Ma és holnap is Urbanistás színekben leszek ott egy-egy eseményen, ami talán Titeket is érdekelhet.

Ma (szeptember 9-én, vasárnap) a városligeti Kertemben 4-től a Könyvkolónia rendezvényén veszek részt. Ez egy amolyan könyvközösségi oldal, aminek időnként piknikeket tart, mint amilyen ez is. Bár egykor rengeteg könyvet faltam, az utóbbi időben sajnos leszoktam erről. Az elmúlt hetekben az összes irodalmi tevékenységem kimerült abban, hogy bottal megfenyegettem a Karafiáth Orsit. Ám a szervezők szerint ez nem akadály, mint írták:

"nem kell beszédet tartani, meg semmi ilyesmi. ülni kell, nevetni és kulturáltan alkoholt fogyasztani"

Remélem ez menni fog.

Holnap (szeptember 10-én hétfőn) ennél sokkal szakmaibb és az Urbanistához több szállal is kötődő program lesz a Blaha Lujza téri Corvin Áruházban fél 7-től. Egész pontosan a harmadik emeletén, itt nyílik meg ugyanis a Müszi - vagyis a művészszint (bejárat a büfék mellett a piros ajtón). Ennek kapcsán levetítik 7-től a Gruen hatás című filmet, utána Kádár Bálint (BME), Radványi Gábor (Futureál) és én beszélgetünk Polyák Levente (KÉK) moderálása mellett "a vásárlási minták és üzlettípusok átalakulásáról, illetve ezeknek a városokra gyakorolt hatásáról". Aki ezt kibírja, az 9-től megnézheti a Müszit is!

Amúgy a film (és ennek köszönhetően talán a beszélgetés is) nagyon érdekes lesz. Íme:

Igazi kincset kommentelt a moziplakát-leletes poszthoz Városjáró, amit korábban saját blogjában is közzétett. Egy 1979-es budapesti mozikalauzról van szó, amelyik nem csak egy nagy átfogó térképen, hanem kerületenkénti bontásban, szuper pszichedelikus rajzokkal díszítve mutatja be a fővárosi filmszínházakat.

A ősszel jelent meg Hajléktaland címmel egy útikalauz, ami abban segít, mihez kezdjünk, ha hajléktalanok vagyunk Budapesten. A könyvről Dzsilla, a Budapest Kirakat bloggere írt ajánlót kifejezetten az Urbanistának. Köszönjük! Íme:

A HajléktaLand című könyv (vagyis útikalauz) még tavaly ősszel került hozzám azzal a céllal, hogy írjak róla egy pár soros összefoglalót/kritikát vagy valamit, amit gondolok róla. El is olvastam a könyvet néhány nap alatt, de aztán fogalmam sem volt, hogy álljak neki, sosem írtam még könyvekről ismertetőt azelőtt. De majd most.

Nem tudom, milyen lehet, de eredeti ötletnek mindenesetre eredeti: 115 oldalon keresztül, karikatúrákon mutatják be Budapest Kertváros, vagyis a XVI. kerület történetét. Mint sok helytörténeti könyv, sajnos ez is véget ér a távoli múltban (1903), ahol még nem sért senki élőt, de a címe alapján (Kerületünk története rajzokban - Kicsinyeknek és nagyoknak I.) elvileg lesz folytatása. Majd meglátjuk.

Aki pedig ezt szeretné meglátni, az december 20-ig a könyv rajzaiból látható kiállítást megtekintheti a Maconkai Orosz László Galériában. Nem fogjuk a térdünket csapkodni a röhögéstől a vicces rajzok láttán, de talán nem is ez a célja. Arra pedig mindenképpen jó kis kiadvány lehet, hogy valaki nekiüljön megismerni vagy gyermekeivel megismertetni lakóhelye történetét. Első és hátsó borító, meg egy belső oldalpár alant:

1) Antall József (1990-1993), Boross Péter (1993-1994), Horn Gyula (1994-1998).  2) Orbán Viktor (1998-2002) Medgyessy Péter (2002-2003).  3) Medgyessy Péter (2003-2004) Gyurcsány Ferenc (2004-2009) Bajnai Gordon (2009-2010) Orbán Viktor (2010- ).

Kordos Szabolcs riportkötete, a Tilos a belépés! földi halandók számára elérhetetlen helyszíneket mutat be, melyek közül párat itt az Urbanistán is érintettünk (a Gresham elnöki lakosztályát, Ferihegy és a metró elzárt világát). A miniszterelnöki szobáról szóló fejezetben leginkább a fenti ábra fogott meg: eddig soha nem gondolkoztam azon, hol is dolgozik a kormányfő, mint ahogy az sem jutott eszembe, hogy időnként váltogatták a helyszíneket. A szerző Urbanistának küldött rövid összefoglalóját alant:

Tudtátok, hogy a metróban télen sincs fűtés? Hogy csúcsidőben napi 626 ezer ember használja a hármas vonalat? Hogy létezik egy negyedik metróvonal is? Ferihegy és a Gresham másfél millió forintos szobája után újabb budapesti titkok nyomába eredünk Korodos Szabolcs riportkötete, a Tilos a belépés segítségével. A következő kivonatot könyv a budapesti metrórendszerről szóló fejezetéből készítette el a szerző:

Mit tehet egy szegény író, ha olyan rest bloggerrel hozza össze a sors, aki még arra is lusta, hogy ellopja a könyvét? Nos kénytelen maga elvégezni a piszkos munkát. Kordos Szabolcs ugyanis áldását adta rá, hogy kitűnő riportkötetét (melyben a nagyközönség előtt zárt magyarországi helyszíneket mutat be a királyi lakosztályoktól a miniszterelnöki dolgozószobáig) kiheréljem, majd a maradékból kiszemezve egy csomó érdekességet, kiposztoljam.

Aztán a Gresham másfél millió forintos szobája után kissé megakadt a gépezet, úgyhogy most ő küldött egy rövid ismertetőt a Tilos a belépés! című könyv első fejezetéről, mely egyben legterjedelmesebb rész is.

Éppen ezért maradtak ki itt olyan fontos részletek belőle, hogy mondjuk milyen szerkezetű a kifutópálya betonja (amelyről nem is olyan rég elég sokat cikkezett a sajtó). Na de akkor lássuk a zanzásított érdekességeket:

Megjelent egy remek könyv két éve a két világháború közti magyar belsőépítészetről, lakberendezésről, most pedig itt a folytatása, amely 1970-ig mutatja be, milyen dögösek is lehettek volna a lakásaink. Mert hogy ugye ezek jelentős része - egy-két megvalósult beruházástól, kis szériában gyártott kollekciótól eltekintve rajzasztalon vagy modellállapotban maradt. Kár pedig pont erre az időszakra esett a honi formatervezés egyik fénykora. Ennek köszönhető, hogy nem csak kuncogósan ciki retró érzéssel vagy az idősebbek nosztalgiájával lehet élvezni ezeket a tárgyakat és tereket - hanem egyszerűen azért mert szépek, menők, praktikusak.

Néhány hete a kezembe került egy riportkötet, mely szerintem az utóbbi idők egyik legérdekesebbje a műfaján belül. Mindez azért is különös, mert Kordos Szabolcs Tilos a belépés című könyve nem egzotikus tájakon, veszélyes terepeken játszódik, hanem olyan helyeken, amelyek mellett (esetleg alatt, felett) akár naponta elsétálunk. Ezekre helyszínekre ugyanis tilos a belépés. Na nem gyártelepekre belógós urbexről van benne szó, mint a tegnapi posztban, inkább olyan különlegességekről, mint a Parlament miniszterelnöki szobája vagy  mondjuk a Madách Színház kulisszatitkai.

Hogy kedves olvasóink szeretik a két világháború közti magyar építészetet, azt a Batman-sorozat nagy sikere is bizonyítja. De a korszak lakberendezésével mindezidáig nem foglalkoztunk. Most viszont sikerült megkaparintanunk pár oldalt Somlai Tibor: Tér és idő  Lakásbelsők a két világháború között 1925–1942 című könyvéből, amelyet egyébként csak december 1-én hétfőn fognak bemutatni a nagyérdeműnek. Szóval következzék néhány oldal egy Hajós Alfréd által (újra)tervezett villa belsejéről, amit Kozma Lajos lakberendezett. Csak itt, csak most, csak Önöknek, csak a Zurbanistán!