, mert még fejlesztődik a szavazógép, mellyel eldőlhet, melyik Budapest legnépszerűbb klasszikus lakótelepe. Ám hogy addig is szórakoztassuk a drága nagyérdeműt, visszatekintünk kicsit a történelmi kezdetekre. Mármint a távfűtésére - de természetesen a panelépítkezés is terítékre kerül hamarosan. Jöjjön tehát egy kis időutazás a teljesség igénye nélkül, kiemelve azokat a részleteket, amelyek szerintem érdekesek voltak.

Merthogy a távfűtés nem új Budapesten. Minimum 1800 éves! 

Népszerű műfaj mostanában az "ismerős hely ufótámadás/földrengés/éghajlatváltozás/
megbolygatás/miegymás után". Néhány napja egy többnyire Moszkváról szóló festménysorozat jelent meg a témában, Vörös térrel, Kremllel és sok más ismerős helyszínnel. Persze minden budapestinek a fenti képnél dobban meg a szíve, hiszen hasonló metrók járnak nálunk is. Természetesen csak a típusra gondoltam...

(tipp: think different)

A jakutföldi Mirnij gyémántbányáját mindenki ismeri, aki meg szokta nyitni a postafiókjába érkező bazinagy ppt-fájlokat. Ez ugyanis tényleg egy furcsa és igen látványos gödör, a különös tájak innen-onnan típusú fotógyűjtemények kedvelt darabja: több mint egy kilométer az átmérője és több mint félkilométer mély. Állítólag az űrből is látszik - bár ez olyan általános szöveg a nagy dolgok esetében, mint amikor azt mondják egy fára, hogy ez alatt még Petőfi ücsörgött. Most a rekultivációnak meglehetősen furcsa módját találták ki: a lyukat jól betömik egy várossal.

House of Arts - St. Petersburg from aron lorincz on Vimeo.

Végre újra posztol a Lőrincz Áron a Solidfill blogon. Ezúttal azonban nem meghasadt utcába potyogó autókat, papírból kivágott közteret, meg az Erzsébet tér felett cikázó űrhajókat, hanem a Zoboki-Demeter & Társaik Építésziroda terveit. Például szentpétervári Müpát (fenn - a video HD felbontású, alapbeállításként így töltődik, ezért érdemes teljes képernyős nézetre váltani vagy kikapcsolni) vagy épp az esztergomi prímásszigetre tervezett hotelt (alant). Külön érdekesség, hogy a Művészetek Palotájánál a budapesti épület belső tereinek fotóit használta fel a modellezéshez. Csillagrombolók nélkül is gyönyörűen megkomponált filmek.

- Állítólag jövőre szerkezetkész lesz a Köki Terminál, 2011-re meg tokkal-vonóval, parkosítással, közlekedési infrastruktúrával együtt befejezik.

- Megkapta az építési engedélyt Szentpéterváron Európa legmagasabb épülete, a Gazprom 400 méter magas tornya.

- A jelenlegi lakáskínálat túlárazott, ezért nőtt meg az alku aránya 3-5 százalékról 7-9 százalékra. Az utóbbi egy évben a paneles lakások árai csökkentek legkevésbé, az átlagos 9 millióról 8,4 millióra, és ezeket lehet a leggyorsabban eladni. - elemeztek a szakértők valami konferencián.