Ronda, tájidegen házak sokfelé vannak - és sokfelé vitáznak azon, hogy vajon azok-e. Attila az Izabella utcában szúrt ki egy "szörnyházat" amiről felháborodosában leírást is küldött az Urbanistának. Mivel a héten arra volt dolgom, lefényképeztem. Igaz pár bemelegítő kép után lemerültem, de azért a lényeg rajta van. Levél és a többi kép alant:

Szia,

Sajnos képet nem tudok küldeni, mert a kérdéses épületet mindig csak kocsiból látom (azt viszont majd’ minden nap), de kénytelen vagyok kép nélkül is kiírni magamból a fájdalmat, amit a látvány okoz, hátha kíváncsivá teszlek, te magad is megnézed, és esetleg készítesz róla képeket.

Egy szörny-házról van szó, egy fájdalmas kelésről a valaha szebb napokat látott, de most is szolid polgári hangulatot sugárzó Izabella utca testén.

A google segítségével sikerült kiderítenem, hogy a ház „elkövetője” a Pendola Kft. volt, ami némi magyarázatot ad arra, hogy sikerült ezt a förmedvényt engedélyeztetni a VII. kerületi önkormányzattal.

(az ingatlanpanamák miatt letartóztatott Gál György – a kerületi önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke – 350 m2-es penthouse lakása a szintén a Pendola Kft. által épített Garay piac tetején van, és több más önkormányzati képviselő is lakáshoz jutott ott)

Visszatérve a házra: az Izabella utca teljes hosszában viszonylag egységes homlokzati frontok találhatók, többnyire a XIX. század legvégén épült, azaz az Andrássy úttal egyidőben, azzal stílusban megegyező kialakítások találhatók. Ehhez képest a 23-as szám, egy stílusában meghatározhatatlan elegyet képvisel valahol a 60-70-es évek „szocreál” (4 emeletes „kockaházak”), a ’80-as évek agglomerációs stílusa (terméskő lábazatok és klinkertégla ablak-szemöldökök, ha kell, ha nem) és az utóbbi 10 év költségtakarékos minimálja felhasználásával.

A háznak egyetlen olyan eleme sincsen, ami illeszkedne a környezetébe, értve környezet alatt akár az utcát, akár a két szomszédos, illeszkedő társasházat.

Nem látni az utcában más épületen egyetlen:

• nyitott homlokzatot, az utca felé nyitott lépcsőházat (az utcáról rálátni a lépcsőkre, ilyen talán az egész kerületben sincs)

• „Kórházzöld” lépcsőházi festést, mint homlokzati elemet

•  Franciaerkélyt (ahol mégis, ott sem zártszelvényből és csőből hegesztett korláttal)

• Teljes földszint magasságában szabálytalan formájú kőburkolatot

•  Klinkertégla ablakszemöldököket és koszorú borításokat (a födémek szintjében). Külön bájos, hogy egyes „csíkokban” fektetve rakták a téglát, másokban állítva.

• Zártszelvényből hegesztett vasrácsot bejárati kapuként.

Így fejből csak ennyit tudtam felsorolni, gondolom ha megnézed, akkor neked is feltűnik majd pár gyöngyszem. Például hogy az ablakoknak sem a teteje, sem az alja nem fut a szomszédos házak ablakaival (egyik sem, egyikkel sem), illetve az ablakok arányai is rendkívül bizarrak, magasak és nagyon keskenyek, kifejezetten lőrésszerűek.

Elnézést, ha a terminus technicusokat nem megfelelően alkalmaztam, de nem vagyok építész, csak egy átlagember, akit zavarnak a ronda, környezetükbe egyáltalán nem illő dolgok.

Üdv: Attila

A dolog két szempontból is érdekes. 1. Milyen a ház magában? 2. Milyen a ház a VII. kerületben, az Izabella utcában?