Az Urbanista aztán igazán széles témakörrel foglalkozik párnégyzetcentis falragaszoktól a világvárosok közigazgatásáig, de a koldusok eddig bizony eszembe sem jutottak. Egy kedves olvasónk azonban "talán érdekel, mint urbanistát" topikkal olyan levelet (vagyis inkább publicisztikát) írt, amit nem hagyhattam ki. Remélem Ti is így látjátok, íme:
Az ugye mindenkinek alap, hogy a bűnüldözésnek kompromisszumokat kell kötnie bizonyos körökkel, hogy az utcán megmaradjon ez a beteges egyensúly. Feljövök a metróból, kiszállok a taxiból, látom, tudom, de mindegy, otthon vár a Playstation, meg a cigi, meg a gyönyörű csajom, aki reggel még paradicsomot is szeletel. Biztonságban vagyok, tök jó.
Nem tudom, mennyi kox a kussolás ára a Keletinél cirkáló járőröknél vagy közülük hányat kell leszopnia hetente egy józsefes kurvának, de az ugye mindenkinek alap, hogy ezzel kapcsolatban a Palotában legalább megközelítő számadatok rendelkezésre állnak. És az is alap, hogy a tarhálásra alkalmas lépcsők GPS koordinátára pontosan le vannak osztva, és ha valami változik, kábé le is jelentik a Tevében, nehogy már egy zöldfülű kék elkezdjen terepen rugózni. Mindez oké, hiszen mindig is így volt, így is lesz, itt ez a rend, meg minden nyugati demokráciában ez megy.