Kordos Szabolcs Eszem-iszom, Hungary című riportkönyvéből már idéztünk néhány részletet az Urbanistán. Akkor a török büfékbe kalauzolt el minket a szerző, most egy másik fejezetből olvashattok pár részletet. Ebben egy fesztiválpultos lány mesél az élményeiről, arról, hogy milyen típusú rendezvények és vendégek vannak. Persze engem, mint fogyasztót leginkább az átverések érdekeltek. Íme néhány apró trükk az elkövető szájából (kiemelések tőlem).

Közeleg a szezon, legyetek résen!

Lassan hagyomány: ha Kordos Szabolcsnak új riportkötet jön ki, akkor abból néhány részletet megoszt az Urbanista olvasóival is. Volt ugye a Tilos a belépés (melyből a Gresham királyi lakosztályát,  Ferihegy titkos helyszíneit, az Országház elnöki dolgozóját és a Szépművészeti elzárt csarnokát mutattuk be), aztán a Luxushotel, Hungary (ebből a szocialista Magyarország első luxus szállójáról idéztünk néhány érdekességet), aztán a Taxisvilág, Hungary, melyből szintén olvashattatok részleteket.

A sorozat most folytatódott: megjelent az Eszem-iszom, Hungary, mely a hazai vendéglátás világába merül alá luxuséttermektől a fesztiválpultokig. A sok izgalmas és tanulságos nyilatkozó közül én most a legurbaistásabb témát választottam ki: hogy foglalták el és osztották fel egymás közt a Nagykörutat a gíroszosok. Át is adom szót Kordos Szabolcsnak - önkényesen mazsolázgatva bekezdéseket, kiemelve egy-egy sort a Török című fejezetből.

Nagy megfejtésre ne számítsatok, de vannak benne érdekes részletek még így is, hogy a jó részét kihagytam belőle. Íme:

Kordos Szabolcs könnyed hangvételű könyvei a város ismeretlenebbik oldaláról már többször szerepeltek az Urbanistán. A Tilos a belépés után (melyben többek közt a Gresham királyi lakosztályába,  Ferihegy titkos helyszíneire, az Országház elnöki dolgozójába és a Szépművészeti elzárt csarnokába kalauzolt bennünket) legutóbb a Taxisvilág, Hungary című könyvével jelentkezett, melyből szintén olvashattatok részleteket.

Ennek "előzményét" küldte el nem is olyan rég a kiadó, mely a luxus szállodák világával foglalkozik, s melynek címe Luxushotel, Hungary. A riportkötet sorra veszi a magyarországi ötcsillagosok működését a takarítóktól az igazgatókig, rengeteg kínos és mókás történetet sorolva fel. Nekem Urbanista-szempontból a legérdekesebb a múlt volt: hogyan működött Magyarország első ötcsillagos, nyugati mércével mérve is luxus szállója, a Duna Intercontinental. Íme néhány rövid részlet a könyvből - saját kiemelésekkel:

Kordos Szabolcs  Taxisvilág, Hungary című könyvéből nem is olyan rég posztoltam az Urbanistán. A téma akkor az volt, hogyan és hányféleképpen vernek át bennünket, utasokat a taxisok. Persze a riportkötet ennél jóval többről szól, ahogy írtam is: foglalkozik a hiénákkal, a repülőtéri "bandaháborúval", a sofőrszolgálatosokkal, a luxus taxisokkal, női sofőrökkel, diszpécserekkel, vagy azzal hogy milyen lehetett egy maffiafőnök sofőrjének lenni. Akkor megígértem, hogy bemutatjuk az érem másik oldalát is, vagyis hogyan verik át a taxisokat az utasok. Íme néhány részlet a könyvből, melyben a sofőr az áldozat.

Kordos Szabolcs Tilos a belépés című könyvéről négy posztot is írtam az Urbanistán, annyi izgalmas területet zsúfolt össze benne. Idén megjelent kötete csak egyetlen témával foglalkozik, de az elég sűrű ahhoz, hogy egy egész könyvet megtöltsön: a budapesti taxisoké. A Taxisvilág, Hungary nagyon sok oldalról járja körül a témát. Foglalkozik a hiénákkal, a repülőtéri "bandaháborúval", a sofőrszolgálatosokkal, a luxus taxisokkal, egy női vezetővel, a diszpécserekkel, vagy hogy milyen lehetett egy maffiafőnök sofőrjének lenni. Bár a könyv kifejezetten tárgyilagos és a személyes hangvétel ellenére nem nagyon mond ítéletet senkiről, engem természetesen az átverések érdekeltek. Szóval íme egy rövid részlet a könyvből, benne pár trükk, csíny, bűncselekmény (kiemelések tőlem):

Rég nem jelentkezett poszttal Kordos Szabolcs, aki a Tilos a belépés című riportkötetéből szokott érdekességeket küldözgetni (illetve de, csak elfelejtettem kitenni). Na de most, hogy egyre többet emlegetik szegény Szépművészeti Múzeumot a meghiúsult bővítés kapcsán, gondoltam kirakom, mit is küldött tavaly megjelent könyvéből a szerző.

1) Antall József (1990-1993), Boross Péter (1993-1994), Horn Gyula (1994-1998).  2) Orbán Viktor (1998-2002) Medgyessy Péter (2002-2003).  3) Medgyessy Péter (2003-2004) Gyurcsány Ferenc (2004-2009) Bajnai Gordon (2009-2010) Orbán Viktor (2010- ).

Kordos Szabolcs riportkötete, a Tilos a belépés! földi halandók számára elérhetetlen helyszíneket mutat be, melyek közül párat itt az Urbanistán is érintettünk (a Gresham elnöki lakosztályát, Ferihegy és a metró elzárt világát). A miniszterelnöki szobáról szóló fejezetben leginkább a fenti ábra fogott meg: eddig soha nem gondolkoztam azon, hol is dolgozik a kormányfő, mint ahogy az sem jutott eszembe, hogy időnként váltogatták a helyszíneket. A szerző Urbanistának küldött rövid összefoglalóját alant:

Mit tehet egy szegény író, ha olyan rest bloggerrel hozza össze a sors, aki még arra is lusta, hogy ellopja a könyvét? Nos kénytelen maga elvégezni a piszkos munkát. Kordos Szabolcs ugyanis áldását adta rá, hogy kitűnő riportkötetét (melyben a nagyközönség előtt zárt magyarországi helyszíneket mutat be a királyi lakosztályoktól a miniszterelnöki dolgozószobáig) kiheréljem, majd a maradékból kiszemezve egy csomó érdekességet, kiposztoljam.

Aztán a Gresham másfél millió forintos szobája után kissé megakadt a gépezet, úgyhogy most ő küldött egy rövid ismertetőt a Tilos a belépés! című könyv első fejezetéről, mely egyben legterjedelmesebb rész is.

Éppen ezért maradtak ki itt olyan fontos részletek belőle, hogy mondjuk milyen szerkezetű a kifutópálya betonja (amelyről nem is olyan rég elég sokat cikkezett a sajtó). Na de akkor lássuk a zanzásított érdekességeket:

Néhány hete a kezembe került egy riportkötet, mely szerintem az utóbbi idők egyik legérdekesebbje a műfaján belül. Mindez azért is különös, mert Kordos Szabolcs Tilos a belépés című könyve nem egzotikus tájakon, veszélyes terepeken játszódik, hanem olyan helyeken, amelyek mellett (esetleg alatt, felett) akár naponta elsétálunk. Ezekre helyszínekre ugyanis tilos a belépés. Na nem gyártelepekre belógós urbexről van benne szó, mint a tegnapi posztban, inkább olyan különlegességekről, mint a Parlament miniszterelnöki szobája vagy  mondjuk a Madách Színház kulisszatitkai.