Bevezető mentegetőzés. Olyan szokott lenni, hogy valamit sokáig nem írok meg (most is posztba öntésre várakozó kiállításismertetők, könyvrecenziók, épületbejárások és más csudák nyomják a lelkemet). De olyan még nem volt, mint ezzel a poszttal, hogy megírtam, feltöltöttem az adminba, de aztán sosem volt időm képeket keresni hozzá, ezért két és fél hónapig nem élesítettem. No most határozottan nekiültem és negyedóra alatt befejeztem, jó szórakozást! 

Egészen elképesztő sörös sajtóeseményen jártam a napokban. A rendezvény Prága arcait volt hivatva bemutatni, természetesen rengeteg finom sörrel és jobbnál jobb ételekkel, meg bele lehetett hallgatózni sörösüvegekbe, ahonnan a cseh főváros jellegzetes hangjai szűrődtek elő, és volt szórakoztató előadás a sörfőzés több ezer éves történetéről is. Szóval tele volt profi marketinges húzásokkal, ám...

A fő attrakciót Jiři Menzel jelentette, aki egyből leszögezte, hogy a maga részéről utálja a sört és nem is ért bennünket magyarokat, minek iszunk ilyet, amikor annyi jó borunk van. És még mielőtt feltette volna valaki a magától értetődő kérdést, hogy akkor mégis mit keres itt, gyorsan leszögezte, hogy pénzt, és természetesen pénzért máskor is örömmel jön ide. (Az eseményt szponzoráló Staropramen embereinek alighanem ez lehetett a rendezvény mélypontja.)

A milyen prágai helyszíneket, látnivalókat ajánl a Prágába látogató magyaroknak kérdésre annyit mondott, hogy maradjanak a belvárosban, akkor biztos nem éri csalódás őket, ami szerinte minden európai nagyvárosra elmondható. Nekem ennyi urbanisztikai apropó elég is lett volna, hogy mint illetékes blogger tele egyem-igyam magam - mert a Sörgyári capriccio Oscar-díjas rendezővel ellentétben én szeretem a cseh söröket - ám ennél több is volt.

(Amúgy mielőtt Menzelt elkönyvelnétek egy undok alaknak, muszáj megjegyeznem, hogy rendkívül szórakoztató és kedves volt: bohóckodott a fotósoknak, visszafényképezett rájuk, asztal alá guggolt előlük, sörös üveget tett a feje tetejére. Az elé rakott PR-papírt félretolva elmondta, hogy szerinte mi jobban szeretjük Hrabalt mint a csehek, hiszen a magyar Busho csoportnak jutott eszébe, hogy Hrabal Habbal címen rövidfilmpályázatot hirdessen az író századik születésnapja alkalmából. Menzel szerint az ezer euró tök jó pénz, ő is indulni fog a versenyen...)

Na de persze nem ezek miatt keveredtem én oda, hanem mert az esemény kísérő rendezvénye egy kortárs cseh építészetet bemutató vándor fotókiállítás és tízperces villámelőadás volt. Dan Merta, a Jaroslav Fragner Galéria igazgatója nem volt volt könnyű helyzetben, mert ideje alig volt, de a helyenként stroboszkópszerűen felvillantott képek alatt néhány mondatban azért így összefoglalta a város XX. századi építészettörténetét, aztán villámgyorsan a kortársat is. Merthogy a sztenderd "száztornyú", meg "arany" Prága mellett az is nagyon fontos.

Ahogy elmondta, a II. világháborúig szépen követte Prága a világtrendeket, vannak szecessziós és modern épületei (még ha az előbbiekből budapesti szemmel nézve nincs túl sok, ez utóbbiakból pedig a legszebb cseh példák mégiscsak Brnóban vannak - de ezt már csak én teszem hozzá). Ezt a szuper menő Chochol-házat például 99 éve adták át:

Fotó: Klaas Vermaas @filckr

Fotó: Martin Hapl @flickr

Fotó: Spiral

Fotó: @stills @flickr

A7 Holešovický Pivovar (jelenleg is épül)

Fotó: byt-a-dum.hyperbydleni.cz

Museum Kampa (2004)

Fotó: ŠJů, Wikimedia Commons

Oranžerie (1999)

Fotó: @esoterica @flickr

Jelení Příkop gyalogos alagút

Fotó: che - wikimedia

Sajnálom, hogy nincs fönn a neten az anyag - ezért is kellett nagy hirtelen levadásznom pár képet innen-onnan. Ebből is látszik, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy van nekünk egy Arturunk.