Míg a Kossuth téri Rákóczi-szobor helyreállítása vitán felül áll, és kivétel nélkül mindenki örül neki, az Országház másik oldalán, a lerombolt Tisza-emlékmű újraállítása még alighanem kavar néhány vitát. A témát hamarosan körbejárjuk (aztán persze néhány hónap múlva magát a szobrot is), de bárhogy is ítéljük meg a cserét, egy bizonyos: páratlan lehetőség arra, hogy néhány fénykép segítségével betekintsünk a bronzszoboröntés titkaiba.
Ugyanis Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetője, aki Flickr-oldalán folyamatosan dokumentálja a tér helyreállítását, most az öntőműhelyben készített pár remek fotót - ami az előzményekkel együtt már komplett képregényt ad ki. Néhol horror, néhol sci-fi, de végig érdekes.
Egy 5 méter magas bronzszobor ugyanis nem kerámia kisplasztika, nem lehet nekimenni egyből. A szobrász, Elek Imre először elkészítette a szobrot kicsiben gipszből (érdekes megnézni mennyire más még a tekintete szemüveg nélkül):
Aztán ez alapján már egy teljes méretű modellt készítettek OSB-lapokból (jó, oké, itt aztán végképp más a tekintete):
Szerintem már ez így, ahogy van, egy remek alkotás (annak idején bővebben is volt róla szó az Urbanistán). Na meg látszik rajta az is, hogy az a háttérben álló gipszmodell sem volt olyan hú de kicsi.
Ez a különös csontváz ahhoz kellett, hogy megalkossák a teljes méretű szobrot agyagból. Ez látható a nyitóképen, meg itt is (szintén a "kis" gipszmodellel):
Na és akkor innen kezdődhet a horror:
Az agyagszobrot ugyanis folyamatosan nedvesen kell tartani, ezért a kiszáradás ellen nejlonba csavarják. Viszont az egész - bármilyen klasszul is néz ki - még mindig csak arra való, hogy elkészüljön róla a negatív. Ezért az agyagszobrot gipsszel burkolják:
Hogy az egyes öntőforma-darabokat elválasszák egymástól alumíniumlemezeket nyomnak az agyagba:
Ahol finomak a formák, ott szilikongumival dolgoznak, ezt ecsettel viszik fel:
Ha megköt rajta az anyag, leveszik az öntőforma-elemeket az agyagszoborról. Így születnek meg a negatívok, ez itt épp a fejéé:
Belülről egy csatornahálózat kerül az egyes elemekre, ez segít eljuttatni az olvadt fémet a kívánt helyre. Ez például olyan mint egy erekkel behálózott szerv, vagy mint egy furcsa szobortüdő.
Ezután jöhet maga az öntés végre, természetesen darabonként:
Ha kihűlt, kiemelik a formát, amely már magában rejti a kész bronzelemet:
Ijesztően néz ki a csatornahálózat és a védőháló...
... hát még amikor nekiállnak tisztítani vízsugárral.
Olyan mint valami Galaktika-borító, komplett sci-fi filmforgatókönyvet tudnék e mögé a hátborzongató kép mögé képzelni:
És a folytatás? A kész elemeket összeillesztik és innentől tulajdonképpen már hasonló folyamat játszódik le, mint a Rákóczi-szobornál. Természetesen a képregényt folytatjuk, amint elkészülnek az újabb kockák.
Addig is böngésszétek Wachsler Tamás képeit a Kossuth téren és a szobrokon folyó munkáról!