Az Iberostar Grand Collection Budapest Hotel neve biztos keveseknek mond valamit, pedig rengetegen ismerik. Ez az a tetőráépítéses épület a Szabadság téren, amelyik minden interaktív szökőkutas fotó és látványterv hátterében szerepel, mert igen mutatós.

Szó se róla, kívülről teljesen rendben is volna: a 2009-ben elhunyt Reimholz Péter és Nagy Péter úgy alakította át az épületet, hogy az egyáltalán nem hivalkodó, s nem is megalkuvó. Elüt persze az egykori épülettől, miként elüt mondjuk a mellette levő ház is tőle, de látványra méltó párja a tér másik oldalán található pompás tetőirodának. (Nem véletlenül szavazta be az előzsűri a Média Építészeti Díjának döntősei közé.) Hanem ami benne van…

Megjelent egy remek könyv két éve a két világháború közti magyar belsőépítészetről, lakberendezésről, most pedig itt a folytatása, amely 1970-ig mutatja be, milyen dögösek is lehettek volna a lakásaink. Mert hogy ugye ezek jelentős része - egy-két megvalósult beruházástól, kis szériában gyártott kollekciótól eltekintve rajzasztalon vagy modellállapotban maradt. Kár pedig pont erre az időszakra esett a honi formatervezés egyik fénykora. Ennek köszönhető, hogy nem csak kuncogósan ciki retró érzéssel vagy az idősebbek nosztalgiájával lehet élvezni ezeket a tárgyakat és tereket - hanem egyszerűen azért mert szépek, menők, praktikusak.

A régi vagy az új játszóterek-e a jobbak kérdésben már volt egy vita korábban is, de az óvodaépületekről még nem. Talán azért sem, mert egyértelműen jobbak az újak. Más kérdés, hogy talán lehetnének még jobbak. Valkár Éva, lakberendező ergonómiai szempontból nézte végig a nyáron átadott gödöllői Zöld Óvodát és írta meg véleményét. Finoman fogalmazva, nem volt tökéletesen elégedett az eredménnyel, pedig számomra - aki csak képekről ismerem az épületet - kifejezett szimpatikus az új környezet. Na de a szakértő figyelmeztetett is: " kívülről szuper, laikusként belülről is jól néz ki".

Valamikor az Urbanista hajnalán még tervben volt sok egyéb mellett, hogy izgalmas munkahelyeket fogunk bemutatni, természetesen úgy hogy majd szépen elmegyünk oda és lefényképezzük, meg vicces beszámolókat írunk az egészről. Na ebből nem sok lett, mindössze két céges irodába kukkantottunk be: a Grey-ébe, akik az Egeraat tervezte épület két felső szintjét fazonírozták a maguk képére, meg az Avantgarde-éba, ahol meg egy különös asztal volt a téma. Aztán itt el is akadt a dolog.

Ami miatt érdekes az egész, hogy a Kreatív most az Octogonnal karöltve csinált egy tíz izgalmas ügynökségi irodát bemutató válogatást (itt egy mutatósabb változata pdf-ben). Ez vagy azt jelenti, hogy az elmúlt másfél évben megszaporodtak a klassz munkahelyek, vagy azt hogy a Kreatívnál nem olyan lusták a munkatársak, mint én. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az Urbanistán bemutatott két cég is kommunikációs ügynökség volt, meg hogy úgy tűnik ezt a tízes listát sem verejtékes munkával hozták össze - volt miből válogatni.

A világgazdasági válságot úgy próbálja túlélni szerkesztőségünk, hogy lehetőleg minél több sajtómeghívást elfogad az ingyen ebéd reményében. A múlt héten például Dunakeszi-Budapest határára mentünk az Aquaworld szomszédságába, mert ott mutatták be az új McDonald's-épülettípust Magyarországon először. A korábbi szabványdobozoknál tényleg jobban néz ki, belül pedig meglepően jópofa dolgok vannak.

Miután Kozma Lajos remek tetőlakásának hirdetésénél már egész komoly ötletelést váltott ki egy öreg bútordarab, talán erre az izére is születik pár tipp. Ez a XIII. kerületi lakás a hirdetés szerint "extravagáns megoldásokban bővelkedik". Bár az összetartó falak tényleg furák, leginkább a berendezésében van pár nagyon szokatlan elem. Például hosszas gondolkodás után sem tudtam rájönni, hogy mi ez a mellékelt kép jobboldalán.

Hogy kedves olvasóink szeretik a két világháború közti magyar építészetet, azt a Batman-sorozat nagy sikere is bizonyítja. De a korszak lakberendezésével mindezidáig nem foglalkoztunk. Most viszont sikerült megkaparintanunk pár oldalt Somlai Tibor: Tér és idő  Lakásbelsők a két világháború között 1925–1942 című könyvéből, amelyet egyébként csak december 1-én hétfőn fognak bemutatni a nagyérdeműnek. Szóval következzék néhány oldal egy Hajós Alfréd által (újra)tervezett villa belsejéről, amit Kozma Lajos lakberendezett. Csak itt, csak most, csak Önöknek, csak a Zurbanistán!

A véletlenek különös összjátékának köszönhetően a héten egy cseh gépipari vásárra keveredtem. Mindez azért furcsa, mert a kétkarú emelőnél bonyolultabb berendezések működését nem értem, használatukat kerülöm. Viszont Brünn a "fehér modernizmus" fellegvára a régióban, aminek ékes példái a vásárváros épületei is. Gondoltam tehát, ha már így alakult, írok egy rövid postot azoknak, akiket érdekel a húszas-harmincas évek vagány építészete, meg a közép-európai vásáristand-divat. (Szinte látom lelki szemeim előtt elvonulni az érintett olvasók miriádjait.)