Ezt a posztot egy volt orosz laktanyából kialakított lakás erkélyén írom, melyet valamikor a kilencvenes években csaptak hozzá az akkor már legalább húsz éves épülethez. (Lőttem róla expressz néhány fotót, hogy el tudjátok képzelni miről van szó.) Nem mondom, hogy elegáns (bár rontani nem rontott a négyszintes, eredetileg lapos tetős lakótelepi házak külsején), viszont Isten áldása az itt élőknek. Lehet rajta balkonkertet kialakítani, reggelizni, dolgozni, teregetni, napozni, fröccsözni, pipázni, madarakat hallgatni, lesni róla a gyerekeket a játszótéren (és még valamit, amiről hamarosan külön posztot fogok írni).
Nem is értem, miért nem született több ilyen toldás Budapesten a rendszerváltás után. Az ok alighanem a pénzügyi háttérben keresendő: nem növeli meg az ingatlan értékét annyival egy erkély, hogy megérje az utólagos átalakítást. Ám van, ahol igen. Ráadásul ott az átalakítás emelte az épületek fényét. Ami igazán érdekes, nem is csak azokét, melyek valamilyen orosz birodalmi sablon alapján épültek, hanem a világháború előtti időkből származókét is - amilyen bővítésre én még csak példát sem tudok idehaza.
Ladiszlai Gábor (akivel nem is olyan rég a Tüskecsarnoknál ismerhettük meg a világ "legjobb fej" biztonsági őrét), most Berlinből jelentkezett egy remek ötlettel, amihez fotókat is küldött illusztrációul: