Tavaly egy Urbanista-posztból dagadt országos botránnyá a Hercegprímás utcai épület bontása (bekerült 2012 legnagyobb vihart kavart, legolvasottabb, és legtöbbször megosztott posztjainak toplistájára is). Zsuppán András cikksorozatban követte végig a Heti Válaszon a történetet. Az ügyben megosztottuk az önkormányzat és a tervező véleményét is.

A sztori röviden (bővebben itt):

Volt egy épület a Hercegprímás utca 5 szám alatt, a Bazilika felől a második. 1836-ban épült, a Nemzeti Múzeumot is jegyző Pollack Mihály tervei alapján, majd 1870 körül koraeklektikus stílusban építették át. A kerületi szabályozás szerint "utcaképi védelem alatt álló épület" volt, vagyis "épületrész bontása esetén az utcafronti traktus megtartandó".

Aztán néhány éve úgy döntöttek hotellé alakítják. Vagyis inkább "hotellé bontják", azaz kibelezik az egészet és csak a homlokzati falat (fasszádot) hagyják meg belőle, magyarán az "előlapot". Nem túl elegáns eljárás, hiszen az épületnek ez csupán a bőre, de az utcakép szempontjából még mindig a legbarátságosabb megoldás. Főleg egy olyan műemléki környezetben, mint amilyet ezek a lipótvárosi utcák alkotnak.

Ám kiderült, hogy miután a homlokzat mögül elbontották az épületet, végül elbontották a homlokzatot is. Magyarán eltűnt a ház. Miután kitört a botrány, mindenki égre-földre ígért, hogy visszaállítják az eredeti homlokzatot. Nos ez így fog kinézni.

A betonfalra épp ragasztják föl a klasszicizmust:

Mintha valami filmes díszlet lenne.