Ha volt madáretetője Öveges professzornak, akkor az valami ilyesmi lehetett. Adott a következő probléma. A madarak nem szeretnek nyílt terepen mutatkozni, inkább a bokrokban és a fák ágai közt érzik biztonságban magukat. Vagyis ott lenne célszerű etetni őket. De mi van, ha valaki emeletes házban lakik? Mert az ember ugye önző (na jó, ne általánosítsunk, de én például az vagyok) és ha már egyszer etet, akkor szeretne gyönyörködni is a cinkékben, csuszkákban, zöldikékben, meggyvágókban és fenyőpintyekben. A megoldást egy négyemeletes társasház előtt találtuk meg. 

Az itt lakók nem (csak) az ablakban etettek, hanem a ház előtti fán, több emeletnyi magasságban. A madáretetőt az erkéllyel egy hosszú zsineg köti össze (1.), s mivel amúgy is egy hosszú madzagon lóg (2.), a feltöltéshez be lehet húzni, azután óvatosan visszaengedni. Vagyis a félénkebb madarak a fánál maradhatnak, a bátrabbak meg mehetnek az erkélyre. Esetleg arra is jó, hogy kedvet csináljon az erkélyes etetőhöz. Azt persze nem tudom, hogy hogy szerelték fel (felmásztak a fára? ez erkélyről egy nehezékkel ellátott zsineget dobtak át a koronán?), de végül is mindegy. Ennyi titokzatosság maradjon e remek ötlet körül...