Az Örs vezér téri metrómegálló végül is nem néz ki rosszul. Persze kár, hogy le kellett bontani miatta a régi M betű alakú épületet, amely nagyon szellemes volt, a célnak pont annyira felelt meg mint az új, és ha megél még pár évtizedet szegény, akkor jó eséllyel műemlékké nyilvánítják. Sőt. Messziről még akkor is tetszik az új végállomás, ha tudom, hogy csapnivaló a kivitelezése. Az viszont nagyon bosszant, hogy a reggeli csúcsban gyakran lekésem miatta a metrót.
A régi épületbe egy nagy kapun (az óriási M betű két szára között) mentek be az utasok, így láthatták, hogy jobb vagy bal oldalon áll-e metró, és azt is, hogy melyik van tele, melyik indul előbb. A mostaninál két bejárat van. Mindegyikből csak az egyik vágányt látni, vagyis gőzünk nincs mikor odaérünk, hogy a másikon épp indul-e valami. Ha rá is jövünk, hogy rossz oldalon vagyunk, akkor is legalább húsz métert kell szaladnunk amíg átjutunk a másik oldalra. Eközben legtöbször huss... a metrónk elszaladt. Igen tudom, ez csak 4-5 perc késés, de csúcsidőben baromira meg tudja alapozni az egész napi hangulatot.
Ezt látjuk, ha a buszmegállók felől érkezünk:
Ezt meg, ha az aluljáró felől:
