Bár elhatároztam, hogy most már nem rakok ki ennyire kattintásvadász témákat, mint az elmúlt napokban, mert halálosan unom a csirke72 típusú hozzászólásokat moderálni, nem álhatom meg, hogy ne emeljem ki fynndafrail kommentjét. Amúgy teljesen logikus lépés, az ember szívesebben ad-vesz (pláne bérbe) olyantól aki hasonló mint ő - legyen az világnézet vagy kedvenc zenei stílus.

Nekem akkor vették meg gyorsan az eladó belvárosi lakásomat amikor becsempésztem az egyik képre egy menórát. :-D

Turullal nyilván tovább tartott volna, sokaknál ez értékcsökkentő elem egy ingatlanon, mint itt is láthatjuk. Az ügynököm adta a tippet, volt neki mindenféle ilyen "kelléke", Lenin szobortól a feszületig. A menórát elhozni otthonról mindig veszekedett a férjével, azt így csak pénzért adta kölcsön...

Ti találkoztatok már hasonló ingatlanos trükkel?

Volt ugye a nagy sikert aratott meztelen nőkkel felturbózott lakáshirdetés, amelyben bájos hölgyek pózoltak a fürdőben - igaz csak utólag voltak odafabrikálva, nem is tökéletesen. Na de itt van ez a remek, kibérelhető testvérhegyi házrész, amelynek kádjában egy hús-vér leányzó fekszik. Sőt, az egész ingatlan tele van nőkkel. Megjegyzem, bármilyen bizarr elsőre az egész, tulajdonképpen kedves. Sőt hasznos megoldás telerakni családtagokkal a kiadó albit: a leendő bérlő rögtön tudja, kikkel lakik majd együtt. [Tipp: Orsi, akinek ezúton kívánok jó házbérletkeresést!]

Néhány hete a kezembe került egy riportkötet, mely szerintem az utóbbi idők egyik legérdekesebbje a műfaján belül. Mindez azért is különös, mert Kordos Szabolcs Tilos a belépés című könyve nem egzotikus tájakon, veszélyes terepeken játszódik, hanem olyan helyeken, amelyek mellett (esetleg alatt, felett) akár naponta elsétálunk. Ezekre helyszínekre ugyanis tilos a belépés. Na nem gyártelepekre belógós urbexről van benne szó, mint a tegnapi posztban, inkább olyan különlegességekről, mint a Parlament miniszterelnöki szobája vagy  mondjuk a Madách Színház kulisszatitkai.

Az urbex, vagyis az urban exploration, világszerte elterjedt hobbi. A lényeg, hogy eljussunk a városban olyan helyekre, ahova tilos vagy nagyon nehéz eljutni, mert magasan vagy mélyen van, esetleg be van zárva. Furcsa módon Magyarországon egyáltalán nem terjedt el, sőt nem is nagyon ismert ez a fogalom. Az Urbanista indulásakor hiába kerestem nem találtam működő hazai blogot vagy oldalt, amely ezzel foglalkozott volna. Na de most már van, ráadásul ez egész Kelet-Európa egyetlen urbex blogja. Érdekes, hogy készítője sokáig nem is tudta, hogy egy világszerte ezrek által űzött szenvedélynek hódol. A magasságmániás szerző egy remek szószedetet is összeállított. Levelét teljes terjedelmében közlöm, leginkább azért, mert megdicséri benne a zenekaromat, én pedig ugye rendkívül hiú ember vagyok:

Hello!
láttam, hogy szoktál Budapesten készült klipeket is kitenni. van egy magyar szám amit nagyon szeretek, és nem csak a klip hanem a szöveg is Budapestről szól. a stílus hip-hop de nem ilyen kurvázós, társadalmi problémákra reflektál a srác a számaiban. a klipet is ő készítette magának kézikamerával.
üdv
Tibi

A régi vagy az új játszóterek-e a jobbak kérdésben már volt egy vita korábban is, de az óvodaépületekről még nem. Talán azért sem, mert egyértelműen jobbak az újak. Más kérdés, hogy talán lehetnének még jobbak. Valkár Éva, lakberendező ergonómiai szempontból nézte végig a nyáron átadott gödöllői Zöld Óvodát és írta meg véleményét. Finoman fogalmazva, nem volt tökéletesen elégedett az eredménnyel, pedig számomra - aki csak képekről ismerem az épületet - kifejezett szimpatikus az új környezet. Na de a szakértő figyelmeztetett is: " kívülről szuper, laikusként belülről is jól néz ki".