Ha azt mondom legalább négyszáz éve nem épült mecset Magyarországon, biztos nem lövök nagyon mellé. Érdekes kanyar, hogy az Állatkert egyik legizgalmasabb épületének, az elefántháznak minaretet formázó tornyát 1915-ben lebontották, mivel a török diplomáciának nem tetszett, hogy egy muszlim szimbólum állatházat díszített. Azóta szerencsére enyhültek az előírások, a Vastagbőrűek Házának is újra áll a tornya, és most úgy néz ki egy valódi minaret is épül Budapesten.

A Koos.hu blogon háromrészes sorozat jelent meg az Újbudára tervezett muszlim templomról. A legismertebb magyar blogoló építész, Koós Miklós szerényen, szinte kívülállóként ír az épületről - olyannyira, hogy az első posztnál le sem esik az olvasónak: ő maga a tervező!

A Skála Metró előtti forgó óráról már télen akartam csinálni egy kis videót, mert olyan klassz spontán installáció volt, hogy bármelyik képzőművész bevállalta volna: szép komótosan forogtak körbe-körbe a rajta lógó 60-70 centis jégcsapok.* Lehet, hogy most már anélkül se örökíthettem meg? Tegnap egy "Vissza a Skála elé a Forgó órát!" Facebook-csoportra hívták fel a figyelmemet, amit először nem tudtam mire vélni, mert ugye van egy pár hülye csoport az iwiwgyilkoson. Rákérdeztem az alapítónál, nincs-e fotó róla:

Sajnos tegnap ottjártamkor nem volt már lehetőségem. Elvileg reggel még megvolt, délután fél5-kor már nem. Nagyon remélem, hogy csak kipofozzák, mert az eléggé ráfér.

Akinek van fényképe a hűlt helyéről (vagy magáról az óráról) küldjön, aki meg tudja mi lett vele, haladéktalanul írja meg!

*Frissítve: Drága Emberiség! Az Urbanista történetének eddigi legdurvább mellényúlásáért vagyok kénytelen elnézést kérni. Természetesen nem a "gombán" pörögtek a jégcsapok, hanem a mellette levő hagyományos pörgő órán vagy reklámizén. Legalábbis azt hiszem, mert azt most a norcon sem találom. Na most vagy eltűnt azóta vagy nem is volt és már akkor is vizionáltam az egészet - még nem tudom. Mindenesetre ezúton is elnézést minden károsulttól. (Bár megjegyzem, futófényből kilógó jégcsapokért aztán tényleg minden képzőművész lelkesedett volna.) Még gondolkodom, hogy hajnali részegségre, túlhajszoltságra, öregségre, a világgazdasági válságra vagy valami kisebbségre fogjam a dolgot, de amint kitalálom, mindenkit értesítek.

[Fotó: KékPáfrány.]

A fülemüle - vagyis a csalogány - nem valami egzotikus madár, amelyik csak a távoli, érintetlen természetben, valamint romantikus műdalokban él. Ha ligetes helyet talál sűrű aljnövényzettel (a földön költ!), akkor a városokban is megtelepszik. És nem is csak a kertes övezetekben, de akár a Józsefvárosban is vígan elél - ott van ugyanis a Fiumei úti sírkert. Márpedig az öreg temetők valóságos madárparadicsomok, mivel nem csak rengeteg öreg fa, de csend, béke és nyugalom is van. Ide szervezi idén a Magyar Madártani Egyesület a Fülemülék éjszakáját május 15-én szombaton, ahová vakokat és gyengén látókat is örömmel várnak. Aki lemarad, az Csepelen pótolhat egy héttel később, de Váctól Kaposvárig még nagyon sok helyen lesz szervezett fülemülehallgatás májusban. Egy kis ízelítő alant.

Az Urbanista történetében se szeri se száma be nem váltott ígéreteimnek. A legrégebbi talán az, amikor valamikor a peloponnészoszi háború idején egy ferencvárosi belső négyszintes loftlakás kapcsán azt írtam "legyen ez amolyan bemelegítő, mielőtt körbenéznénk a fővárosi loftpiacon." Hát azóta is gyötört a lelkiismeret, de most már nem fog. Megírni ugyan nem írtam meg a posztot, de megtette helyettem KentaurBen, az Ágy asztal tv blogon. Akit érdekel, kattintson át!

Borvárost alakítanak ki Budafokon, a Záborszky pincében 2011. júliusáig, áll az MTI hírében:

A mintegy 300 millió forintos EU-pályázattal kihasználhatóvá válik a kerületben található, a Magyarországon egyedülálló, körülbelül 120 kilométer hosszú pincerendszer. Az egyik több hektáros összterületű pince funkcióváltásával valósul meg a Borváros. A projekt legfőbb eleme a borutca, amely egy-egy borvidék hangulatos utcájaként képzelhető el. Másik látványossága a kádár-, fafaragó és hajóépítő mesterségek múzeuma, panoptikuma, a harmadik pedig az egész országban egyedülálló pestiskápolna és a szabadtűzhelyes egykori barlanglakás bemutatása.

A főváros útfelújítós sajtóközleményeivel nem nagyon szoktam foglalkozni, de most kivételt teszek. Rendbehozzák ugyanis a Nagy Lajos király útját, amelyről Tankcsapda körút címmel volt már itt egy kisebb (hm.. természetesen befejezetlen, ráadásul a dizájnváltás miatt kissé szétesett) sorozat. Ebben épp az út állapota, na meg a tankokhoz fűződő városi legenda adta a címet, most viszont:

A munkák során a szakemberek teljes pályaszerkezet-átépítést végeznek, elbontják a kockaköveket, és helyette teljes aszfalt pályaszerkezetet alakítanak ki.

Épp a napokban olvastam Szily Laci remek cikkét a Time Out Budapestben az extrém városi horgászat (EVH) nevű sportról. Ennek, mint írja klasszikus változata volt, hogy az ember sertésbélféreggel fogott halat a trutyiból a Duna szennyvízbefolyóinál. A csatornázás óta persze ez a sportolási lehetőség megszűnt, így hódolói átálltak egyfajta gerillahorgászatra, vagyis ott pecáznak, ahol egész biztos tilos, esetleg meg is verik őket érte. A cikkben jó pár helyszín fel van sorolva a margitszigeti aranyhalas tavacskától az állatkertiig, de azért a fő-fő terepnek a városligeti tavat jelöli meg a szakíró.

Már azon törtem a fejem, hogy hogyan lophatnám el ezt a témát az Urbanistába, amikor egyszer csak küldött egy e-mailt, benne ezzel a linkkel, annyit fűzve hozzá, hogy "berohadt a városligeti tó". Bár a képen nem tudtam kivenni, de kitwitelője (@sallaidani) szerint halott madarak is vannak az "algás, büdös vízben".

Idén is rendeztek kirakat-szépségversenyt ezúttal a Rákóczi-Kossuth tengelyen, amiről valahogy tökéletesen lemaradtam. Pedig még blog is indult hozzá és a múlt héten eredményt is hirdettek. A zsűri a Mono Fashion kirakatát találta legszebbnek. Egyfelől jogos, ahogy végignézzük a blogon a többi szereplőt, meg amúgy is kedves, feltörekvő divatboltról van szó (amelyik a Belváros vs. Király utca dizájnboltharcban is jeleskedik).

Aki nem ismerné fel: ez Zugló címere. Mindig azt hittem, hogy túlbuzog bennem a lokálpatriótizmus, de annak az elhivatottságnak, amit Hundertbasser talált, nem szállhatok nyomába. Nem csak azért nem, mert jellemzően szerény felületeket tudok felmutatni a végtagjaimon, de azért sem, mert a mi kerületünk címere nem ennyire dögösen griffes, váras, koronás. A tetkó értékét amúgy nagyban növeli, hogy Zagyvai a Testmodosítás blog szerzője ezt a képet nem csak úgy nyúlta valahonnan a netről, hanem saját magára varratta fel! Háttérzenének kötelező jelleggel a Zugló belongs to me-t javaslom a Böilertől, és küldöm mindenkinek, aki szereti.

Amúgy szerintem vicces lenne, ha mondjuk polgármestereknél kötelező lenne a településcímer tetováltatása...

Idén is lesz Urbitális majális, ami rengeteg programot fog össze - mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót, meg olyat is, amin jót fanyaloghat. Nekem az utóbbi csoportba legfeljebb a túl szoftra tervezett gerillakertészkedés tartozik, ám a közel száz program túlnyomó többsége tényleg baromi jól hangzik. A kedvencem alighanem a Stylewalker lesz, amiért már tavaly is nagyon lelkesedtünk, de ígéretes a Vörösmarty térre kihelyezett strand, a lakászínházi előadás, az óbudai Faluház tetejére (!) szervezett séta, a táncház a Fővám téri aluljáróban és a példákat hosszan lehetne sorolni. Az egész sorozat péntek este a Romkocsmák Éjszakájával indul. Mínusz első napnak pedig akár a 29-én rendezett I. Nemzetközi Város-Tér Menedzsment Konferenciát is tekinthetjük, ahol megalakul majd a Város-Tér Menedzsment Egyesület is.

A négy hét négyszer öt legizgalmasabb programja alant:

Talán emlékeztek rá, egy több mint 40 ezer négyzetméter alapterületű (nagyjából egy Allee-nyi) bevásárlóközpontot terveztek a kisföldalatti Mexikói úti végállomásához, ám ebből úgy néz ki nem lesz semmi. A tervet a Központi Tervtanács meszelte el tegnap, mint a Napi Gazdaság írja. Olyan apróságok nem tetszettek nekik, hogy mondjuk a

Ha csinált valami jót a Belügyminisztérium a szocializmus idején, akkor az egy-két jobb épületének dekorálása volt. Nak, aki amikor épp nem az Indexnek vagy saját blogjának kattintgat, akkor csak úgy fényképezget a városban. Ő lőtte ezeket a darvakat is (bocs) az Egressy és a Gizella utca sarkán, és mivel egy hasonló alkotásról már volt szó az Urbanistán elküldte nekem. Azon nyomban megkérdeztem a Lektorátust, ahonnan készséggel válaszoltak, azután meg természetesen hónapokat ültem poszton. Na de most, a tegnap megkezdett "Isten malmai" bűnbánó projekt keretében előástam ezt is. Annál is inkább mert Városjáró is feladta egy rejtvényben a közelmúltban.

Nos íme a megfejtés a Lektorátustól:

Miközben műemlékekkel - na jó, legalábbis műemlékek homlokzatával - elég sokan szoktunk foglalkozni, és egy-egy randa légkondicionáló vagy műanyag ablakkeret kiveri a biztosítékot a legjámborabb polgároknál is, a védett berendezésekre igen kevesen gondolunk. Sajnos olykor a tulajdonosok sem, akik egyre gyakrabban alakítják át vagy csak épp szakszerűtlenül szállítják (magyarul rongálják meg) azokat. A legfrissebb esetről épp a Műemléki Világnap hétvégéjén értesült a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal.

Aki még nem hallott Beyond Budapest Sightseeingről, az gyorsan kapjon észbe, mert már New Yorkban is róluk cikkeznek. Domján Manó és Baglyas Gyuri ötlete - hogy a Józsefvárosban vezessenek városnéző túrákat - 2008-ban elnyerte az Év legígéretesebb fiatal vállalkozása címet, 2009-ben pedig az Európai Bizottság „Jó Gyakorlat”-ként azonosította tevékenységüket. Tegnap pedig a New York Times írt róluk és persze a nyolcadik kerületről. Na de miről is van szó?

Egy kedves olvasó küldte a linket, hogy a Víztorony.hu adatbázisában újabb eladó víztorony bukkant fel. Poszthoz remek infografika is tartozik, a küldött linkhez pedig egy rövidke levél a torony meglepő történetéről: