Talán emlékeztek rá, egy több mint 40 ezer négyzetméter alapterületű (nagyjából egy Allee-nyi) bevásárlóközpontot terveztek a kisföldalatti Mexikói úti végállomásához, ám ebből úgy néz ki nem lesz semmi. A tervet a Központi Tervtanács meszelte el tegnap, mint a Napi Gazdaság írja. Olyan apróságok nem tetszettek nekik, hogy mondjuk a

Az „Egészítsd ki a mondatot: A képen látható épület...“ - feladatra valószínűleg senki nem írná a "díjat nyert" megoldást, sőt abban sem vagyok biztos, hogy egy magyartanár elfogadná-e azt egyáltalán megoldásnak. Pedig ez az igazság: a Veszprém Megyei Földhivatal nyerte el tegnap az Év akadálymentes épülete 2009 elismerést. A szívem mélyén örültem, hogy nem valami méregdrága projektnek, hanem egy ilyen randa háznak ítélték oda, megmutatva hogy ilyet is lehet. És akkor én még finoman fogalmaztam.

Ha csinált valami jót a Belügyminisztérium a szocializmus idején, akkor az egy-két jobb épületének dekorálása volt. Nak, aki amikor épp nem az Indexnek vagy saját blogjának kattintgat, akkor csak úgy fényképezget a városban. Ő lőtte ezeket a darvakat is (bocs) az Egressy és a Gizella utca sarkán, és mivel egy hasonló alkotásról már volt szó az Urbanistán elküldte nekem. Azon nyomban megkérdeztem a Lektorátust, ahonnan készséggel válaszoltak, azután meg természetesen hónapokat ültem poszton. Na de most, a tegnap megkezdett "Isten malmai" bűnbánó projekt keretében előástam ezt is. Annál is inkább mert Városjáró is feladta egy rejtvényben a közelmúltban.

Nos íme a megfejtés a Lektorátustól:

Volt ugye valamikor a Napóleoni háborúk idején (na jó, februárban) egy egyetmistáknak-főiskolásokank hirdetett városmarketing-verseny, én meg persze utána megígértem, hogy bemutatom a három legjobb pályaművet. Isten malmai hozzám képest Black and Decker sarokcsiszolók, na de előbb utóbb minden sorra kerül. Íme a verseny győztese, a Miskolci Egyetem három hallgatója - Garancz Borbála, Kovács Krisztina, Zsigmond Száva - alkotta Girl Power csapatának alkotása. Nagy fába vágták a fejszéjüket: egy kicsiny falu marketingtervével lettek elsők.

Ezt a kietlen pusztaság közepén álló csömöri kastélyt már korábban is kiszúrtam a neten. (Sőt alighanem ez az, amit úgy hirdettek pár éve, hogy "tíz percre a Hősök terétől".) Végül is modern milliárdosok romantikázó borzalmai közt egész tűrhető ez az épület, bár azt soha nem értettem, hogy ha valakinek sok pénze van és kastélyt szeretne, akkor miért nem újít fel egy meglévőt. Vagy ha valóban egy tápanyaghiányos szántóföld közepére akar építkezni és a nulláról parkot álmodni, akkor miért nem alakít ki egy hozzá méltó nagyságú és színvonalú kertet.

De most nem ezért került elő ismét ez a kastély, hanem mert laspalmas, a Vastagbőr bloggere három linket küldött nekem. Az egyik egy hirdetésé:

Miközben műemlékekkel - na jó, legalábbis műemlékek homlokzatával - elég sokan szoktunk foglalkozni, és egy-egy randa légkondicionáló vagy műanyag ablakkeret kiveri a biztosítékot a legjámborabb polgároknál is, a védett berendezésekre igen kevesen gondolunk. Sajnos olykor a tulajdonosok sem, akik egyre gyakrabban alakítják át vagy csak épp szakszerűtlenül szállítják (magyarul rongálják meg) azokat. A legfrissebb esetről épp a Műemléki Világnap hétvégéjén értesült a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal.

Aki még nem hallott Beyond Budapest Sightseeingről, az gyorsan kapjon észbe, mert már New Yorkban is róluk cikkeznek. Domján Manó és Baglyas Gyuri ötlete - hogy a Józsefvárosban vezessenek városnéző túrákat - 2008-ban elnyerte az Év legígéretesebb fiatal vállalkozása címet, 2009-ben pedig az Európai Bizottság „Jó Gyakorlat”-ként azonosította tevékenységüket. Tegnap pedig a New York Times írt róluk és persze a nyolcadik kerületről. Na de miről is van szó?