Van ugye a Szeretem Budapestet Mozgalomnak ez a Szexi Budapest elképzeléscsomagja, amelyiknek egyik sarkalatos pontja a budai borkultúra feltámasztása, vagy legalábbis megidézése. Ennek egyik eleme, a Vár keleti lejtőjére telepített kis szőlőültetvény már meg is valósult. Jópofa dolog, örülök neki. A Tabán lejtőjének beépítése ugyanakkor már neccesebb kérdés.
Bojár Iván Andrásék abból indultak ki, hogy a budai területek jó részén szőlőt műveltek, ami aztán a filoxérajárvány idején (1800-as évek utolsó évtizedeiben) kipusztult. Csak míg mondjuk Bécs környékén (Grinzingben) ezeket újratelepítették ellenálló fajtákkal, nálunk nem. A legtöbbjük helye beépült, de van, amelyik nem. Többek közt ezért lehet most szánkózni, síelni a Normafánál.
A Szexi Budapest programban a Tabán lejtőjére 22 pincét/kocsmát telepítenének, ami nem csak emléket állíthatna az egykori szőlősgazdáknak, de nagyszerű turistacsalogató is lenne. A vendéglátóhelyekhez egy szabadtéri színpaddal kombinált, tájba simuló központi szolgáltató épület is tartozna. (Nagyításért katt a felső képre, de a kis képek részletesen megtekinthetők itt.)
Persze ellenvetések is vannak. Egyrészt: ha már egyre nagyobb területrészeket hasítanak ki szállodáknak és wellnesscentrumoknak a csöpp I. kerületi zöldből, akkor biztos, hogy erre van-e szükség még a Tabánban? Vagyis itt nem csupán a nyugalomra vágyók vs. mulatós idegenforgalom kérdésről van szó, mint a romkocsmák esetében, hanem újabb zöldterületek beépítéséről is.
A Grinzingben valóban szőlőművelés folyik és a helyben termelt bort mérik ki. Vagyis egy óriási mezgazdasági, kertterülethez tartoznak vendéglátóhelyek. Itt arról van szó, hogy egy nem túl nagy városi parkba 23 épületet építenének. Kicsit olyan mintha jó ideológiával lehetne megvalósítani azt, ami a Gellért-hegy tetején nem sikerült az élelmes vállalkozónak, aki egyetlen kávézót akart építeni.
Bárkinek is van igaza, a környék lakói mindenesetre tiltakoznak:
(Tipp: Orsi, kösz!)