A mellékelt képen egy gyönyörű mátyásföldi nyárfa látható gallyazás közben, kivágás előtt. Muszáj volt, nem lehetett megmenteni: villám csapott bele a hétfői viharban, végighasította a törzsét, végigszaladt rajta a gyökerekig, közben baseballütőnyi fadarabokkal terítette be a környéket. Itt tehát nem volt mese, vágni kellett. Viszont a ma kapott fotókról eszembe jutott az eset, amikor egy bringás merült el egy kifordult fa gyökere helyén keletkezett gödörben, na meg a fővárosi figyelmeztetés, hogy
"A Duna áradása és a tartós esőzéstől megemelkedett talajvízszint miatt a Margitszigeten, a Hajógyári szigeten, és a Duna partvonalánál gyakorlatilag bárhol számítani lehet a stabilitásukat vesztett fák kidőlésére."
Tényleg ilyen veszélyesek lennének a fák? A pár évvel ezelőtti tragikus fakidőlés(ek) után - szó szerint - irtóhadjárat indult a budapesti öreg fák ellen. Persze van, amiben igazuk van a kritikusoknak. A belső kerületekbe telepített fafajok többsége valóban rosszul tűri a városi levegőt és klímát (kevés víz jut a gyökerükhöz, viszont annál több só, ne adj isten talajba szivárgó gáz stb.), ráadásul sokszor olyan helyekre is mondjuk platánokat ültettek sorfáknak - merő divatból -, ahova nem valók.
Ugyanakkor látni kell, hogy ahol eltüntetik az öreg fákat, oda gyakran olyan fajok kerülnek, amelyek nem hogy az égig nem nőnek, de olyan normális "faméretűre" sem. Szépen kezelhetőek maradnak ugyan, de nem néznek ki sehogy. Nekem a parkfák legyenek nagyok és terebélyesek és ne ládás erkélynövénykék.
Szörnyű, hogy a viharban tragédiát okozhatnak az öreg fák, de viharban tragédiát okozhat egy öreg kémény vagy egy fiatal tető is. Minden évben vannak sajnos halálos autóbalesetek, de senki nem az autózást akarja betiltani, hanem megpróbálunk megoldást találni a biztonságosabb közlekedésre.
Valami ilyesmin kéne gondolkodni az öreg fákkal kapcsolatban is. Mielőtt ismét megerősödnének a fakivágós hangok!