Valamit megóvhatnak a lebontástól azért, mert régi, mert szép, mert érdekes, mert fontos kulturális emlékhely, mert természeti érték. Persze ezeket külön-külön nem nagyon szokták figyelembe venni (elég ha csak az elmúlt néhány hónapra gondolunk a Ferencvárosi malomtól a szigetközi kis szigetig), de azért az ritkán fordul elő, hogy több szempontból is értékes ingatlant tüntessenek el. A Tavaszmező u. 6. bontásra ítéléséről már többen cikkeztek a héten, mi az egyik művészkerti bérlő levelét tesszük közzé.

Kedves Barátaim!
 
Nem tudom, olvastok-e újságot, a napokban értesültünk róla, hogy a József utcai Művészkert végre valóban életveszélybe került.
 
Már évek óta fenyegetett a gondolat, hogy letúrnak mindket a föld színéről,  most  a régóta rettegett tőke betette a lábát, és határozott elképzelései vannak a terület felszámolásáról. A házunk Tavaszmező utcai végéből kiköltöztetik a Roma Parlamentet, és a Lotz freskónak is annyi. Az illetékes építészeknek fogalmuk sincs, hogy mit pusztítanak.
 
Én, aki, mint tudjátok, nem kevés energiával próbálom a Művészkert életét folymatosan fenntartani, a kert létéért aggódó barátokkal azt tervezem, hogy -ha az Illetékes nem hajlik a szóra- aláírásokat gyűjtök azoktól, akik valaha megfordultak nálunk, kellemesen érezték magukat, s fájna nekik a Kert eltűnése a Józsefvárosból.
 
Tudnotok kell, hogy nem csupán az én kedvemért van mindez, hanem mert ez a hely több, mint egy egyszerű udvar. Több, mint 100 éve tápláló közege a művészeknek. nem kisebb jelentőségű művészek dolgoztak itt, mint Róth Miksa a magyar szecesszió legnevesebb üvegtervezője, Maróti Géza szobrász, akivel együtt a mexikói operaház kupoláját tervezték, Kós Károly építészt gondolom, nem kell bemutatni, Ferenczy Béni, és még számosan, nem beszélve a szüleimről, vagy éppen magamról...
A Mamám számos könyvet adott ki a Józsefváros értékeiről, ezekben részletesen is lehet informálódni.
 
Ez a kert a Művészet Szent Ligete, ahol az alkotó erő felerősödik, erről sok fiatal képzőművész is tanúskodhat, akik éppen most ott dolgoznak.
 
Mi egyszerű bérlők vagyunk, tehát gyakorlatilag nincs más eszközünk, mint a szó. De Ti, akik valaha jártatok nálunk és szerettetek ott lenni, segíthettek.
 
Ez nem politika, ez nem pénzügyi téma, ez a KULTÚRA, méghozzá a magyar kultúra ügye.
 
Kérlek benneteket, aláírásotokkal támogassátok a kérelmünket, hogy az Illetékes érezze, ennek a kertnek komoly pártolói bázisa van!
 
Ha nem is tudjuk a környező telkek beépítését megakadályozni, talán az aláírásokkal sikerül valamiféle elfogadható kompromisszumot kicsikarni azoktól az építtetőktől, akik számára mi csak egy ódon ház kilakoltatásra érdemes lakói vagyunk.
 
Még futunk néhány kört, hátha sikerül szép szóval is elérni valamit, de ha nem, a támogatásotokra számítunk! Szeptember 20-a körül Ráday Mihály is szót ejt városvédő műsorában az ügyünkről, és számos cikk is megjelent már az ügyben. Magam a Kultúrális Örökség Napján tervezek egy vendéglátást a Kertben, hogy az érdeklődőkkel élőben is megismertessem a hely értékeit.
 
Ti már ismeritek, szeretitek, segítsetek hát megmenteni!
 
Köszönettel
 
Martsa Piri

/Fotó: nol.hu/