Miután a Borfesztiválon végigkóstoltuk a Lisicza teljes szortimentjét oda-vissza, lesétáltunk a várból és átballagtunk a Lánchídon Pestre. Lehet, hogy már korábban többször elmentünk mellette, de most egy kis pécsi cirfandlival élesített szemünkkel kiszúrtuk, hogy egy lakat van kattintva a díszkivilágítás egyik lámpájára. Meg a mellette levőre is. Meg tulajdonképpen az összesre, ami elérhető magasságban van. Némelyikre kettő is. Olyan, mintha itt kezdene csírázni a híres pécsi lakatos kerítés (ahová szerelmesek zárnak lakatot örök hűségük jeléül) budapesti párja.

Ha ez egy spontán izé, akkor nekem nagyon tetszik! Ráadásul messziről lehet követni mennyire szerelmes a város: ha már mindenki mindenkibe szerelmes lesz, akkor teljesen elsötétül éjaszaka a Lánchíd. (Ha prózaibb megfejtése van, akkor bocs, ígérem nem nézek több Bűvöletet. Lám, egyesek szerint a pécsi kapu sem a szerelmeseknek köszönhetően van tele lakattal, csak egyszerű szerencsekívánságok miatt.) [A fotókért köszönet Viktornak, aki a telójával kattintott pár éjszakai képet. Ja és nem csak a történet kerekségért írtam, tényleg pécsi borokat ittunk előtte.]

Frissítés: Többen jeleztétek, hogy lehet szerelmes lakatozni az Erzsébet téren is. Nos ez igaz, csak az nem éppen spontán dolog volt. Az kifejezetten annak épült, ki is van írva rá (még a szponzor neve is), az elsőt pedig maga a polgármester kattintotta oda ünnepélyesen.