Belátom, a napórának – bármennyire is szeretem – rengeteg hátránya van. Helyhez kötött, nem mutatja az időt sem éjjel, sem borús időben és nem hogy másodperceket, de perceket se nagyon olvashatunk le róla. Arról nem is beszélve, hogy védtelen olyan civilizációs betegségek ellen, mint amilyen az őszi-tavaszi óraátállítás, vagy mondjuk Erdély elcsatolása egy másik időzónához. Viszont van egy vitathatatlan előnye: nem romolhat el.

Legalábbis mostanáig azt hittem, nem.

A kép A Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskola napóráját mutatja fenn a Svábhegyen, az időbélyeget meg azért kapcsoltam be a fényképezéskor, hogy lássátok mennyi az idő valójában.

A napóra „árnyékmutatója” természetesen nem úgy jár, mint a mechanikusoké. Mondjuk kizárt dolog, hogy délben a hagyományos számlap tizenkettesére mutasson, hiszen akkor alulról kellene kapnia a fényt. Épp ezért elengedhetetlen a számok felfestése.

El nem tudom képzelni, hova lettek, főleg, hogy az épület és a környéke is rendbe van rakva. Lehet, hogy a munkások egyszerűen lefestették a felesleges krikszkrakszokat?

Szegény óra amúgy akkor sem tudná mutatni a helyes időt, ha fel lennének tüntetve a számai: az árnyékvetőjét ugyanis a felújítás során nem jól rakták vissza. Igaz, így szép merőlegesen áll ki a napocskából, csak épp az időt nem tudja mutatni. (Erről a P-Mobil gitárosáról szóló legenda jut eszembe, akinek a felesége olyan rendes asszony volt, hogy soha nem bírta nézni a hangszer fején „összevissza” álló hangolókulcsokat, ezért mindig szépen egy vonalba állította őket.)

Na de hogy ne csak rosszakat mondjak a bájos környékről. Épp a napóra alatt van egy remek Jókai-szobor. Nem mindenhol szeretem az ilyen padra ültetett, „életbe helyezett” alkotásokat, de itt nagyon eltalálták.

Innen indul egyébként a BUPAP Szellemek a Svábhegyen túrája, melyen vagy öt-hat posztra való muníciót szereztem (úgy, hogy a fenti óráról szó sem esett). Hamarosan jönnek a részletek!