Streetpong: igazi közösségépítés pár másodpercre és még azt is mutatja, mennyi van hátra a pirosból, zöldből. Nagyon tetszik! (via: popupcity)
Egy kis kiegészítés: igen, mint azt többen is jeleztétek kommentekben, ez egyelőre csak egy egy modell, nem a valós élet. Ez azonban cseppet sem von le az ötlet zsenialitásából.
Az Urbanista elköltözött! Ha nem akarsz lemaradni a friss posztokról, katt ide:
Az ingatlanoslecsó, vagyis a mókás ingatlanhirdetés-szövegeket gyűjtő Urbanista-sorozat leáldozóban van. Valóban mókás bénázásból egyre kevesebb akad, helyette egyre több a szándékosan viccesnek szánt hirdetés, melyek többsége legtöbbször cseppet sem az. Na ez egy ritka kivétel! Szép kerek blogposzt, benne néhány nagyon szellemes képpel. Íme, jó szórakozást (Kösz a tippet Horizont Zoltán!)
A Csibor Borbála című dala ugyan egy Gmail-cseten zajló csajozásról szól, a klipben tágabban értelmezték az udvarlást Video Anitáék (akiknek több munkája is szerepelt már a blogon). A filmben egy századforduló előttről jelenbe csöppent ficsúr próbál udvarolni a régi jól bevált helyszíneken: ligetben, múzeumban, kávéházban, szerenáddal, míg végül egy mai bárban akad rá az igazira - aki történetesen szintén egy időutazó (őt Karafiáth Orsi alakítja).
Ami miatt itt az Urbanistán is helyt kapott, azok a remek fővárosi helyszínek: a gyönyörű Szépművészeti, a nem kevésbé gyönyörű Uránia, a Morrison's Liget a klassz fényeivel, a Városliget legkülönbözőbb pontjai és egy óbudai panelház folyosója.
Az nem meglepő, hogy van, aki a Margitszigeten dolgozik (sőt van, aki ott is lakik), de hogy valaki ezt egy negyedik emeleti dögösen berendezett irodában teszi az igen. Főleg, hogy nem fürdéssel vagy parkfenntartással foglalkozó cégről van szó, hanem egy hálózatkutatóról (akármit is jelentsen ez a kifejezés).
Volt egy épület a Hercegprímás utca 5 szám alatt, a Bazilika felől a második, az alábbi térképen az üvegtetős. Belváros-Lipótváros - amúgy remek - interaktív térképénaz olvasható róla, hogy 1836-ban épült, a Nemzeti Múzeumot is jegyző Pollack Mihály tervei alapján, majd 1870 körül koraeklektikus stílusban építették át. Legutóbb 1988-ban újították fel (gondolom ekkor került rá az üvegtető is). A kerületi szabályozás szerint "utcaképi védelem alatt álló épület", vagyis "épületrész bontása esetén az utcafronti traktus megtartandó".
Nem is készíthetett senki azon nyomban, mivel nyár volt és az egész erdő zöldellt. Most már november van, a lombhullatók sárgulni kezdtek, előbukkant a szóban forgó folt, melyről Kiszely András küldött képeket az Urbanistának. Eljárt már felette az idő, alighanem hiányoznak is belőle fák - döntsétek el, hogy szerintetek hasonlít-e még az egykori Magyarországra az alakja.
Ma este tízkor indul a Discovery Channel új sorozata, a Hogyan találtuk fel a világot? Ehhez kapcsolódóan játszunk egyet az Urbanistán. Az ötrészes sorozat minden részében egy-egy meghatározó találmányt ismerhettek meg. Az első rész a felhőkarcolókról szól, és ehhez kapcsolódik a játékunk is.
A vödör miatt kattintottam ezeket a telefonos képeket még valamikor év elején, amikor a Várban sétáltam (ennek a témának a sajtóbejárásán, melyet ígérem, egyszer még megírok). Olyan fura alakja és kiképzése van, mintha valami lövedékből vagy egykori bombából vágták volna ki a háború után. Vagy csak én fantáziálok? Valami hadi szakértő olvasó elárulhatná. Az szinte csak a képeket nézve tűnt fel, hogy tulajdonképpen milyen szokatlan az ilyen kis földszintes, előkertes lak erre - ha a Várra gondolunk, legtöbbször nem ilyen ugrik be. Mindenesetre nagyon hangulatos!
Az 56-os emlékmű nem könnyű műfaj, egy az egyben idézhetném rá, amit az utcanevekről írtam, úgyhogy idézem is:
a béna Trianon-emlékmű vagy a pocsék holokausztfilm felette áll a kritikának, mert aki rosszat mond rá, az egyből hazaáruló vagy náci lesz. Vagyis egybemossák az alkotást a "modellel"
Valóban kevés a jó forradalmi emlékmű, de ez tulajdonképpen minden műtípusra igaz. Az 56-osok nagyjából három fő csoportra oszthatók: