Az Andrássy Palace Gardens botrányos tetőtérbe(nem)építése kapcsán többen is megjegyezték, hogy ez tipikus történet. Valóban, a város tele van befejezetlen vagy el sem kezdett ráépítésekkel, a kamufelújításokról nem is szólva. Ezért is örültem meg Péter levelének (na meg azért is, mert mindig szeretem, ha azt hiszik, többen írjuk a blogot):
Sziasztok!
Nem tudom, mennyire érdekes Nektek egy pozitív példa, de nekem az volt. Főleg azért mert manapság az ilyen a különleges, nem a negatív :)
Olvastam a Kodály köröndös postotokat és eszembe jutott egy ellenpélda. A közelünkben felújítottak egy régi bérházat a Baross utcában. Ez nem nagy szám azoknak, akik nem ilyenben laknak, de mi tudjuk mennyire nehéz ezt kivitelezni, pedig még elég normális közös képviselőnk is van.
Kaptunk pár ajánlatot korábban, amelyekben a tetőtérért cserébe a csillagokat is leígérték nekünk az égről, de nem fogadtuk el, ami nem is baj, mert azóta ezek a cégek nyomtalanul felszívódtak. Nem is értem, hogy mernek belevágni lakóközösségek ilyen kétes bizniszekbe, nálunk az első, hogy lecsekkoljuk a beruházó referenciáit. Ha csak látványtervei vannak, élből elhajtjuk. Ha megépült valamije, akkor becsöngetünk az ottani lakókhoz, hogy meséljenek, mégis, mik a tapasztalataik.
Persze ezzel a módszerrel a mi házunk még mindig romos :D
Na de legalább nem lopták el még a fejünk fölül a tetőt!
Megjegyzem, a romosságunk, nem csak az óvatosságunknak köszönhető, hanem néhány idióta, mindennek keresztbe tevő lakótársnak is, de ebbe ne menjünk bele, mert órákon keresztül tudnék panaszkodni.
Az egészből csak azt akartam kihozni, hogy a Baross utcában van egy ház, nagyjából átellenben a gimivel, amit nem olyan rég felújítottak és a közös képviselőnk szerint a tetőtérért cserébe. Hogy mi van a tetőtérrel, azt nem tudom, mert az utcáról nem látszik, de a ház mindenesetre szép lett. És manapság már ez is valami. Jó lenne, ha nem csak a rosszat mutatnátok meg, hanem a jót is, bár azért szerencsére az Urbanistán van példa arra is.
Ha van időtök, nézzetek utána!
… Péter
Nos ebben a farkas ordító hidegben nem volt kedvem átruccanni a Baross utcába, de rövid böngészés után megtaláltam, miről is van szó. Ez a B78 elnevezésű projekt (mely értelemszerűen a 78-as házszámról kapta a nevét).
Mivel a honlapján csak látványtervek vannak fenn, kértem pár fotót a beruházótól, amit készséggel el is küldtek nekem, meg néhány szóval körül is írták a fejlesztést. (Levélváltásunkból később az is körvonalazódott, miért nem tetőtér-nagyhatalom még Budapest, amikor minden adottsága megvolna rá, de erről majd egy külön posztban szólok részletesebben, annyi minden érdekesség bukkant elő a témában).
Ilyen volt a felújítás előtt
Röviden a lényeg. Amint a képeken látható, előbb a házat újították fel kívül-belül, homlokzatostul, belsőudvarostul, függőfolyosóstul. A tetőtér rá-, illetve beépítéshez csak most fognak hozzá. (A liftet csak ezután tudják kicserélni, a közművezetékeket meg csak akkor, ha már nem lesz olyan hideg, hogy én sem merek odamerészkedni.)
Ez ugyan nem feltétlenül a legpraktikusabb sorrend, de mint megtudtam, ez a banki elvárás. Persze nem is baj, hogy előbb a lakók kapják meg a szerződésben ígért fejlesztéseket, és a beruházó saját haszna csak ezután jön. Így biztos lehet benne a lakóközösség, hogy nem jár pórul.
Mint elmondták, a legnagyobb bebukások a túlvállalások miatt vannak. A nagy fejlesztők sokat hazardíroztak, amikor pörgött a piac, és gyakorlatilag a jövőbeni bevételekből akarták finanszírozni az építkezéseket. A megoldás az, hogy csak pici lépésekkel szabad haladni: egyszerre csak egy beruházásra koncentrálnak, és ha azt lezárták, neki lehet fogni a következőnek.
Ebben persze az is benne van, hogy egyszerre körülbelül ennyi lakásra van kereslet. (Házra lenne több is, mármint egy-egy sikeres projekt után általában több lakóközösség is ajánlkozik a „felújítás tetőtérért” konstrukcióra, de a fejlesztők nem akarják túlvállalni magukat.)
Ami a B78 projektet illeti, az 1898-ban épült ház tetőterében – két szinten – 18 luxus felszereltségű lakástalakítanak ki (akit érdekelnek a részletek, itt megtalálja őket). Ami minket – városban sétálókat – illet, nem nagyon fogunk észrevenni semmit az új lakásokból, azok ugyanis az utcáról egyáltalán nem láthatók. (Ez persze azt is jelenti, hogy az új lakókat sem zavarja majd az utca nyüzsgése, de az az ő dolguk). A homlokzaton – természetesen a felújításon és a nyílászárók cseréjén kívül – csak a balusztrád ritkítása árulkodik majd a változásról.
Mindenesetre jó jel, hogy miközben gyakorlatilag leállt az újlakáspiac, épül még valami. Az meg különösen pozitív, hogy úgy tűnik a Nagykörút külső oldalán is érdmes már luxuslakásokat építeni Józsefvárosban. Bevallom, nem vagyok különösebben oda a Corvin-negyedért, de az vitathatatlan érdeme, hogy magával húzzaa környéket.
Ha sikerül befektetőt (és funkciót) találni a József Telefonközpontnak, akkor a Fazekas Gimnáziummal és a Szent József templommal az egész Horváth Mihály tér környéke fellendülhet.