A két kép közt talán másfél év különbség van, na és még valami: a norc.hu-n még látszik a harmadik házon az FKGP (ifjabbak kedvéért Független Kisgazdapárt) híres neonreklámja, a jobboldaliról már eltűnt. Vajon mi lett vele? Nyugodtan bekerülhetne ez is a Magyar Elektrotechnikai Múzeum híres gyűjteményébe, hisz talán ez volt a legutolsó budapesti neonreklámok egyike, amelyik még emblematikussá válhatott. (Tipp: Dani - kösz!)

Ez egy ilyen nap. Szaniszló Sándor Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke kommentelte az alábbi levelet a Logodi utcai plakáttal kapcsolatban (mely úgy látszik sajnos azóta megsemmisült). A cél, hogy mentsük meg az ehhez hasonló, megmaradt emlékeket: 

Az Urbanista régi olvasója, Androidus hívta fel a figyelmemet egy blogbosztjára, melynek lényege a budapesti pollerekhez kapcsolódik.

Tudjátok ezek azok az oszlopok, amelyeket a köznyelv Demszky-karókként ismer. (Hogy  a Rogán-féle forgalomirányba dőlő ferde pollereknek van-e már neve azt nem tudom, ezek itt a képen speciel berliniek).

Nos lássuk hogyan csaphatnánk ebből a szükséges és talán unalmas utcaelemből valami izgalmasat, sőt az egész akcióból világhírnevet, íme egy részlet az emlegetett bejegyzésből.

Kedves Urbanista,

Igaz majd' egy éve szerepelt a blogon a Petőfi téri templom és a nem szokványos tornya, de a helyzet a toronnyal máig változatlan.
Akárhányszor meglátom, nekem mindig egy nagy ceruza jut róla az eszembe. Kölcsönvettem Venom6 képét és ceruzásítottam a tornyot.

Üdv,
Kucsifritin

Nem is lenne rossz, ha a köznyelv átvenné, mondjuk ceruzatemplom vagy ceruzatorony néven. Legalább megmaradna ez a klassz szó.

A nap képe. Ezúttal nem az Indafotóról, hanem a Bricoleurbanism blogról.

Sanghaj 1990-ben és 2010-ben. Egy kicsit belefirkáltam, mert igazából sokkal komolyabb a változás, mint elsőre látszik - a második fotó ugyanis távolabbról készült. Erre már nem lehet azt mondani, hogy durván belenyúltak a városképbe, ez már egy egészen másik város képe.

Minden előjel nélkül, érdekes belegondolni, mi változott ennyi idő alatt Budapesten.

Pedig ugye felhőkarcolók régen is voltak Sanghajban.

(Tipp: Tibor, kösz!)

A budapesti zsidónegyed elég fura. Egyrészt nem olyan egyértelműen körülhatárolható sem kulturálisan, sem történelmileg, sem építészetileg, mint mondjuk a krakkói (soha nem is volt olyan), másrészt ma már nem is itt van a legpezsgőbb zsidó kulturális élet Pesten.

Ugyanakkor érezni, hogy van saját hangulata (ha nem is egész Belső-Erzsébetvárosnak, de néhány utcának mindenképp), amelyek megmentésre, továbbgondolásra, élesztésre érdemesek. (Pesti zsidónegyedekről egyébként Solaitid írt remek dolgokat előbb a Városképp blogon, majd a HG-n).

Nos erről városrészről rendeztek megbeszélést a héten, amelyre bár nem tudtam elmenni, az összefoglalót elküldték róla, íme:

Állandó vita tárgya, hogy miként nyúljunk hozzá a sűrűn beépített belső kerületekhez, miközben egy tökéletes fekvésű, szinte szűz területet bénáztunk el az elmúlt húsz évben. Levélírónk pontokba szedve írta le a problémáit, amihez én csak annyit tennék hozzá, hogy ha a terep beépítése előtt csak 2-300 méterel beljebb hozzák a most rakparton futó utat, akkor most lehetne egy gyönyörű Duna-parti ligetünk. Ugyanis semmi nem indokolja, hogy a terület legértékesebb részén fusson...

Az ember minden különösebb egészségkárosodás veszélye nélkül megihat naponta egy kis kupica barackot. Vagy szilvát, vagy cseresznyét, vagy körtét, vagy törkölyt, vagy Unicumot, vagy Jägert, vagy Becherovkát, vagy rumot, vagy vodkát stb. A hangsúly a "vagy" szócskán van. Hasonló a helyzet az ikonikus épületekkel. Molnár Zoé összeütött egy zseniális látványtervet Pestről az Építészfórumra, mi lenne, ha a "vagy" helyett az "és" valósulna meg Pesten. (Pár nagy elképzelés ki is lógott a jobb szélen: például Hadid csigája a Szervita téren és a tornyos Városháza Fórum Egeraattól.)

Ja és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy azt sem mindegy, a felsorolt italokból milyen minőséget iszunk...

[A nagy felbontású PDF letölthető innen vagy a képre kattintva]

Ez a különös kép Claus blogjából való. A rengeteg témát érintő blogger ennyit fűzött a képhez:

elkészítettem a Roosevelt tér rekonstrukcióját. Megszüntettem az ún. "Elizélt palota" nevű ovjettumot és helyette odaépítettem a Gresham második szárnyát (föld alatti alagút köti össze a szimmterikus épületkombinációt). Nos, így néz ki a tér a rendezés után

Érdekes elgondolás. Tulajdonképp semmi apropója nincs, hogy előrángassam másfél éves késéssel, csak annyi, hogy Városjáró a napokban küldte be egy levlistára. Nektek hogy tetszik? A nem alternatív valóság az eredeti posztban látható, a tér parkosított, forgalomátszervezett látványterve pedig itt.

"A busz kék, a villamos sárga, a troli piros, a HÉV zöld, ezt minden fővárosi gyerek tudja – és a taxik is beállhatnak a sorba." - foglalja össze a Totalcar Bojár Iván András MTI-hez eljuttatott tervét. A Fővárosi Önkormányzat városarculati tanácsnokának, amikor épp nem a graffitikkel és vadplakátokkal van elfoglalva, jó ötletei szoktak lenni (nagy kedvencem a Budavár lejtőjére telepítendő szőlő) és szerintem ez is az. Van egy rakás nagyváros a világon, ahol működik a dolog, bár a fekete + sárga tető máshol is van (a Totalcar fotóin argentin kocsik vannak)*, nem lenne nagy baj, ha egységes szint kapnának a taxik is a fővárosban.

*A Totalcaros cikkel ellentétben, a tervekben narancsárga és fekete kombinációról van szó. A Főpolgármesteri Hivatal elküldte a részletes prezentációt, amelyben nem csak a látványtervek, de más nagyvárosok példái valamint egy klassz összefoglaló is van arról, hogy miben egyedi például London arculata.

Idén télen más ruhát kapott Budapest egyik legismertebb szoborcsoportja, a Vörösmarty Mihály emlékmű. Míg az elmúlt években nejlonkupola óvta az időjárás viszontagságairól, idén télen csak egy hatalmas fóliát borítottak rá, amit elég furcsán, a nyaka körül rögzítettek. Tudja valaki, miért? Bár reményeim szerint már vége van a zord időnek, még mindig nagyon érdekes az, amire Ákos tegnapi levele hívja fel a figyelmet.

Gilicze Bálint barátom már az indiai metrós hullaszállítással szerepelt egyszer az Urbanistán, most egy hasonlóan meghökkentő témával rukkolt elő. Miért nincsenek Budapesten tematikus vécék? És miért nem lehet örökbe fogadni őket?

Tegnap beszélgettünk arról, hogy milyen kevés Budapesten a nyilvános wc, és hogy Bécsben milyen jó, mert tematikus wc-k vannak, Hundertwasser, meg opera-wc, ahol operarészletek szólnak stb.

Én meg erre kitaláltam, hogy kellene csinálni egy nyilvános mobilwc-prototípust (nagyobbat és komfortosabbat, mint a toi-toi), és úgy kellene megtervezni, hogy a külseje alakítható legyen, legalábbis tetszőleges "skin"-t húzhassanak rá. Le kellene gyártatni sok száz darabot, és kiírni egy olyan pályázatot, mint a Cow Parade-re, vagyis, hogy tervezzenek a pályázók "skin"-eket nekik (akár a környezet függvényében is, merthogy az elhelyezésük előre meghatározott lenne). A zsűri eredményt hirdet, és a támogatók örökbe fogadhatják a wc-ket, a Cow Parade-hoz képest azzal a különbséggel, hogy nem vihetnék őket haza, hanem a helyükön maradnának.

[Fotó: DorteF]

Egy olvasónk szerint miközben a budai Várnegyedben egy tetőablak vágása is óriási jogi hercehurcával jár, a Dísz tér foghíjtelkén a korábbinál rondább és magasabb bódésort húztak fel. Ráadásul úgy tűnik, az ügyben senki sem illetékes:

http://bit.ly/aDsr1f Egyre inkább úgy néz ki hogy sírni fogunk, mert megvalósul a Clark Ádám téren az utoljára nyilvánosságra került bénaság

- pittyegte a Városképp bloggere a Nol linkjét, ugyanis eldőlt: ez a bal oldali képen látható épület fog megvalósulni Budapest legértékesebb foghíjtelkén. Eddig a jobboldali, "aranyfognak" becézett változat volt a befutó, amelynek ugyan nem voltak ablakai, viszont perszkóppal be volt vetítve minden szobába a látkép. (Ez meg itt a többi tervpályázaton díjazott változat - nem ez volt az egyetlen merész elképzelés).

A pécsi térkövezésekről már nagyon sokan írtak mostanában, úgyhogy nem is foglalkoznék a témával, ha Judit nem szúr ki valami érdekeset. Nem nagy dolog, inkább csak apró furcsaság: a Kiskörútra tervezett, formájában a pesti belvárost és a körútra utaló K-t szimbolizáló köveket raktak le Pécsett. Lehet mondani, hogy ciki, vagy épp azt, hogy a "pesti körútkő" ezentúl ennek a formának lesz a neve, amit bárhol alkalmazhatnak (vö: debreceni páros kolbász vagy a brassói aprópecsenye). Esetleg a K eztán Kelet-Pécset jelöli majd? Vagy felejtsük el, miért is lett ilyen ez a kő és csak használjuk? Mindenesetre érdekes...